Hetven gyerek, akik énekelnek, játszanak – ha kell, megformálják a sivatagban haladó karavánt, a fáradt kereskedőket, a lidérceket és az ördögfiakat, az ünneplő tömeget, emellett persze a mese főszereplőit: a belső értékeket fontosabbnak tartó szép lányt és két nővérét. Aki megnézte Tóth Péter új meseoperáját, A Szépség és a Szörnyeteget az Eiffel Műhelyházban, legelőször a Magyar Állami Operaház Gyermekkarának teljesítményén ámulhatott el. A kórus egy ideje már saját produkciókat is színre állít, amelyekben ők alakítják a szólószerepeket vagy azok egy részét, ősbemutatót viszont most először tartottak.
A jó meseopera ritka kincs, a régmúlt alkotásai terjedelmük és bonyolultságuk folytán inkább a tizenéves korosztálynak nyújtanak élményt, most viszont
olyan mű született, amely a maga egyórányi terjedelmével, egyszerű, könnyen követhető történetével a kisebbeket is képes megfogni.
Az alkotás különleges értéke, hogy eredeti módon közelíti meg a jól ismert mesét, a karakterek, a környezet, a hangsúlyok mind elkülönítik az ismert feldolgozásoktól. Persze a kis terjedelem azzal is együtt jár, hogy a cselekmény igen tömör, csak a legszükségesebb eseményeket tartalmazza, de így sem hagy maga után hiányérzetet. A librettista, a meseíró-karnagy Mechler Anna ízes, de közérthető nyelvezettel fogalmazta meg a szöveget, és hatalmas elismerés illeti valamennyi szereplőt a szavak tiszta kiejtéséért. Ebben azért segítette őket, hogy a gyerekhangok kiemelése érdekében az előadás hangosítással ment, ám az erősítés nem nyomta rá olyan mértékben a bélyegét a zenei minőségre, hogy ne lett volna elfogadható kompromisszum.
Jelenet Tóth Péter A Szépség és a Szörnyeteg című meseoperájából (Fotó/Forrás: Berecz Valter / Magyar Állami Operaház)
Tóth Péter zenéje első hallásra könnyen befogadható, és végtelenül dallamos, némelyik kórusrészlet hosszú időre megragad a hallgató fülében. Ugyanakkor a szerző rendkívül ötletesen és
kifejezően használja a zeneirodalom eszköztárát, a kedvenc részem az volt, amikor a hetek óta haladó karavánt festő zene is egyre fáradtabbá válik, és botladozni kezd.
A Szörnyeteg drámája pedig helyenként mintha egy olasz operát idézne, amiben az is közrejátszott, hogy a karaktert a kivételes hangi adottságokkal rendelkező fiatal tenorista, Papp Balázs formálta meg. Igazi luxusszereposztás, mondhatnánk, ilyen jelentős, nagy hangot délutáni meseelőadásban hallani, de alighanem azoknak van igazuk, akik szerint a gyerekeknek a művészetben is csak a legjobbat szabad adni. A másik felnőtt énekes, a három lány apját megformáló Fülep Máté baritonja érzésem szerint mostanában kezd igazán beérni, ez is hozzájárult ahhoz, hogy milyen kedvesen komikus figurát jelenített meg a színpadon.
A produkció karmestere a Gyermekkar vezetője, Hajzer Nikolett volt, így őt nemcsak a konkrét előadás, de az egész produkció magas színvonalú zenei minőségéért is nagy elismerés illeti. Toronykőy Attila rendező és alkotótársai, Fügedi Balázs díszlet-, Juhász Katalin jelmez- és Czeglédi Zsombor videótervező munkája nem csupán szemet gyönyörködtető környezetbe helyezte a mesét, de kis jelzésekkel teret biztosítottak a gyermeki fantázia szárnyalásának. A Szépség és a Szörnyetegben minden benne van, amit egy operában szeretünk – csak kicsiben.
Tóth Péter – Mechler Anna: A Szépség és a Szörnyeteg
május 9. Eiffel Műhelyház
Karmester: Hajzer Nikolett
Rendező: Toronykőy Attila
Közreműködők: Papp Balázs (Szörnyeteg), Fülep Máté (Merkantil), Gábor Luca / Turi Brigitta (Viola), Melkovics Loretta / Bede Lina Zsófia (Magda), Csányi Panna / Turi Johanna (Léna), a Magyar Állami Operaház Zenekara és Gyermekkara
Fejléckép: Jelenet Tóth Péter A Szépség és a Szörnyeteg című meseoperájából (Fotó/forrás: Berecz Valter / Magyar Állami Operaház)
hírlevél













