1. Traviata
Az opera tragikus vége ellenére egyik legnépszerűbb része az első felvonás sokkal derűsebb csengésű bordala. A szereplők itt még nem is tudják, milyen érzelmi viharokba sodorja majd őket szerelmük, és milyen fájdalmas, mikor a halál végül elválasztja őket. A Brindisi közkedvelt ráadásszám is, hiszen több közreműködővel is előadható. A rajongók biztosan szeretik ezt a felvételt Joan Sutherlanddel és Luciano Pavarottival.
2. Rigoletto
Az ária, amelyet azok is ismernek, akik sosem látták a teljes operát, talán nem is tudják, miről szól. Pedig ez a könnyed hangvételű részlet több annál, mintsem hogy egy feslett életű szereplőt jellemezzen, vérfagyasztó kontrasztot képez a címszereplő és szerelmes lánya tragédiájával. Enrico Caruso egy felújított felvételét ajánljuk.
3. Aida
És már itt is egy újabb opera, amelynek népszerű részlete, az egyiptomi sereg győzedelmes bevonulása mintha ironikus kontrasztot alkotna a főszereplők tragédiájával. Hiszen Aida és Radamès épp azért nem lehetnek egymáséi, csupán a felettük bezáruló sírboltban, mert országaik között háború zajlik. Aki szereti a szemet gyönyörködtető rendezéseket, biztosan örömét leli a Metropolitan Opera 1989-es produkciója részletében.
4. Nabucco
A híres Rabszolgakórus szintén önálló életre kelt, és a 19. század folyamán az olasz politikai törekvések szimbólumává vált. A közkedvelt operarészlet ma is igen sokat jelent az olasz népnek, nem véletlen, hogy a felvételen is vezénylő Riccardo Muti is ezzel a darabbal tiltakozott az ország kulturális megszorításai ellen.
5. A trubadúr
Az opera, amelyet egyesek sötét, nyomasztó hangulata, mások szövevényes története miatt kifogásolnak, ám a mai napig igen fontos helyet foglal el a vadromantikát és a szép dallamokat kedvelők szívében. A második felvonás nyitókórusát ajánljuk, a híres Cigánykart, a milánói Scala zene- és énekkara előadásában, Riccardo Chailly vezényletével.
6. Az álarcosbál
Ha már olyan sokat beszéltünk a kontrasztokról, itt is hasonló a helyzet: az áruló barát már kifőzte a gyilkos tervet a szívében, és csak az alkalmat keresi, hogy végrehajthassa – ekkor megjelenik egy kedves, naiv szereplő, és csúfot űz belőle. Micsoda késleltetés! Azt persze nem lehet tudni, ennek köszönheti-e népszerűségét Oscar áriája, hiszen önmagában meghallgatva is nagyon tetszetős, főleg Diana Damrau bájos produkciójában.
Fejléckép: Giuseppe Verdi, Giovanni Boldini festményén (forrás: Wikipedia)