Zenés színház

Fodor Beatrix: "Azt hittem, én leszek az első fehér, akit imád Afrika"

2012.06.13. 11:21
Ajánlom
Fodor Beatrix visszatér az Operaházba: a következő szezon első premierjén Szilágyi Erzsébet szerepében mutatkozik be a közönségnek, majd a teljes évadban színpadon lesz. Régi szerepei közül a Xerxes bohókás Atalantáját és a Figaro házassága Grófnéját kelti életre, emellett a Don Carlos Erzsébet szerepére és az Aida címszerepére is felkérést kapott. Miközben valaha spirituálékat szeretett volna énekelni.

- Az idei évadban - három estét kivéve - nem találkozhatott veled az Operaház közönsége. A következő szezonban azonban számos nagy szerepet, köztük az Aida címszerepét is megkaptad. Hogyan lehet lelkileg jól kezelni ilyen markáns váltásokat?

- Nehezen, még akkor is, ha volt már részem kényszerpihenőben. A Zeneakadémia elvégzése után rögtön a grazi operastúdióba kaptam hároméves ösztöndíjat. Teljes produkciókat adtunk elő, de a szellemi vezetéssel nem voltam kibékülve, így egy év után Bécsbe vitt az utam, s onnan szerződtettek vissza a grazi operába. Sok szerepet elénekeltem Ausztriában és Németországban is, közben megnyertem a Mozart-versenyt Salzburgban, majd 2002-ben következett egy arcüregműtét. Egy egész évet ki kellett hagynom, annyira nehezen gyógyultam. Nagyon nehéz időszak volt, s ezután már nem akartam újra kivinni az életünket külföldre. Én minden elválást "kishalálnak" élek meg, ezért ambíciómmá vált, hogy itthon énekeljek, a családom közelében. 2004-től az Operaház stúdiósa lettem. A következő években nem dúskáltam a szerepekben, de azért nem volt okom panaszra, koncerteken és oratóriumok szólistájaként is felléptem. Erre az évadra azonban nem kínált fel semmit az Operaház. Februárban azonban felhívtak, hogy be kéne ugranom a Figaróba - azt hiszem, ennek a beugrásnak köszönhetem az összes jövő évadi felkérésemet. Óriási meglepetés ért, amikor elolvastam a szereplistámat. Sosem volt szerepálmom, most sincs, én egyszerűen a fejlődést igénylem. Az ember nem lakhat egész életében egy fiókban. Verdit először két évvel ezelőtt, egy klagenfurti Trubadúr-előadásban énekeltem, szerettem Verdit interpretálni, úgyhogy várom ezt a lehetőséget - és bár még csak tanulom a szerepet, már most tudom, hogy az én Aidám milyen lesz. A kérdésre visszatérve, az embernek nemcsak az önbecsülése omlik össze, ha nem énekelhet egy teljes évadban, de anyagilag is a padlóra kerül. Idén szeptembertől júniusig azonban csodálatosan vannak elosztva a feladataim, és ez nemcsak szakmai igény, hanem a saját mércém szerint felállított fejlődés lehetősége is. Nagyon jó, hogy egész évadban találkozhatok a közönséggel, most vásárolják a bérleteket, és nagyszerű érezni, hogy ezekbe a kis füzetekbe az én előadásaim is beletartoznak.

- A Pillangókisasszonyban Csocsoszán kisfiát egy törékeny hatéves kislány játssza az Operában. Egyszer beszéltem vele, és azt mondta, amikor hazamegy, eljátssza az egész Pillangót és a címszerepet énekli benne. Te is így kezdted?

- Ó, nem. Én tizenévesen spirituálé énekes akartam lenni, Jessye Norman volt a kedvencem, és azt hittem, én leszek az első fehér, akit Afrikában és Amerikában is imádni fognak a műfajban. Egyébként a mai napig elkap a lendület, ha gospel vagy Amy Winehouse zenéje lüktet, azt érzem, nekem ez a vérem. Ha olyan hangom volna, azt csinálnám. De nekem másfajta hangom lett, gyerekként minden kerületi énekversenyt megnyertem. Abban sem hasonlítok a kislányra, hogy én egy fejjel mindig nagyobb voltam a társaimnál, de az éneklés mindent kompenzált, sikerem volt és értékeltek. Az iskolát is mindig én képviseltem, a házi ünnepségeken mint kis kedvenc álltam a porondon. Közben meg Madonna akartam lenni, énekeltem a Like a virgin-t, az osztálytársaim meg kiröhögtek. Azt mondták, maradjak inkább a népdalnál, az tetszik nekik. Aztán tizenkét évesen az egyes busz hirdetései közt megláttam, hogy A. Walter Gitta zongoraoktatást vállal a Nagymező utcában. Felhívtam, bejelentkeztem, eljártam hozzá, majd a gimnázium negyedik osztályában bejelentkeztem Sárkány Kázmérhoz énekelni - hozzá járt az egyik évfolyamtársam. Persze kikerekedtek a szemei, amikor közöltem vele, hogy spirituáléénekesnek készülök. "Anyukááám, olyan nem létezik! Bármit is akarsz, a klasszikus alapokat kell megtanulni" - mondta.

- Ennyire vonz a műfajok közti átjárhatóság ma is?

