Zenés színház

French Late Night: Francia módra

2015.02.26. 08:03
Ajánlom
Az éppen egy évvel ezelőtt bemutatott Mozart Late Night után újabb, szigorúan felnőtteknek dedikált operaházi produkció talált otthonra a Solti Terem színpadán. A tavalyi kudarcot követően idén már csupán a 18-as karika tűnt fölöslegesnek, s nem az egész későesti produkció. KRITIKA

Merthogy - mit szépítsük a dolgot! - a 2014-es Mozart Late Night ritka egyértelmű bukás volt: az a kevés néző se szerette, aki hajlandónak mutatkozott ellátogatni a Solti Terembe, s nem szivárgott el az előadás végéig. Ehhez képest bizony már az is kellemes meglepetésként hatott, hogy az idei, franciás (és egyúttal keleties) tematikájú későesti operaprodukció, a French Late Night második előadásán telt ház volt - s hogy az is maradt az előadás végeztéig. Két francia egyfelvonásos, két 1872-es ősbemutatójú opéra comique került egymás mellé ez alkalommal: Georges Bizet Dzsamiléje és Camille Saint-Saëns A sárga hercegnő című dalműve. S itt máris nyugtázhatjuk a French Late Night első számú és korántsem lebecsülendő művészi hozadékát (és közönségnevelési tettét), vagyis azt, hogy egyetlen este leforgása alatt meghittebb viszonyba juthattunk az opéra comique - mifelénk leginkább csak nevezetről ismerős - műnemével. Mert ha a Carment operatörténeti ismereteinkre büszkén ide is soroljuk, azért a Carmen mindenekfelett önmaga, s nem egy zsáner reprezentánsa, arról már nem is beszélve, hogy a nemzetközi operaipar egy bő évszázadra meg is fosztotta e csodát őseredeti formájától.

Prózai dialógusok, korántsem feltétlenül komikus, de többnyire könnyed és világos alaptónusú, latinos racionalitással szervezett cselekmények és zenék jellemzik az opéra comique univerzumát, s erről rögvest az elsőként felhangzó Dzsamile nyitányát hallva is meggyőződhetett a közönség. Az este egyik hőseként tisztelhető Köteles Géza karmester már itt nyilvánvalóvá tette, hogy biztos kézzel irányított zenekari produkcióra számíthatunk, s hogy interpretációja az áttekinthetőség és a raison jegyében áll majd. Megjegyzendő, hogy a címadások terén ez az oly kívánatos ésszerűség és érthetőségre törekvés korántsem jutott egyeduralomra: a Bizet-opera teljes címében A szerelmes rabSzolgalány állt - terméketlen fejtörésre késztetve a nézőt-olvasót, míg a második opera A sárga herceg/nő címen adatott, de erről később még ejtünk érdemi szót.

Az Ezeregyéjszaka hangulatát könnyeden megidéző Dzsamile a tavaly diplomázott ifjú színész, Viktor Balázs szolid, komolyabb zavart nem keltő rendezésében pergett le, Cseh Renátó díszlete révén még némi go-go táncos, bordélyos allúziókat is életre hívva. A címszerepben fellépő Kálnay Zsófia kulturált és finom alakítást nyújtott, még a rendezés egyetlen extra ötletét, a végkielégítéssel elbocsájtott rabszolgalány Hawaiira szóló repülőjegyét is rokonszenves távolságtartással lobogtatta arcunkba. Valamint, s ezt érdemes, sőt muszáj külön is kiemelnünk: Kálnay Zsófia gyönyörű, látása öröm a szemnek. Urát és rajongásának tárgyát, a könnyelmű és állhatatlan Harunt Boncsér Gergely adta: operetten edzett rutinnal közelítve a szerephez-műfajhoz, ami ha nem is feltétlenül optimális, de azért elfogadható megoldás. A harmadik énekes szerep, Splendiano egyszerre szerelmes és rezonőrfigurája Bátki Fazekas Zoltán megformálásában jutott elénk: egy-egy színészi mikrojátékkal, s becsületes vokális teljesítménnyel.

