Tanulmányait 1980-tól 1987-ig végezte a Zeneakadémián. 1987-től az Operaház magánénekese lett. Oratórium- és hangversenyénekesként is ismert. Vendégszerepelt Ausztriában, Franciaországban, Svájcban és Németországban. Igen széles repertoárján hangfajának olyan jellegzetes szerepei találhatók, mint Bartolo (Figaro házassága), Ozmin (Szöktetés a szerájból), Collin (Bohémélet), Sparafuccile (Rigoletto), Klingsor (Parsifal) vagy a Herceg (A kékszakállú herceg vára). Gyakran játszik kortárs operákban, megformálta többek között Angiolieri (Mario és a varázsló) szerepét.

A művészt 1992-ben Bartók–Pásztory-díjjal, 1996, 1998, és 2002-ben ARTISJUS előadói díjjal, 2002-ben Bencze Miklós emlékdíjjal, 2004-ben pedig Liszt Ferenc-díjjal ismerték el.