Zenés színház

French Late Night: Francia módra

2015.02.26. 08:03
Ajánlom
Az éppen egy évvel ezelőtt bemutatott Mozart Late Night után újabb, szigorúan felnőtteknek dedikált operaházi produkció talált otthonra a Solti Terem színpadán. A tavalyi kudarcot követően idén már csupán a 18-as karika tűnt fölöslegesnek, s nem az egész későesti produkció. KRITIKA

Merthogy - mit szépítsük a dolgot! - a 2014-es Mozart Late Night ritka egyértelmű bukás volt: az a kevés néző se szerette, aki hajlandónak mutatkozott ellátogatni a Solti Terembe, s nem szivárgott el az előadás végéig. Ehhez képest bizony már az is kellemes meglepetésként hatott, hogy az idei, franciás (és egyúttal keleties) tematikájú későesti operaprodukció, a French Late Night második előadásán telt ház volt - s hogy az is maradt az előadás végeztéig. Két francia egyfelvonásos, két 1872-es ősbemutatójú opéra comique került egymás mellé ez alkalommal: Georges Bizet Dzsamiléje és Camille Saint-Saëns A sárga hercegnő című dalműve. S itt máris nyugtázhatjuk a French Late Night első számú és korántsem lebecsülendő művészi hozadékát (és közönségnevelési tettét), vagyis azt, hogy egyetlen este leforgása alatt meghittebb viszonyba juthattunk az opéra comique - mifelénk leginkább csak nevezetről ismerős - műnemével. Mert ha a Carment operatörténeti ismereteinkre büszkén ide is soroljuk, azért a Carmen mindenekfelett önmaga, s nem egy zsáner reprezentánsa, arról már nem is beszélve, hogy a nemzetközi operaipar egy bő évszázadra meg is fosztotta e csodát őseredeti formájától.

Prózai dialógusok, korántsem feltétlenül komikus, de többnyire könnyed és világos alaptónusú, latinos racionalitással szervezett cselekmények és zenék jellemzik az opéra comique univerzumát, s erről rögvest az elsőként felhangzó Dzsamile nyitányát hallva is meggyőződhetett a közönség. Az este egyik hőseként tisztelhető Köteles Géza karmester már itt nyilvánvalóvá tette, hogy biztos kézzel irányított zenekari produkcióra számíthatunk, s hogy interpretációja az áttekinthetőség és a raison jegyében áll majd. Megjegyzendő, hogy a címadások terén ez az oly kívánatos ésszerűség és érthetőségre törekvés korántsem jutott egyeduralomra: a Bizet-opera teljes címében A szerelmes rabSzolgalány állt - terméketlen fejtörésre késztetve a nézőt-olvasót, míg a második opera A sárga herceg/nő címen adatott, de erről később még ejtünk érdemi szót.

Az Ezeregyéjszaka hangulatát könnyeden megidéző Dzsamile a tavaly diplomázott ifjú színész, Viktor Balázs szolid, komolyabb zavart nem keltő rendezésében pergett le, Cseh Renátó díszlete révén még némi go-go táncos, bordélyos allúziókat is életre hívva. A címszerepben fellépő Kálnay Zsófia kulturált és finom alakítást nyújtott, még a rendezés egyetlen extra ötletét, a végkielégítéssel elbocsájtott rabszolgalány Hawaiira szóló repülőjegyét is rokonszenves távolságtartással lobogtatta arcunkba. Valamint, s ezt érdemes, sőt muszáj külön is kiemelnünk: Kálnay Zsófia gyönyörű, látása öröm a szemnek. Urát és rajongásának tárgyát, a könnyelmű és állhatatlan Harunt Boncsér Gergely adta: operetten edzett rutinnal közelítve a szerephez-műfajhoz, ami ha nem is feltétlenül optimális, de azért elfogadható megoldás. A harmadik énekes szerep, Splendiano egyszerre szerelmes és rezonőrfigurája Bátki Fazekas Zoltán megformálásában jutott elénk: egy-egy színészi mikrojátékkal, s becsületes vokális teljesítménnyel.