Hogy a 18-as karikát ezúttal nem érdemes komolyan vennünk, már az is jelezte számunkra, hogy az első sor közepén egy 10-12 év körüli leánygyermek foglalt helyet, élénk figyelemmel kísérve a Dzsamile cselekményét. Nos, akár a szünet után is maradhatott volna, mert a „para-opera" szellemesnek szánt műfaji megjelölésével felruházott Saint-Saëns-egyfelvonásos legmerészebb vonulatának a zene bizonyult: a keletmániát, s azon belül is a Japonisme korabeli őrületét meglovagoló-és-parodizáló mű ugyanis megvesztegető könnyedséggel teremtett keleties, pentaton hangzást. Az ópiumfogyasztó és egy japáni hercegnő festményébe belebóduló Kornélis történetét a Székely Kriszta által rendezett előadás persze megbolondította valamelyest, s ez nem vált a produkció kárára. A Na'vi-kékre festett felsőtestű Apáti Bence egyszerre alakmása és rossz szelleme Kornélisnek, s voltaképpen ő a kábítás maga: jelenléte izgalmassá teszi a színpadi cselekményt, ha nem is igazolja A herceg/nő cím- és szerepmegnevezést. Apáti mellett - s olykor a táncos hátán vagy a vállára vetve -, Balczó Péter Tom Rakewell után ismét eljátszhat egy fiatal Akárkit, egy önsorsrontó, de ép hangú kortárs nagykamaszt, míg a szerelméért a kábítószert is (be)vállaló Léna, azaz Szemere Zita maga a női szemrehányás és az énekesi fegyelem.

A két egyfelvonásosnak közös librettistája volt a fáradhatatlan Louis Gallet személyében; munkáit most Csákovics Lajos, illetve Csehy Zoltán és Kenesey Judit magyarította: fiatalosságra törekvően, hullámzó színvonalon, ám sose bicskát nyitogatóan. A magyarul énekelt szöveg így helyet találhatott magának a produkcióban, amely mindvégig életképesnek, helyénvalónak és vonzónak bizonyult. S ehhez képest aztán igazán mellékes, hogy ezen az estén nem gyarapíthattuk fenéklátási végösszegünket.

Programkereső

Legnépszerűbb

Zenés színház

Amerikáig is eljutott a nagy port kavart Billy Elliot-ügy híre

Az egyik legnépszerűbb hollywoodi portál „gaygate”-ről, azaz meleg-botrányról ír az elmaradt előadásokkal kapcsolatban.
Vizuál

Instagramon dokumentálta apja halálát egy fotós

Apja élete utolsó tanítását akarta átadni fiának, akinek teljesen hiányzott addigi életéből - fia pedig így, fotókon keresztül próbálta feldolgozni a tragédiát. A sorozat végül mindkettőjük számára sokkal többet adott.
Tánc

Mesternő, nagybetűvel

Lőrinc Katalin egy személyben aktív táncos, pedagógus és teoretikus. Június 25-én a Müpában mutatkoznak be tanítványai, akik már az ő új oktatási metódusa szerint végeztek a Táncművészeti Egyetemen. Emellett nemrég megjelent, A test mint szöveg című könyvéről is beszélgettünk.
Zenés színház

Gördülő titkárság az Operában

Az Ybl-palota korszerűsítése új kihívások elé állította az Opera művészeti osztályait, a nehézségekből azonban igyekeznek előnyt kovácsolni: az Andrássy úti játszóhely kiesését az új évadban is nagyszabású turnék egész sorával tervezik ellensúlyozni.
Klasszikus

Molto scherzando: Ilyen, ha a karmester szelfibotra cseréli a pálcát

Persze csak a Photoshop segítségével, egy komoly karmester soha nem tenne ilyet!

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Zenés színház ajánló

A Játékszín gondoskodik a siófoki nyaralók szórakoztatásáról

A Dog Story, A chicagói hercegnő, a Chess és Hernádi Judit önálló estje is látható lesz a siófoki Színparton. Idén a Játékszín állította össze a nagymúltú szabadtéri színpad műsorát.
Zenés színház

Ki volt az igazi Hans Sachs?

Több ezer mű szerzője, Luther támogatója, eszményített lírikus, egy koraújkori, egyszemélyes Monty Python, foltozóvarga, és nem utolsósorban Wagner egyetlen vígoperájának főszereplője.
Zenés színház Mörbisch

Bodor Johanna: „Minden társulatot meg kellett hódítani”

A Mörbisch-i Seefestspiele gigaméretű, 3600 négyzetméteres színpadának közepéig a kulisszából 35 lépést kell megtenni. Ez volt az első, amit rögtön kiszámolt a helyszínen Bodor Johanna, miután felkérték: idén nyáron ő legyen a koreográfusa a Marica grófnőnek a Fertő-tónál.
Zenés színház billy elliot

Amerikáig is eljutott a nagy port kavart Billy Elliot-ügy híre

Az egyik legnépszerűbb hollywoodi portál „gaygate”-ről, azaz meleg-botrányról ír az elmaradt előadásokkal kapcsolatban.
Zenés színház magazin

Gördülő titkárság az Operában

Az Ybl-palota korszerűsítése új kihívások elé állította az Opera művészeti osztályait, a nehézségekből azonban igyekeznek előnyt kovácsolni: az Andrássy úti játszóhely kiesését az új évadban is nagyszabású turnék egész sorával tervezik ellensúlyozni.