Zenés színház

Folytassa, ellentengernagy!

2009.04.15. 00:00
Ajánlom
Zéró történet, erőltetett fordulatok, nagy lyukak a dramaturgián, mondvacsinált konfliktus, fél kézzel összedobott jellemek, innen-onnan összelopkodott dallamok – mi más kell egy nagyszerű színházi estéhez?

William Schwenk Gilbert

A fenti, első hallásra táblás házat biztosan nem garantáló jellemzők egytől egyig megvannak a múlt előtti század végén alkotó amerikai szerzőpáros, William Schwenk Gilbert és Arthur Sullivan életművének egyik legismertebb és legsikeresebb darabjában, a The Pirates of Penzance című operettben. Ismert és sikeres – csakhogy nem nálunk. Annak ellenére sem, hogy a Viktória királynő regnálása idején gyors karriert csináló G&S kacagtató, kompakt szerzeményeire a 20. századi zenés színház alapműveiként tekintenek, s az angolszász világban a mai napig játsszák a nem avuló opuszokat. S bár igaz, hogy nemrég Balázs Zoltán rendezésében A Mikádó bábokra, színészekre és énekesekre áthangszerelt változatát a Színművészeti Egyetemen kicsiny, de lelkes szurkolótábor követhette, valahol már megint lemaradtunk: nem állítanám, hogy a Gilbert-Sullivan szerzőpáros neve hallatán a színpadainkon egyeduralkodó osztrák-magyar illetve francia operetten túl is látó zenei ínyenceken kívül bárkinek felcsillanna a szeme.

Már csak ezért is lényeges, hogy a Szegedi Nemzeti Színház vállalta, hogy kereken százharminc évvel megírása után magyarul is megszólaltatja a vajszívű tengeri rablók végtelenül bugyuta, ám felettébb szórakoztató történetét. A Szegeden Kalózkalandra magyarított darab (melynek nyári budapesti vendégjátékát valamilyen rejtélyes oknál fogva A királynő és kalózai címmel hirdetik) megírására szerzői jogi csatározások mellett a liberális nevelési elvek, a civilizált ember és a vadak közötti különbségtétel cinikus kritikája késztette a szerzőpárost, s nem mellesleg sikerült kifigurázniuk a – számukra még persze kortárs – klasszikus operahagyományt is.

A fülbemászó dallamok (Sullivan) és a mulatságos szövegek (Gilbert) most Almási-Tóth András rendező korrekt lebonyolításában, Varró Dániel sziporkázóan szellemes fordításában és a szegedi operatagozat, valamint néhány prózista lelkesítő közreműködésében szólalnak meg – végre! Még mielőtt bárki félreértené: bár a misszió önmagában is örömteli, azt máris le kell szögeznem, hogy az előadás jó, helyenként nagyon jó. Almási-Tóth rendezésének erénye parodisztikus hangvétele, mókás elrajzoltsága és az abszurddal kokettáló túlzásai: a rendező jól ráérzett arra, miféle világlátást kíván az angol szerzőpáros színpadra állítójától. Ugyanakkor hiányérzetünket sem titkolhatjuk: túlozni is csak pontosan, szépen érdemes – hatásosabb lenne az eredmény, ha a jótét őrültek színpadi kavalkádját nem fogná vissza folyton a rendezői akarat, s inkább hagyná gát(lás)talanul hömpölyögni a bolondériát.

Aminek a jelenléte szerencsére így sem mondható szordínósnak. Balla Margit nem minden ízében szerencsés díszlete olyan, mint egy gyerekeknek szánt képeskönyv: a nagy kék falak tövében rajzolt és kasírozott tengeri és szárazföldi lények tűnnek fel és el, a távolban kétdimenziós városka látképe, mögötte olykor óra, bagoly vagy kísértet suhan. Földi Andrea remek jelmezei közül Stanley ellentengernagy lányainak kagylókkal, csigákkal és más tengeri herkentyűkkel díszített egyenruhái a kedvenceim, míg a tétova rendőrök eléggé skótszoknyás, kicsit bobbys és nagyon gumicsizmás uniformisai bármelyik Monty Python-epizódban sikert aratnának. Barta Dóra ötletgazdag és szellemes koreográfiája feledteti, hogy a szegedi tánckar többnyire a kettőt jobbra, kettőt balra típusú színpadi táncban jeleskedik; sőt, a táncosok itt a cselekmény aktív részesei lesznek.


