Fontos, hogy a magyar lelkünk is benne legyen ezekben az előadásokban

Milyen dalokat hallhatunk tőletek a koncerten?

Hary Judit: Huszka Jenő Lili bárónőjéből a Mi kell a férfiaknak című dalt adjuk majd elő a csodálatos operettprimadonnával, Kalocsai Zsuzsával együtt, Kálmán Imre A Montmartre-i ibolyájából pedig a Carrambolina című dalt éneklem majd el. Marcival közösen ezen kívül Huszka Jenő Mária főhadnagyból a Szabad-e remélnem című duettet is előadjuk, illetve a Szép város Kolozsvár című dalban is színpadra lépünk.

Fülöp Márton: Én az említett közös produkciók mellett szólóban a Gül babából Mujkó dalát fogom előadni, ami azért különleges, mert táncos-komikus dal, én pedig eddig csak bonviván szerepeket játszottam. A többi tenorral együtt pedig egy bordalt is eléneklünk majd, szintén a Gül babából.

Hary Judit és Fülöp Márton (Fotó/Forrás: Co-Opera)

Operaénekesként milyen a kapcsolatotok az operett műfajjal?

HJ: Mi a Kolozsvári Magyar Operában abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy ugyanazok a művészek énekelnek operát és operettet. Szeretem, mert emberközeli, szívhez szóló és vérpezsdítő. Az operettben rengeteg szín van: a drámától a komédiáig minden megtalálható benne. Énekeltem már szubrett és primadonna szerepeket is, így a sors megadta, hogy a műfaj minden árnyalatát meg tudjam tapasztalni és ki tudjam élvezni. Egészen másképp veszi igénybe a hangot, mint az opera, mert ha ott mondod a szöveget, ahol énekelsz, abból nagyon furcsa beszédhang lesz, és egyáltalán nem leszel hiteles. Folyamatosan váltogatni kell a kettőt. Emellett játszani, táncolni is kell tudni, miközben gyakran énektechnikailag is annyira igényes, mint az opera.

FM: Én magyar nótákat is énekeltem gyerekként, könnyen közel kerültem az operett műfajhoz is. Bár főleg operákban léptem színpadra, párhuzamosan immár tíz bonviván szerepet is eljátszottam. A mi közönségünk nagyon igényli az operetteket is. A legfontosabb, hogy ezeket a gyönyörű duetteket és szóló dalokat teljes lélekből kell előadni.

Milyen érzésekkel készültök a gálára?

HJ: Egy hónapja kaptuk meg a felkérést, és azóta is hihetetlen számunkra, hogy valóban ott lehetünk ezen a rangos alkalmon. A koronavírus okozta áldatlan helyzet – ami miatt sok családtag, szülők és gyermekek, akik közül az egyik Erdélyben, míg a másik az anyaországban él, immár kilenc hónapja nem találkozhattak – szinte az utolsó percig kétségessé tette számunkra is, hogy tényleg megvalósulhat-e ez a találkozás, aminek a jelentőségét még inkább növeli Trianon 100. évfordulója. Borzasztóan jól esik, hogy az anyaország ránézett erre a kisebbségi régióra, nyitnak felénk, és úgy érezhetjük, hogy mi is tartozunk valahova, számítunk valakinek. Bori Tamást, a gála rendezőjét ráadásul egy kicsit magunkénak is érezzük, mert már kétszer – a Cigányszerelem és a Viktória című operettben – is volt alkalmunk vele együtt dolgozni, most pedig a Marica grófnő rendezésére várjuk sok szeretettel.

Hary Judit és Fülöp Márton (Fotó/Forrás: Co-Opera)

Határon túli magyarként kiemelt fontosságú számotokra az operett műfaj?

HJ: Hát hogyne! Számunkra ez egy kettős küldetés, és nap mint nap meg kell küzdeni ezzel a helyzettel, bár hál’ Istennek szeretve és tolerálva vagyunk. Képzeld, még a román közönség egy rétege is szívesen jár hozzánk, és úgy kell tolmácsolnunk ezeket a darabokat, hogy mindenki megérezze ennek az ízét, mélységét és jelentőségét. Fontos, hogy a magyar lelkünk is benne legyen ezekben az előadásokban.

Az idei koncert a Találkozások címet kapta. Nektek mi jut eszetekbe erről a szóról?

HJ: Az, hogy már a torkunkat szorongatta a közönség hiánya, és milyen jó érzés lesz újra nagy közönség előtt énekelni! Remélem, ez nem csupán futó találkozás lesz!

FM: Engem máris ráz a hideg, ha arra gondolok, milyen jó érzés lesz találkozni egy kicsit az anyaországgal Erdélynek, sőt a többi lecsatolt földrésznek, akár a teljes magyarságnak is.  Végre egy kicsit újra egymásra találhatunk!

Fejléckép: Hary Judit és Fülöp Márton, Fotó/Forrás: Co-Opera