A fenti, első hallásra táblás házat biztosan nem garantáló jellemzők egytől egyig megvannak a múlt előtti század végén alkotó amerikai szerzőpáros, William Schwenk Gilbert és Arthur Sullivan életművének egyik legismertebb és legsikeresebb darabjában, a The Pirates of Penzance című operettben. Ismert és sikeres – csakhogy nem nálunk. Annak ellenére sem, hogy a Viktória királynő regnálása idején gyors karriert csináló G&S kacagtató, kompakt szerzeményeire a 20. századi zenés színház alapműveiként tekintenek, s az angolszász világban a mai napig játsszák a nem avuló opuszokat. S bár igaz, hogy nemrég Balázs Zoltán rendezésében A Mikádó bábokra, színészekre és énekesekre áthangszerelt változatát a Színművészeti Egyetemen kicsiny, de lelkes szurkolótábor követhette, valahol már megint lemaradtunk: nem állítanám, hogy a Gilbert-Sullivan szerzőpáros neve hallatán a színpadainkon egyeduralkodó osztrák-magyar illetve francia operetten túl is látó zenei ínyenceken kívül bárkinek felcsillanna a szeme.

Már csak ezért is lényeges, hogy a Szegedi Nemzeti Színház vállalta, hogy kereken százharminc évvel megírása után magyarul is megszólaltatja a vajszívű tengeri rablók végtelenül bugyuta, ám felettébb szórakoztató történetét. A Szegeden Kalózkalandra magyarított darab (melynek nyári budapesti vendégjátékát valamilyen rejtélyes oknál fogva A királynő és kalózai címmel hirdetik) megírására szerzői jogi csatározások mellett a liberális nevelési elvek, a civilizált ember és a vadak közötti különbségtétel cinikus kritikája késztette a szerzőpárost, s nem mellesleg sikerült kifigurázniuk a – számukra még persze kortárs – klasszikus operahagyományt is.

A fülbemászó dallamok (Sullivan) és a mulatságos szövegek (Gilbert) most Almási-Tóth András rendező korrekt lebonyolításában, Varró Dániel sziporkázóan szellemes fordításában és a szegedi operatagozat, valamint néhány prózista lelkesítő közreműködésében szólalnak meg – végre! Még mielőtt bárki félreértené: bár a misszió önmagában is örömteli, azt máris le kell szögeznem, hogy az előadás jó, helyenként nagyon jó. Almási-Tóth rendezésének erénye parodisztikus hangvétele, mókás elrajzoltsága és az abszurddal kokettáló túlzásai: a rendező jól ráérzett arra, miféle világlátást kíván az angol szerzőpáros színpadra állítójától. Ugyanakkor hiányérzetünket sem titkolhatjuk: túlozni is csak pontosan, szépen érdemes – hatásosabb lenne az eredmény, ha a jótét őrültek színpadi kavalkádját nem fogná vissza folyton a rendezői akarat, s inkább hagyná gát(lás)talanul hömpölyögni a bolondériát.

Aminek a jelenléte szerencsére így sem mondható szordínósnak. Balla Margit nem minden ízében szerencsés díszlete olyan, mint egy gyerekeknek szánt képeskönyv: a nagy kék falak tövében rajzolt és kasírozott tengeri és szárazföldi lények tűnnek fel és el, a távolban kétdimenziós városka látképe, mögötte olykor óra, bagoly vagy kísértet suhan. Földi Andrea remek jelmezei közül Stanley ellentengernagy lányainak kagylókkal, csigákkal és más tengeri herkentyűkkel díszített egyenruhái a kedvenceim, míg a tétova rendőrök eléggé skótszoknyás, kicsit bobbys és nagyon gumicsizmás uniformisai bármelyik Monty Python-epizódban sikert aratnának. Barta Dóra ötletgazdag és szellemes koreográfiája feledteti, hogy a szegedi tánckar többnyire a kettőt jobbra, kettőt balra típusú színpadi táncban jeleskedik; sőt, a táncosok itt a cselekmény aktív részesei lesznek.