Arthur Sullivan

Amit magyarországi bemutatóról lévén szó, illik röviden ismertetni. Fredericet gyerekkorában a kissé süket, s így az apai szándékot félreértő szolgálólány, Ruth a kalauzok helyett a kalózok közé küldi: a fiúból pilot helyett pirate lett. Ám inasévei leteltével, huszonegyedik születésnapján Frederic megfogadja, hogy ezután a korona szolgálatában mészárolja majd a gaz banditákat. Akik egyébként meglepően fejlett erkölcsi érzékkel rendelkeznek: fogadalmuk értelmében nem bántják az árvákat – naná, hogy akinek van egy csöpp sütnivalója széles e tengereken, árvának vallja magát előttük, hiszen – varródanisan szólva – őt már az „árva érv örve orvul óvja”. Így tesz Stanley ellentengernagy is, akinek tucatnyi csodaszép lányát feleségül vennék a jámbor kalózok, ám Frederic hősleg siet megmentésükre. Bűn volna a válogatott mulatságot kínáló fordulatokat részletekbe menően ismertetni, legyen elég annyi, hogy Frederic a „kötelesség rabjaként” (ez a darab alcíme is) képtelen dönteni szerelme kívánalmai és a kalózok elvárásai között. A második felvonás közepe táján már kellőképpen összegabalyodott cselekményt a mindjárt három példányban színre gördülő, papírmasé Viktória királynő dea ex machinaként bogozza ki: mindenki boldogan él, amíg.

A Szegeden két szereposztásban bemutatott előadást Kardos Gábor olykor kissé fáradt, de megbízható vezénylésében hallottam. A negyvenhat éves bájaira igen büszke Ruth figuráját Szonda Éva nagy lendülettel, ám kissé fakó hangi adottságokkal hozza. A kalózkapitány két segédjeként nagyszerű komikusi teljesítménnyel hívja fel magára a figyelmet a Poroszlay Kristóf, Bánvölgyi Tamás páros. László Boldizsár alakításában Frederic hátulgombolós óriáscsecsemő, páratlanul ostobán nézni tudó antikalóz. Az előadás nagy nyeresége Bucsi Annamária a Fredericért rajongó Mabel szerepében: előadáshosszat bírja énekhanggal, játékkedvvel és humorérzékkel. Úgyszintén a sok évtizedes operettjátszási szaktudása legjavát könnyed eleganciával prezentáló Rácz Tibor: Stanley ellentengernagy fergeteges hadaróáriája az előadás csúcspontja. Akiről innen tudjuk meg, amit valahogy eleve sejtünk, hogy ti. a hadászaton kívül az égvilágon mindenhez ért: „És tudom, milyen dúrban van a Koronázási mise, / És száz méterről megmondom egy Rembrandtról, hogy hamis-e, / És tudom, hogy nem tartható a szurikáta szeliden - / És elfütyülök bármit, amit írt Gilbert és Sullivan.” Aki nem hiszi, a nyári margitszigeti vendégjátékon utánajárhat.

(2009. ápr. 8. 19:00 - Szegedi Nemzeti Színház
Kalózkaland
Zene: Arthur Sullivan; librettó: William Schwenk Gilbert; díszlet: Balla Margit; jelmez: Földi Andrea; kor.: Barta Dóra; karig.: Kovács Kornélia; vez.: Koczka Ferenc/Kardos Gábor; rend.: Almási-Tóth András
Km.: Rácz Tibor - Stanley ellentengernagy, Réti Attila - Kalózkirály, Kelemen Zoltán - Samuel, a kalózok hadnagya, Poroszlay Kristóf - Sammy, hadnagyhelyettes, László Boldizsár - Frederic, a kalózinas, Bucsi Annamária - Mabel, Stanley ellentengernagy lánya, Balog Tímea - Edith, Stanley ellentengernagy lánya, Farkas Andrea - Sarah, Stanley ellentengernagy lánya, Kiss Diána Magdolna - Kate, Stanley ellentengernagy lánya, Sellő, Szonda Éva - Ruth, a kalózok szolgálólánya, Bánvölgyi Tamás - Arthur kalóz; a Szegedi Szimfonikus Zenekar, a Szegedi Nemzeti Színház Énekkara és Tánckara)

