Fischl Mónika: „Ez az este örömzene lesz”

Zeneművészeti főiskolát végeztél, első szereped Szegeden Donizetti Don Pasquale Norinája volt Gregor Józseffel.

Ez után kínált szerződést Szeged és az Operettszínház is. Akkor, talán kényelmi okokból, Budapestet választottam, úgy éreztem, túl sok utazással jár Szeged, ami igazából sosem ment. Pályám elején többször játszottam külföldön, Németországban, Ausztriában. Fantasztikus élmény volt ott lenni, új kollégákkal dolgozni, de a próbák után kocsiba ültem, jöttem haza, másnap utaztam újra vissza. Gyerekkorom óta ilyenkor honvágyam van, szorongással teli az utazás.

A szentendrei Operagála kikukucskálás ebből, örömteli visszatérés az operához, ráadásul az egykori elsőből, a Don Pasqualéból is elhangzik egy ária Kolonits Klárival. Szabó Máténak, a gála rendezőjének volt az egyik ötlete, hogy duettben énekeljük el a nagyon ismert szerepet.

Ma mintha sokkal nagyobb lenne az átjárás lehetősége a két műfaj között.

Rengeteg olyan rendező jelenik meg az operaműfajban, akik a prózai vonalról indultak, mint például Máté is. Most próbáljuk Vidnyánszky Attila rendezésében a Csárdáskirálynőt, neki ez az első operett rendezése. Korábban nem állt hozzám közel a műfaj, mindig mesélem, hogy az első operett, amit láttam, az volt, amelyben játszottam. Belülről érzékelem, mekkora munka, milyen komplex az egész. A siker egyik titka, hogy hitelesen, igaz érzésekkel játsszuk.

Fischl Mónika a Budavári Palotakoncert gálán (Fotó/Forrás: Gordon Eszter / Budapesti Operettszínház)

Más technikát, más színpadi jelenlétet kíván a két műfaj. Könnyű párhuzamosan játszani operát és operettet?

Épp a próza miatt huzamosabb ideig nem lehet párhuzamosan játszani. A Főiskolán nem tanultunk beszédtechnikát, az első szerepeimmel együtt kellett pótolnom a hiányt. A színpadon tanultam meg beszélni, hogy olyan természetes legyek, mint a prózai színészek. Ha prózai rendezővel dolgozom, érzem ezt a hátrányt, s gátlást okoz.

Évekkel ezelőtt Marica grófnőt játszottam az Operettben, amikor váratlanul megkerestek a Staatsoperből, hogy megbetegedett az énekesnő, ugorjak be a Varázsfuvola Éj királynő szerepére. Bármennyire is vonzó volt a felkérés, végül nem mertem elvállalni.

Ma már elvállalnád?

Ha előző nap nem énekelnék Marica grófnőt, akkor igen. Korábban az Operaházban Medveczky Ádám vezényletével énekeltem már a szerepet, mint ahogy a Rigoletto Gildájat is. Legnagyobb álmomat, Verdi Traviatáját Genovában, a Teatro Verdi meghívásában énekelhettem, ráadásul a férjemmel, Vadász Dániellel. De egy előző napi operett szereppel ugyanúgy ma sem vállalnék beugrást. Bár otthon mindig megtanulom a szerepemet, a prózai részeket igazából a színpadon, a mozgásokhoz, a szituációkhoz kötve tudom valójában magamévá tenni. Ott kezd el csak élni, mozogni a karakter. Minden mondatnak be kell épülnie a testembe. Valószínűleg ezért nem vagyok jó beugrós alkat.

Fischl Mónika a Maya című előadásban (Fotó/Forrás: Gordon Eszter / Operettszínház)

Bár jelenleg az operettel kötelezted el magad, hívnak opera szerepekre is, nem csukódott be ott az ajtó. Ez fontos, megnyugtató?

Magam korlátoztam a lehetőségeimet, mert bár többször is hívtak, nem nagyon vállaltam el azokat a felkéréseket. Az operett, a „primadonnaság” is korhoz kötött. Úgy érzem, még néhány évem lehet az operettjátszásban, s talán utána nézek körül az opera világában, ha még lesz rá lehetőségem.

A szerepeidet nézve elénekeltél szinte mindent a szerepkörödben. Ez a repertoár teljes életet mutat, ugyanakkor, ha a korodat nézem, nehéz lehet ilyen tudatosan a befejezésről gondolkodni.

Teljes életet kaptam a színpadtól. Persze biztos nagyon hiányozna, ha nem csinálhatnám, de ezer más dolgot is kipróbálnék, szívesen tanítanék, többet lehetnék a családommal.

A nyári operagála, ahol több műből énekelsz áriát, többen énekelitek ugyanazt. Mennyiben jelent ez egy másfajta felkészülést a szerepre?

Még nagyon elején vagyunk az egésznek. Dinyés Dániellel, a Gála karmesterével már átbeszéltük az engem érintő szerepeket. Biztos, hogy felhőtlen örömzenélés, különleges játéklehetőség lesz attól is, hogy ilyen sokan leszünk együtt a színpadon. Külön öröm, hogy Kolonits Klárival énekeljük együtt Norina áriáját és a Lakméból a nagyon ismert gyönyörű duettet. Klári a kedvemért a mélyebb szólamot választotta. Jó barátom, mindig példaképem volt. A Főiskolán fölöttem járt, többször segített, tanított dolgokat. Fantasztikus művésznek tartom. Izgalmas munka lesz, rengeteg humort és játékosságot visz bele Szabó Máté és Dinyés Dániel.

Férjed, Vadász Dániel, akivel hosszú ideig énekeltetek együtt az Operettben, váltott, s többek között ő hozta létre a Co-Operát, amely operaelőadások létrejöttét menedzseli, többek között a szentendrei nyári operaelőadásokat is ő hozta létre. Miért váltott?

A Csárdáskirálynőben szerettünk egymásba. Ő akkor még bonviván volt. Véletlenül hozta így az élet a váltást. Azt látom, Dani tele van ötletekkel, amit itt jól kamatoztathat. Szeretnek vele dolgozni, hiteles, őszinte embernek tartják. Az első általa létrehozott előadás A sevillai borbély volt Szentendrén. Az Operagála műsorszerkesztésébe ő is beleviszi az ötleteit, de a rendezésbe nem szól bele. A Lakmé-duett az ő ötlete volt. De otthon próbálunk nem szakmázni, próbáljuk megtartani a privát terünket. Fontos a távolságtartás azért is, hogy ne az legyen, hogy azért kapok egy szerepet, mert ő a producer.

Szentendre Fő tere (Fotó/Forrás: Várallyay Tádé)

Szentendre hazai pálya. Nagyobb a drukk, vagy könnyebbé teszi a fellépést?

Pesti lány vagyok, a kilencedik kerületből költöztünk Szentendrére tizenévvel ezelőtt. Mindig vágytam arra, hogy ilyen helyen éljek. A Teátrum előadásán még sosem vettem részt, öröm és izgalom is. A hétköznapokban szeretek a háttérbe húzódni, ezért kicsit izgulok, hogy ott szerepeljek, ahol élek. De ez az este örömzene lesz, nagyon várjuk.