Puskin tüntető szabadgondolkodásával felháborította a cári udvart, és 1820-ban A szabadsághoz című ódája miatt a cár vidékre helyeztette. Krímbe, majd Kisinyovba utazott, ahol

portret-pushkina

kapcsolatba került a majdani dekabrista felkelés ottani előkészítőivel. Itteni tartózkodása alatt írta A kaukázusi fogoly és A bahcsiszeráji szökőkút című alkotásait. 1823-ban Odesszába helyezték. Puskint 1824-ben elbocsátották az állami szolgálatból, kényszerlakhelyét anyja mihajlovszkojei birtokán jelölték ki.

A számkivetésben Puskin szorgalmasan dolgozott. Itt fejezte be a Cigányok című elbeszélő költeményét, írta meg a Borisz Godunov című színművét és kezdte írni az Anyegint. Számkivetésének köszönhetően Puskin kimaradt a dekabrista felkelésből, mely után több barátját kivégezték vagy száműzték. Sándor utódja Miklós megbocsátott Puskinnak, és 1826-ban hazahívta száműzetéséből. Igaz minden lépését titkosrendőrök és besúgok kísérték. 1830 őszén elutazott bolgyinói birtokára, hogy a tervezett házassága miatt kapott örökrészt átvegye, de a kolerajárvány miatt vesztegzárat rendeltek el, s emiatt több hónapig ott kellett maradnia. Itt fejezte be az Anyegint, melyen már hét éve dolgozott.

1877 áprilisában egy énekesnő hívta fel Csajkovszkij figyelmét Puskin elbeszélő költeményére, mint megzenésítésre alkalmas témára. A zeneszerzőnek annyira megtetszett az ötlet, hogy azonnal munkához látott, és 1878 februárjában már készen is állt a teljes partitúra. Kívánságára az Anyegint először konzervatóriumi növendékek adták elő, mert saját megítélése szerint nem akarta az inkább lírai, mint drámai művet a Bolsoj sablonos énekeseire bízni. Elképzelése utóbb mégis tévesnek bizonyult, mert a gyenge erőkből álló növendékegyüttes produkciója 1879. március 29-én a moszkvai Malij Tyeatrban csak közepeset, míg a hivatalos premier a Balsojban 1881. január 23-án, és még inkább az első pétervári előadás 1884-ben hatalmas sikert aratott.