- Én irigylem azokat, akik a klasszikus hangképzés technikai korlátait áthágva képesek autentikusan előadni De Fallát vagy Gershwint, azokat is, akik a jazz tanszakon tanulják az improvizációt, mert ők másként reprodukálnak megírt műveket is. Néha annyira vágyom az ilyen szabadságra.

- Mindez hogy jön ez össze benned egy olyan évad előtt, amelyben hat szerepet, ebből öt hatalmasat énekelsz az ország első számú operajátszó helyén?

- Úgy, hogy arra vágyom, ezt meg tudom. Nekem a Jóisten így rakta a torkomba a hangot, ami egy darabig teljesen tudatlanul működött bennem. Idáig nyilván nem hoztak volna el az ösztönök, rengeteget kellett tanulnom, s eközben kiderült: én az operára vagyok predesztinálva. Persze a tanulási folyamat egy életen át, de legalábbis a pályánk teljes hosszán tart. És most az a megtiszteltetés ért, hogy a következő évad első premierjén a Hunyadi Szilágyi Erzsébetjeként mutatkozhatok be. A szerep nevezhető kissé hanggyilkosnak is, hiszen óriási távolságokat kell benne áténekelni. Ezért aztán egyáltalán nem mindegy, hogy hogyan közelítem meg a feladatot - ami ez esetben nemcsak technikailag, hanem lelki értelemben is fontos, hiszen Szilágyi Erzsébet egy fiáért rettegő anya. Az érzéseit maximálisan át tudom érezni, hiszen nekem is van egy kisfiam, négy és fél éves, és ahogy Szilágyi Erzsébet megtesz mindent a fiáért, én is mindent megtennék érte. Számomra ez a figura olyan anyaképet testesít meg, amivel könnyen azonosulok - szerencsére, mert ez az első anyaszerepem a pályám során.

Programkereső

Legnépszerűbb

Vizuál

Száz ólomkatonát cserélt egy vetítőgépre és az egész élete megváltozott

70 film, öt feleség, kilenc gyerek. A 100 éve született Ingmar Bergman titkát próbálják megfejteni hozzátartozók, munkatársak, kutatók, köztük a rendező egykori asszisztense, a magyar származású Katinka Faragó a legendás svédről készült dokumentumfilmben.
Vizuál

Kiállítják Freud titkos gyűrűit

Az osztrák neurológus és pszichiáter a megajándékozotthoz kötődő mitológiai alakot vésetett az ékszerbe, amelyet csak a kiválasztottaknak ajándékozott.
Zenés színház

Dolhai Attila: „Egészséges versengés van bennünk”

Hagyomány és újítás jegyében rendezik meg hatodik alkalommal a nagy sikerű Palotakoncerteket a budai Vár gyönyörű díszletében. Bemutatjuk a húsz szólistát: elsőként az Operettszínház jól ismert és szeretett bonvivánját, Dolhai Attilát kérdeztük.
Könyv

Depressziós? Olvasson krimit!

Természetesen senkit nem arra buzdítunk, hogy a szakember segítsége vagy esetleg a gyógyszeres kezelés helyett essen neki az Agatha Christie-összesnek, mert mire a végére ér, kutya baj. Annyit azonban kutatások nélkül is állíthatunk, hogy egy jó könyv fel tudja dobni az ember napját.
Klasszikus

Mozart zenéje enyhíti az epilepszia tüneteit

Egy friss kutatás szerint öt perc Mozart-muzsika is hozzájárulhat a betegek jobb közérzetéhez. Mindez azért is fontos, mert nem mindenkinek segítenek a drága gyógyszerek.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Zenés színház interjú

Laki Péter: „Ez nem hagyományos gála”

A fiatal táncos komikus igazi showman, és karizmatikus színpadi jelenlétét a Budavári Palotakoncerteken is kamatoztatja: Kerényi Miklós Mátéval együtt látják el a házigazda feladatát.
Zenés színház operett

Frankó Tünde: „Kedves pikantériát ad...”

Egy művésznek az a legfontosabb, hogy a törekvéseiben a színháza partner legyen - állítja Frankó Tünde. A Palotakoncertek fellépőit bemutató sorozatunkban a népszerű primadonna válaszolt kérdéseinkre.
Zenés színház interjú

Dolhai Attila: „Egészséges versengés van bennünk”

Hagyomány és újítás jegyében rendezik meg hatodik alkalommal a nagy sikerű Palotakoncerteket a budai Vár gyönyörű díszletében. Bemutatjuk a húsz szólistát: elsőként az Operettszínház jól ismert és szeretett bonvivánját, Dolhai Attilát kérdeztük.
Zenés színház kritika

A mi Chicagónk

A Chicago a minőségi szórakoztatóipar egy legsikerültebb darabja. Nem azért persze, mert igen jól meg van csinálva. Inkább azért, mert jól ki van találva. Nemcsak a társadalmat leplezi le, de önmagát is. Alföldi Róbert rendezésében, a Kultúrbrigád és az Átrium előadásában pedig a mi, honi állapotainkat is.
Zenés színház interjú

„A Marica grófnőnek minden száma sláger”

A Fertő-tó partján, Mörbischben láthatja a közönség Kálmán Imre örökzöld alkotását, a Marica grófnőt, amely zeneileg és látványosságában is lenyűgözőnek ígérkezik. A produkcióról a Seefestspiele Mörbisch művészeti vezetőjét, Peter Edelmannt kérdeztük.