- Hogyan jött a közös dalest ötlete Falusi Mariann-nal?

- A Zsidó Nyári Fesztivál egy nagyon rangos művészeti eseménysorozat. Óriási megtiszteltetés számomra, hogy Falusi Mariann felhívott és felkért a közös koncertre. Korábban csak egyszer- kétszer találkoztam vele fellépések alkalmával, de még soha nem énekeltünk együtt.

- Földes Tamás zenei világában hol helyezkedik el Cohen és Berlin?

- Egészen más a zenéjük, mint amit eddig valaha énekeltem. A rockzene örök szerelem, ezen kívül szinte minden zenei műfajt szeretek. Ez a koncert egy kirándulás lesz, a pódium fellépés szinte újdonság számomra.

- A Negyvennégy tél című szólólemezed kapcsán sem merült fel az önálló est gondolata?

- Ez egy egészen más műfaj, mint a színház. Tudatosan nem csinálok önálló esteket. Sokkal szemérmesebb vagy gyávább vagyok, hiszen itt nem lehet elbújni a szerep mögé, teljesen önmagát kell adnia az embernek.

Szacsvay László, Haumann Péter, Földes Tamás, Bajor Imre - A víg özvegy

- Gyerekkorom óta nagyon szeretem a verseket. Mint minden kamasz, én próbálkoztam versírással, később sem hagytam abba, nem nőttem ki.

- Szűkebb hazád a pesti Broadway. Színészmesterséget tanítasz az Operettszínház stúdiósainak. Mit szeretnél leginkább átadni nekik?

- Azért tartom fontosnak a tanítást, mert valahogy azt látom, hogy manapság ha valakinek van hangja és elénekel egy jó dalt, mindenki tapsol neki, és ettől elhiszi, hogy tehetséges. A színház sokkal több annál, mint hogy valaki elénekel egy dalt. Ezt próbálom tudatosítani a növendékekben. Nagyon nehéz, mert mindenhonnan azt hallják, hogy ennyi elég a sikerhez. Szerintem az összes színházi műfaj közül a zenés műfaj a legnehezebb. Ugyanúgy színésznek kell lenni, mint egy prózai színésznek azzal a plusszal, hogy közben tudni kell mozogni, énekelni, ismerni a zenét és ráhangolódni. 

- Legutóbbi operettalakításod A víg özvegyhez fűződik Szegeden kíváló színészgárdával, Kozma Péter rendezésében.

- A három konzul egyikét játszottam. Az okozott nehézséget, hogy igazából nincsen szerep, mégis valami olyasmit kellett csinálni belőle, ami alapján talán emlékeznek majd rám. Kozma Péter Amerikában tanult rendezést és ott dolgozik főleg operarendezőként. A munkamódszere elég újszerű volt, borzasztóan demokratikus, mindenkinek a véleményét figyelembe vette.

- Prózai szakon végeztél. Nem hiányzik manapság a prózai színház?

- Hiányzik, de hála Istennek az idei évadban bemutattuk a Koldusoperát. Peachumot alakítom benne, ami nem igazából zenés szerep, vagy az Ibusárt, ami éppúgy prózai feladat. Úgy hozta a szerencse, hogy megkeresett a Z'art Osztály Társulat. Dürrenmatt A csendestárs című darabjának a főszerepére kértek fel. Május végén volt egy előbemutató a Merlinben, szeptembertől folytatjuk.

- Az eddigi szerepeid közül mik állnak hozzád a legközelebb?

- A nyomorultak Jean Valjeanja a top. Vikidál Gyula sérülését követően ugrottam be a darabba. Este szóltak, másnap már játszottam. Amikor meglátogattam Gyuszit a kórházban, azt mondta: "Meg fogod látni, ezt a szerepet eljátszod és utána nagyon nehéz jó szerepet kapni." És valóban, nagyon sokáig így volt. Utána persze több olyan szerepet is játszottam, amit nagyon szerettem. Említhetném a három Lévay-musicalt, az Elisabeth Luchenijét, a Mozart! Leopold Mozartját, a Rebecca - A Manderley ház asszonyát, valamint az Ibusár Gusztiját.

- Az Operettszínház kortárs musicalszínházzá alakulása óta komoly rajongótábort tudhat a magáénak.

- Tény, hogy az utóbbi időben a zenés műfaj előtérbe került. Talán attól van sikere a színháznak, hogy ezt Kero (Kerényi Miklós Gábor - a szerk.) észrevette, komolyan vette és folyamatosan igyekszik újdonságokkal előrukkolni, értékes gondolatokat közvetíteni. Nem csupán a show a lényeg, bár természetesen az is fontos. Mögötte legalább annyira fontos, hogy értékes művek kerüljenek színpadra. 

- Egyszóval nem járnak ínséges idők a zenés színházra?

- Remélem, még nem jutottunk odáig, hogy az emberek ne járjanak színházba. Ennek az országnak leginkább arra lenne szüksége, hogy egy kicsit megerősödjön kulturálisan. Ezért is nagyon fontos az Operettszínház, mert ide eljönnek a nézők. A fiatalok hallanak arról, hogy van egy Rómeó és Júlia, egy Szentivánéji álom, vagy hogy létezett Mozart. Utána hátha elolvassák vagy utánanéznek.

-A  jövő évadban milyen új feladatok várnak?

- A Marica grófnőt újra műsorra tűzzük, amiben Dragomirt játszom. Aztán Németországban turnézunk ötvenhárom előadással A Szépség és a Szörnyeteggel. Nagy kihívásnak ígérkezik tavasszal a Veled, Uram! című Szörényi-musical kőszínházi bemutatója a Thália Színházban, amiben az öreg Istvánt alakítom.