Programkereső

Legnépszerűbb

Zenés színház

Dolhai Attila: „Egészséges versengés van bennünk”

Hagyomány és újítás jegyében rendezik meg hatodik alkalommal a nagy sikerű Palotakoncerteket a budai Vár gyönyörű díszletében. Bemutatjuk a húsz szólistát: elsőként az Operettszínház jól ismert és szeretett bonvivánját, Dolhai Attilát kérdeztük.
Könyv

Depressziós? Olvasson krimit!

Természetesen senkit nem arra buzdítunk, hogy a szakember segítsége vagy esetleg a gyógyszeres kezelés helyett essen neki az Agatha Christie-összesnek, mert mire a végére ér, kutya baj. Annyit azonban kutatások nélkül is állíthatunk, hogy egy jó könyv fel tudja dobni az ember napját.
Klasszikus

Mozart zenéje enyhíti az epilepszia tüneteit

Egy friss kutatás szerint öt perc Mozart-muzsika is hozzájárulhat a betegek jobb közérzetéhez. Mindez azért is fontos, mert nem mindenkinek segítenek a drága gyógyszerek.
Vizuál

Már biztos: mozifilm lesz a Downton Abbey-ből

Hosszú találgatás után most megerősítették, hogy filmváltozat készül az angol sorozatból. A hírek szerint az eredeti szereplőgárda tagjai is visszatérnek.
Klasszikus

A minimalista zene már 1797-ben létezett

Ismerősen cseng Anton Reicha neve? Ugye, hogy nem. Épp ezért döntött úgy Ivan Ilić zongoraművész, hogy a videósorozatban mutatja be ennek a cseh-francia zeneszerzőnek az életét.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Zenés színház interjú

Laki Péter: „Ez nem hagyományos gála”

A fiatal táncos komikus igazi showman, és karizmatikus színpadi jelenlétét a Budavári Palotakoncerteken is kamatoztatja: Kerényi Miklós Mátéval együtt látják el a házigazda feladatát.
Zenés színház operett

Frankó Tünde: „Kedves pikantériát ad...”

Egy művésznek az a legfontosabb, hogy a törekvéseiben a színháza partner legyen - állítja Frankó Tünde. A Palotakoncertek fellépőit bemutató sorozatunkban a népszerű primadonna válaszolt kérdéseinkre.
Zenés színház interjú

Dolhai Attila: „Egészséges versengés van bennünk”

Hagyomány és újítás jegyében rendezik meg hatodik alkalommal a nagy sikerű Palotakoncerteket a budai Vár gyönyörű díszletében. Bemutatjuk a húsz szólistát: elsőként az Operettszínház jól ismert és szeretett bonvivánját, Dolhai Attilát kérdeztük.
Zenés színház kritika

A mi Chicagónk

A Chicago a minőségi szórakoztatóipar egy legsikerültebb darabja. Nem azért persze, mert igen jól meg van csinálva. Inkább azért, mert jól ki van találva. Nemcsak a társadalmat leplezi le, de önmagát is. Alföldi Róbert rendezésében, a Kultúrbrigád és az Átrium előadásában pedig a mi, honi állapotainkat is.
Zenés színház interjú

„A Marica grófnőnek minden száma sláger”

A Fertő-tó partján, Mörbischben láthatja a közönség Kálmán Imre örökzöld alkotását, a Marica grófnőt, amely zeneileg és látványosságában is lenyűgözőnek ígérkezik. A produkcióról a Seefestspiele Mörbisch művészeti vezetőjét, Peter Edelmannt kérdeztük.