Zenés színház

Ghost: Gyászmunka-musical

2013.06.18. 07:08
Ajánlom
Lenyűgöző. Egy szóval így lehetne jellemezni az Operettszínház Ghost előadását. Lenyűgöző a látvány, ahogy a történet előrenyomul a kiszámítható végkifejlet felé, lenyűgöző a színpadi kavargás. Kolozsi László írt KRITIKÁt az új előadásról.

És az, hogy milyen üzembiztosan, milyen gonddal vezeti le az Operettszínház stábja, értve alatta színészeket, technikusokat, a rendezőt, KERO-t, ezt a látványvilágában egyedülálló produkciót. Van oly lenyűgöző az Operettszínház Ghost előadása, hogy elfeledjük: az egyetlen dúdolható dala a musicalnek, a film betétdala. Vagyis egy olyas nagyszabásúság okoz önfeledtséget, melyben a musical rész a legkevésbé méltatható.

A dráma kissé sablonos, a high concept filmek aranyidejéből való, úgy öt-hat nem kifinomult ízlésű, ámbár jó érzékű, producer meghatározta korból. Egyik istene, Don Simpsons azt követelte meg az íróktól: legyen minden egyszerű, egy váratlan ötletre építő. A high concept lényege az ötlet: a halott fiú visszajár szerelmeséhez, egy fekete jósnő segedelmével, és így segít a lánynak felderíteni, ki és miért végzett vele. Két műfaj, a melodráma és a thriller, pontosabban misztikus thriller között ingadozik a sztori. A főszereplő lány, Molly, gyászmunkáját segítő kalandok legfőbb mozgatója Oda, a jósnő, akit a filmen, egykor Whoopy Goldberg játszott (jócskán túlmozogva, kissé a paródia felé mozgatva el az egész, egyébként komolyan nem vehető történetet).

A film színpadi változatának egyik legnagyobb erénye, hogy úgy teremt egységes és nagyon mozgó, nagyon élő, látszólag színpadra alkalmazhatatlan látványt, hogy mindezt tudatosítja is a nézőben. Vagyis a Ghost nézőjére nem csak a történet hat, hanem az is, hogy tisztában van azzal, nem hogy így nem látott még metrós, liftes, mennyországos jelenetet még, de el sem tudta képzelni, hogy metró, lift, mennyország egyáltalán színpadon megjeleníthető. Illetve itt érdemes egy pillanatra megállni. Raimund és Nestroy a valóság felett lebegő világában oly sok minden megtörténhet, ami a valóságban nem, hogy Szerb Antal arra a megállapításra jut, Nesytroy-t olvasva: Bécs és Tündérország között van egy létra, amin a szerzők szabadon járnak le és föl. A nevezettek eltávozása után ezt a még mindig álló, karbantartott létrát, az örökösök használták: Molnár Ferenc, hogy mást ne mondjunk (Liliom), az operettszerzők, Offenbach és tanítványai, Kacsóh Pongrác, Lehár. Akik tudtak a létráról, mert ezen szerzők rajongói voltak, próbáltak maguk is felhágni: a musical szakosok, a rajzfilmesek (Walt Disney). Operett és misztikum, transzcendens és musical, mágia és thriller, egyáltalán nem zárják ki egymást. Nem túlzás talán kijelenteni, a bécsi operetthagyományból egyenesen levezethető a Ghost.

A Ghost sztorija nem is annyira mozgóképre, mint inkább egy musicalbe kívánkozik. Ám a barokk, zsigeri, extatikus élményt jelentő látványoperái után mindeddig - amíg a háttérvetítés nem lett ennyire frappánsan és jól integrálható a színpadi látványba - a transzcendens csak átvitten, jelzésszinten volt megjeleníthető. Most itt van, zöldes ívfényekben, a mennyeknek országa, itt van lángnyelvekkel, igazi elmerüléssel a pokol, itt a falon átlépő szellem, és sok más olyan látványelem, amit irigyen nézhet David Copperfield. Az előttünk megforduló, elszáguldó metrószerelvény, az azon a szellemek játékának kitett emberek lebegése, ijedelme: borzongató. Ezekben a metrós jelenetekben tűnik csal fel - a jobbik előadásban - Szabó P. Szilveszter, a metró szelleme, akinek valóban el lehet hinni, hogy az, akinek mondja magát. Ugyanis bármennyire jó is ez a Ghost - nincs egyetlen érdektelen perce sem, végig lenyűgöző tud maradni -, a színészek jelentős részéről nem hihető el, hogy valóban azok, akiket játszanak. Nem hihető Dolhai Attiláról, és sajnos még kevésbé Kerényi Miklós Mátéról, hogy törekvő, ügyes bankár, Vágó Bernadettről és pláne Muri Enikőről, hogy kortárs képzőművész, keramikus. Nem véletlenül hagytam ki Szulák Andreát. A működőképesebb szereposztásban ő az igazán kiemelkedő, az ő Oda-ja. Köszönhetően annak, hogy Szulák olyan vehemensen, olyan élet és tetterővel, olyan odaadással játszik - egyébként fekete helyett cigány jósnőt - hogy éppen a film legerősebb karakterével kapcsolatban nincs hiányérzetünk: nincs olyan érzésünk, hogy Whoopy Goldberg elmaradásával kevesebbet kaptunk, valami el vagy lemaradt.

Szulák miatt marad emlékezetes számos jelenet, különösképpen az - ennek dallamát egyébként még másnap tudtam, tehát ez volt az, amely szerény meglátásom szerint a darab slágere lehetne -, melyben örül a hirtelen nyakába szakadt tízmillió dollárnak, és tervezget, miközben hátul futnak a vágyképek. Ez a kissé a Miss Saigon Amerikai históriáját idéző nagyjelenetére hajazó szcéna, vérbeli musicaljelenet. Ebben van az, amit Don Simpsons minden szerzőtől megkövetelt: a dög. Amikor Szulákot látjuk, hogy át kell adnia a csekket az apácáknak, abban van komikum, abban van dög.