Amit magyarországi bemutatóról lévén szó, illik röviden ismertetni. Fredericet gyerekkorában a kissé süket, s így az apai szándékot félreértő szolgálólány, Ruth a kalauzok helyett a kalózok közé küldi: a fiúból pilot helyett pirate lett. Ám inasévei leteltével, huszonegyedik születésnapján Frederic megfogadja, hogy ezután a korona szolgálatában mészárolja majd a gaz banditákat. Akik egyébként meglepően fejlett erkölcsi érzékkel rendelkeznek: fogadalmuk értelmében nem bántják az árvákat – naná, hogy akinek van egy csöpp sütnivalója széles e tengereken, árvának vallja magát előttük, hiszen – varródanisan szólva – őt már az „árva érv örve orvul óvja”. Így tesz Stanley ellentengernagy is, akinek tucatnyi csodaszép lányát feleségül vennék a jámbor kalózok, ám Frederic hősleg siet megmentésükre. Bűn volna a válogatott mulatságot kínáló fordulatokat részletekbe menően ismertetni, legyen elég annyi, hogy Frederic a „kötelesség rabjaként” (ez a darab alcíme is) képtelen dönteni szerelme kívánalmai és a kalózok elvárásai között. A második felvonás közepe táján már kellőképpen összegabalyodott cselekményt a mindjárt három példányban színre gördülő, papírmasé Viktória királynő dea ex machinaként bogozza ki: mindenki boldogan él, amíg.

A Szegeden két szereposztásban bemutatott előadást Kardos Gábor olykor kissé fáradt, de megbízható vezénylésében hallottam. A negyvenhat éves bájaira igen büszke Ruth figuráját Szonda Éva nagy lendülettel, ám kissé fakó hangi adottságokkal hozza. A kalózkapitány két segédjeként nagyszerű komikusi teljesítménnyel hívja fel magára a figyelmet a Poroszlay Kristóf, Bánvölgyi Tamás páros. László Boldizsár alakításában Frederic hátulgombolós óriáscsecsemő, páratlanul ostobán nézni tudó antikalóz. Az előadás nagy nyeresége Bucsi Annamária a Fredericért rajongó Mabel szerepében: előadáshosszat bírja énekhanggal, játékkedvvel és humorérzékkel. Úgyszintén a sok évtizedes operettjátszási szaktudása legjavát könnyed eleganciával prezentáló Rácz Tibor: Stanley ellentengernagy fergeteges hadaróáriája az előadás csúcspontja. Akiről innen tudjuk meg, amit valahogy eleve sejtünk, hogy ti. a hadászaton kívül az égvilágon mindenhez ért: „És tudom, milyen dúrban van a Koronázási mise, / És száz méterről megmondom egy Rembrandtról, hogy hamis-e, / És tudom, hogy nem tartható a szurikáta szeliden - / És elfütyülök bármit, amit írt Gilbert és Sullivan.” Aki nem hiszi, a nyári margitszigeti vendégjátékon utánajárhat.

(2009. ápr. 8. 19:00 - Szegedi Nemzeti Színház
Kalózkaland
Zene: Arthur Sullivan; librettó: William Schwenk Gilbert; díszlet: Balla Margit; jelmez: Földi Andrea; kor.: Barta Dóra; karig.: Kovács Kornélia; vez.: Koczka Ferenc/Kardos Gábor; rend.: Almási-Tóth András
Km.: Rácz Tibor - Stanley ellentengernagy, Réti Attila - Kalózkirály, Kelemen Zoltán - Samuel, a kalózok hadnagya, Poroszlay Kristóf - Sammy, hadnagyhelyettes, László Boldizsár - Frederic, a kalózinas, Bucsi Annamária - Mabel, Stanley ellentengernagy lánya, Balog Tímea - Edith, Stanley ellentengernagy lánya, Farkas Andrea - Sarah, Stanley ellentengernagy lánya, Kiss Diána Magdolna - Kate, Stanley ellentengernagy lánya, Sellő, Szonda Éva - Ruth, a kalózok szolgálólánya, Bánvölgyi Tamás - Arthur kalóz; a Szegedi Szimfonikus Zenekar, a Szegedi Nemzeti Színház Énekkara és Tánckara)