Hogy a 18-as karikát ezúttal nem érdemes komolyan vennünk, már az is jelezte számunkra, hogy az első sor közepén egy 10-12 év körüli leánygyermek foglalt helyet, élénk figyelemmel kísérve a Dzsamile cselekményét. Nos, akár a szünet után is maradhatott volna, mert a „para-opera" szellemesnek szánt műfaji megjelölésével felruházott Saint-Saëns-egyfelvonásos legmerészebb vonulatának a zene bizonyult: a keletmániát, s azon belül is a Japonisme korabeli őrületét meglovagoló-és-parodizáló mű ugyanis megvesztegető könnyedséggel teremtett keleties, pentaton hangzást. Az ópiumfogyasztó és egy japáni hercegnő festményébe belebóduló Kornélis történetét a Székely Kriszta által rendezett előadás persze megbolondította valamelyest, s ez nem vált a produkció kárára. A Na'vi-kékre festett felsőtestű Apáti Bence egyszerre alakmása és rossz szelleme Kornélisnek, s voltaképpen ő a kábítás maga: jelenléte izgalmassá teszi a színpadi cselekményt, ha nem is igazolja A herceg/nő cím- és szerepmegnevezést. Apáti mellett - s olykor a táncos hátán vagy a vállára vetve -, Balczó Péter Tom Rakewell után ismét eljátszhat egy fiatal Akárkit, egy önsorsrontó, de ép hangú kortárs nagykamaszt, míg a szerelméért a kábítószert is (be)vállaló Léna, azaz Szemere Zita maga a női szemrehányás és az énekesi fegyelem.

A két egyfelvonásosnak közös librettistája volt a fáradhatatlan Louis Gallet személyében; munkáit most Csákovics Lajos, illetve Csehy Zoltán és Kenesey Judit magyarította: fiatalosságra törekvően, hullámzó színvonalon, ám sose bicskát nyitogatóan. A magyarul énekelt szöveg így helyet találhatott magának a produkcióban, amely mindvégig életképesnek, helyénvalónak és vonzónak bizonyult. S ehhez képest aztán igazán mellékes, hogy ezen az estén nem gyarapíthattuk fenéklátási végösszegünket.

Programkereső

Legnépszerűbb

Vizuál

A pápa szeretőjét, a rettegett feministát ábrázolja Velázquez elveszettnek hitt festménye

Majdnem 300 évig azt hitték, elveszett vagy megsemmisült az a portré, ami a történelem egyik legbefolyásosabb nőjét, Donna Olimpiát ábrázolja a világ egyik legnagyobb hatású festőjének ecsetvonásain keresztül.
Klasszikus

Miskolcon találkozott Prometheus és Kékszakállú

Fanfárok, azaz harsonákon játszó zenészek figyelmeztették a közönséget az előadások kezdetére: a Miskolci Nemzeti Színház óratornyából felcsendülő ünnepélyes jeladás két előadásra invitálta meg a Bartók Plusz Operafesztivál hallgatóit, Alekszandr Szkrjabin Prometheus: a tűz költeménye című szimfonikus művére, illetve Bartók Béla A Kékszakállú herceg várára.
Színház

Bejelentették a Katona József Színház jövőre tervezett bemutatóit

Az évadzáró társulati ülésen átadták a színház díjait és bejelentették a jövő évadra tervezett nyolc bemutatót, amelyek közt Elfriede Jelinek, Michael Haneke, Katona József, Molière, Ryszard Kapuściński, Racine, Térey János és Csokonai Vitéz Mihály műve is helyet kap.
Könyv

Hallgass egyperceseket Örkény István előadásában!

Színdarabok és interjúk felvételei mellett felolvasások hanganyaga és fotók is elérhetőek az OSZK honlapján, amelyet a ma negyven éve elhunyt író, dramaturg emlékének szenteltek.
Klasszikus

Egy hét a kamarazene izzó bűvöletében

Több mint tíz országból érkeznek világsztárok az idei Fesztivál Akadémiára. A Budapest legszebb helyszínein július 20. és 28. között zajló kamarazenei fesztiválon hét esti nagykoncert, mesterkurzusok, ingyenes előadások, nemzetközi hegedűverseny és számtalan kísérőprogram várja az érdeklődőket.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Zenés színház interjú

Bonviván és táncos-komikus: Laki Péter

Laki Péter a közelmúltban énekversenyt nyert, a margitszigeti Csárdáskirálynőben Bónit alakítja, de fellép a szentendrei Operagálán és a Budavári Palotakoncerteken is. A fiatal művész szerint érdemes úgy énekelnie, hogy leszakadjon a csillár, de a humorát sem hagyhatja a színpad mögött.
Zenés színház gyász

Elhunyt Erőd Iván zeneszerző

A magyar származású osztrák zeneszerző 83 éves volt, halálhírét a bécsi Staatsoper közölte.
Zenés színház hír

Átadták a Honthy-díjakat a Budapesti Operettszínházban

Kilenc kategóriában jutalmazta az évad legjobbjait a Budapesti Operettszínház, ahol hivatalosan is lezárult a 2018/19-es évad.
Zenés színház hír

Aj Vej-vej Turandotot rendez Rómában

A hazájában játszódó Puccini-operának a kínai képzőművész nemcsak a rendezője lesz, hanem ő tervezi a jelmezeket is.
Zenés színház hír

Kijött az első fotó az új West Side Story-filmhez

„Something’s comin’, somethin’ good…” Steven Spielberg rendezi az 1961-es West Side Story remake-jét, összeszedtük, mit tudunk róla.