- Karrierjét nem Wagner-énekesként kezdte. Hogyan jutott el a Mesterdalnokokig?

- Mindent elölről kezdtem, és végigjártam a ranglétrát. Nagyon sok Mozartot énekeltem, számtalanszor alakítottam Taminót (A varázsfuvola – a szerk.) és Belmontét (Szöktetés a szerájból – a szerk). Huszonkét éves voltam, amikor Berlinben elkezdődött az énekesi karrierem, de már az első években mindenki azt mondta a környezetben, hogy egy aprócska Lohengrin bujkál bennem, másrészről pedig én is vonzódtam Wagner művészetéhez, és olyan nagy előadókat hallgattam mint René Kollo.

Igaz, én akartam Tamino szerepét, de később ugyanígy Lohengrinét, jövőre pedig Trisztánként mutatkozom be Lyonban. A fordulat valamikor 2007 táján történt, azóta viszont csak azon dolgozom, hogy a Wagner-szerepeimet tökéletesítsem.

Daniel Kirch (Fotó/Forrás: Paul Tote Stadt)

- A Wagner-szerepekkel mintha megtalálta volna önmagát.
- Ez egy nagyon különleges érzés, amit alig tudok szavakba önteni. Visszagondolva úgy érzem, amikor Mozartot énekeltem, mintha álarc lett volna rajtam, mintha tényleg más bőrébe kellett volna bújnom. A Wagner-szerepek esetében erről szó sincs, teljesen azonosulni tudok a karakterekkel, sosem kell lefékeznem, vagy kontrollálnom magam, mindent bele tudok tenni, ami én vagyok, és ez eddig még sikerhez vezetett.

- A Budapesti Wagner-napokon először énekli Walter von Stolzing szerepét. Milyen viszonyban van a karakterrel?

- Valóban ez az első szereplésem a Wagner-napokon és Budapesten is eddig csak koncertek alkalmával léptem fel, operában nem. Legutóbb Lisztet énekeltem. Walter abszolút megfelel a személyiségemnek, egy forradalmár, aki valami újat akar mutatni, szeretem a karakter érzelmességét és a frissességét. Az első két felvonás felvonultatja mindazt, amit a harmadik szintetizál, ahogy haladunk a végkifejlet felé sokkal inkább a bel canto stílus lesz úrra a szerepen. Nagyon érdekes, hogy például a Tannhäuserben ez éppen fordítva van. A címszereplő számára bel canto jelleggel indul az első felvonás, majd a zene elkezd haladni az egyre bensőségesebb emóciók felé, ami rendre több koncentrációt igényel.

- Fischer Ádám meghívására érkezett Budapestre. Ismerték egymást korábban?

- Nem, most ismertük meg egymást, és éppen ezért nagyon megtisztelő a meghívás, mert feltételezem, hogy hallott rólam, én pedig meg akartam őt ismerni. A próbák során kiderült, hogy remekül tudunk együtt dolgozni, nagyon érzelmes ember és mindenkiből ki tudja hozni az éppen adekvát emóciókat. Ilyen összhangot utoljára Zubin Mehtával éreztem, hiszen ő is olyan karmester, aki csak pozitív energiákat közvetít, és a kéréseinél mindig figyelembe veszi az énekes lehetőségeit, a személyiségét és a szerepformálással kapcsolatos tapasztalatait.

Daniel Kirch

- Van még olyan Wagner-szerep, amit szívesen megformálna, de még nem volt lehetőség?

- Wagnerrel kapcsolatban szintem már mindent eljátszottam, ami a hangomnak megfelelő, de a fiatal Siegfriedet még szeretném, és fokozatosan készülök is a megmérettetésre. Wagneren kívül része még az életemnek Herman A pikk dámából, és egyszer egy Puccini-operában is kipróbálnám magam. Egy olasz szerephez persze nehezebben jutok, hiszen német vagyok, de mégsem nézek ki úgy mint Jonas Kaufmann. (Nevet – a szerk.)