Az Irish Times 2014-ben írta róla a következőket: „Hangja kellemesen közvetlen. Egyenletes tónusú, rendkívül fókuszált és finoman érzékeny, mint egy sportautó. Stílusos előadásmódja drámai fogékonysággal és zenei hűséggel párosul."

A perui születésű Flórez pályája kezdetétől a közönség extatikus reakciójával találja szemben magát - már egészen fiatalon a Scalában Az ezred lánya című opera hírhedten nehéz, „kilenc magas C-s" áriájával szokatlan ovációt váltott ki, ráadást követeltek tőle, és ő megadta a közönségnek, amit akart. Később New Yorkban hasonló fogadtatásban részesült e szerepben, ismét csak ráadást adott, akárcsak húsz évvel korábban Pavarotti.

Flórez eredetileg apja nyomdokaiban akart járni, aki a könnyűzenében utazott. „Apám nem tanított engem semmire, de időről időre vele énekeltem. Kifejezetten képzett hangja volt egy popénekeshez képest" - nyilatkozta egy másik lapnak a közelmúltban. Szülei elváltak, anyjával és két lánytestvérével élt, apját csak hétvégenként látta. Jó kapcsolatban voltak, ám anyja, Maria Teresa volt igazán nagy hatással az életére. Pénze nem volt, csak sok munkája, ide értve egy bár vezetését is. Iskolásként ott segített neki Juan Diego. Néha, ha egy énekes beteg volt, felléphetett a The Beatles és Elvis dalaival. Jól meg kellett dolgoznia a lármás tömeg figyelméért, ami jó tréningnek bizonyult. Tagja volt egy bandának is, amelyben Rolling Stones és Led Zeppelin-számokat énekelt, mígnem az iskolában meghallott egy zarzuelát - könnyed, spanyol dallamok, ezt a repertoárt Domingo is kiválóan interpretálja. Juan Diegót annyira megérintette, hogy attól kezdve zenei ízlése gyökeresen megváltozott.

Énekórákat vett, amire persze nem volt pénze. Tanára ezért azt tanácsolta neki, hogy iratkozzon be a konzervatóriumba, ami ingyen van. Arra is kapacitálta növendékét, hogy lépjen be a Nemzeti Énekkarba, amelynek Juan Diego hamarosan egyik szólistája lett. „Zabáltam a klasszikus zenét, beleszerettem" - mondja.

Flórez nemsokára ösztöndíjat nyert a Philadelphiai Curtis Intézetbe. Kihasználta ezt a lehetőséget, hogy világot lásson, és hamarosan útnak indult. Természetesen továbbra is kész volt elfogadni a kihívást, ha be kellett ugrani valaki helyett... Ennek köszönhetően debütálhatott a Covent Gardenben 1997-ben, csupán egy évvel az első operaszínpadi bemutatkozása után. A londoni debüt előtt faxon érkezett a kotta, a darabot a repülőn tanulta meg, másnap pedig egyetlen próbát követően színpadra lépett. Flórez néhány év alatt a világ legkeresettebb tenorjává nőtte ki magát. A legnevesebb dalszínházak és koncertszínpadok legnagyobb dirigenseivel dolgozik. Amerre jár, világsztárként ünneplik, hazájában, Peruban szinte minden kitüntetést megkapott már, sőt, bélyeget is bocsátottak ki arcképével.

Annak ellenére, hogy New Yorktól Chicagón és Los Angelesen át, Európa összes rangos operaháza foglalkoztatja és bejárta Japán koncerttermeit is, Flórez kifejezetten tartalmas életet él az opera berkein kívül is. Feleségével és két apró gyermekével, Leandróval és Stellával, aki még csak másfél éves, Bécsben élnek. "Minden évben elutazom a barátaimmal valahova, csak férfiak együtt. A világ legnagyobb bulija. Sört iszunk, hátrahagyjuk a feleségeket és mókázunk. Pesaróban sörözni a barátaiddal nagyon egészséges dolog. Nyolcan vagyunk a csapatban" - mondja. Pesaróban házat is vett, úgy látszik, hűséges típus: innen indult 1996-ban, első fellépésén, a Rossini Opera Fesztiválon kifejező hangjával, bámulatra méltó virtuozitásával egy este alatt megalapozta sikerét a közönség előtt. Átlagon felül tehetséges tenor, akinek maradt ideje élni és élvezni az életet.

Június 2-án a Magyar Állami Operaházban Juan Diego Flórez a magyar közönséget várja. Önálló estjén többek közt Donizetti, Bizet, Gounod bravúráriáiból szemezget. A koncertet Christopher Franklin dirigálja.