A prózai részekben Mészáros Árpád Zsolt a legjobb és Szulák Andrea. A többiek, olykor sajnos még a nagyszerűen éneklő, zenész színházi szerepekre született Dolhai is, halványabb. Van egy különleges énekstílus, zenestílus - a baja (Chris Isaac volt a stílus Olimposzán a Zeusz), ami egyedi hajlítástechnikát igényel - nos, ezt egyetlen Samnek sem sikerült elsajátítania, de mindketten, Kerényi is, igyekeztek. A zártszámok jelentős része - nem mellesleg - stílusparódia, van köztük swinges, van rockos, Schönberg-musicales. A legtöbbre értékelhető az a swing-paródia, amit egy aránylag kis szerepben Földes Tamás mutatott be... Ha nem lenne a látvány, még látványosabb lenne, mennyire csak a szépségével tündököl Vágó Bernadett - ám ez neki megbocsátható, hiszen kiválóan énekel, erőteljesen, a magasabb hangoknál sem bizonytalanul. Mindez nem mondható el Muri Enikőről, akiről nem lehet mást gondolni: népszerűsége tehette indokolttá szerepeltetését. A színház zenekarát precízen, a sejtelmes hangokra, a transzcendenst hangképben idéző effektusokra különös gondot fordítva vezette mindkét karmester.

Dolhai - és az általa vezérelt szereposztás - mentségére legyen mondva, a melodráma felé vitte el a darabot: az ő és Vágó Bernadett párosa alkalmas volt arra, hogy a szerelemre vágyók, a tragikus szerelmet átélők, a valakit elvesztettek (még ha csak egy szakítás miatt is) szívét megdobogtassa. Amikor Vágó Bernadett hátrafordul, hallván a titkos szót, a másikat beazonosító szót, dettó, akkor bizony szem nem marad szárazon. A darab eléri a kívánt hatást. Valami megmarad belőle. Ha más nem, ez a szó. Dettó.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Zenés színház

Kettévágott Carmina Burana – reakciók az operaházi büfébotrányra

Bogányi Tibor karmester visszalépett az operaház Carmina Burana-produkciók vezénylésétől, mivel főigazgatói döntésre szünetet kell beiktatni az előadásba. Az ügy számos viharos reakciót váltott ki.
Vizuál

Elhunyt Koncz András festőművész

A Munkácsy-díjas festőművész, Koncz Zsuzsa énekesnő öccse hosszú, méltósággal viselt, súlyos betegség után hunyt el március 2-án hajnalban, életének hetvenegyedik évében.
Zenés színház

„Mindenkinek ajánlom, hogy menjen ki éjszaka az erdőbe!” – interjú Claus Guthtal

A világ egyik legjelentősebb operarendezője, Claus Guth nemrég Budapestre látogatott: számos neves színház után a Magyar Állami Operaház is átvette Don Giovanni-rendezését. Ebből az alkalomból kérdeztük az alkotót.
Vizuál

Elhunyt Vadász György építész

Életének 92. évében, március 3-án elhunyt Vadász György Kossuth- és Ybl Miklós-díjas építőművész, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja, a nemzet művésze. A kilencvenes években készült épületeivel nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a bauhaus ismét népszerűvé vált a hazai építészetben.
Színház

Oidipusz a politika útvesztőjében – bemutatták Szikszai Rémusz rendezését a Radnóti Színházban

A Radnóti Színház legújabb előadásában Oidipusz egy idealista, ígéretes politikus, akinek szembe kell néznie a múlt terheivel. A produkció bemutatójára március 3-án került sor. A főszerepekben mások mellett Pál András, Kováts Adél és László Zsolt látható.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Zenés színház interjú

„Mindenkinek ajánlom, hogy menjen ki éjszaka az erdőbe!” – interjú Claus Guthtal

A világ egyik legjelentősebb operarendezője, Claus Guth nemrég Budapestre látogatott: számos neves színház után a Magyar Állami Operaház is átvette Don Giovanni-rendezését. Ebből az alkalomból kérdeztük az alkotót.
Zenés színház hír

Kettévágott Carmina Burana – reakciók az operaházi büfébotrányra

Bogányi Tibor karmester visszalépett az operaház Carmina Burana-produkciók vezénylésétől, mivel főigazgatói döntésre szünetet kell beiktatni az előadásba. Az ügy számos viharos reakciót váltott ki.
Zenés színház kritika

Párkapcsolati dráma színes háttér előtt – A víg özvegy Zürichben

Az operettműfaj megújítójaként is emlegetett ausztrál rendező, Barrie Kosky ezúttal Lehár-műhöz nyúlt. Produkciójában ezúttal sem alkalmazott túl radikális eszközöket, már amennyiben nem tekintjük annak az emberi lélek mélységeit feltáró elemzést.
Zenés színház ajánló

A Manon Lescaut-t adja elő a Nemzeti Filharmonikusok a Müpában

Puccini operája hangzik el a Nemzeti Filharmonikus Zenekar és a Nemzeti Énekkar következő koncertjén, a Manon Lescaut-t Vashegyi György vezényli és Káel Csaba rendezi.
Zenés színház hír

Miklósa Erika alapítványával együttműködve indít posztgraduális képzést a Pécsi Tudományegyetem

Együttműködési megállapodást kötött a Miklósa Erika Kossuth-díjas operaénekes által alapított KvintEsszencia Mesteriskola Alapítvány és a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Kara. Az együttműködés keretében posztgraduális képzést indít az egyetem.