Zenés színház

Gyergyótól a Metropolitanig

2014.05.14. 09:40
Ajánlom
Bár első operaélménye saját bevallása szerint maga volt a rettenet, alig huszonegy évesen már a Don Giovanni címszerepét énekelte az Andrássy úton. Molnár Levente azóta is sorra kapja a felkéréseket, baritonja Münchentől New Yorkig meghódította a világ operaházait. INTERJÚ

- Mennyire volt jelen a zene a családjában?

- A zene szerintem mindannyiunk életében jelen van, a kérdés csupán csak az, hogy kinek mennyire épül be a lelkébe, és hogy milyen szinten akar törődni vele. Nekem szerencsés helyzetem volt, apukám is nótás kedvű, anyumnak meg gyönyörű a hangja, ráadásul a bátyám a világ talán legjobb folklór prímása. Egész fiatalon kezdett el hegedülni, tehát viszonylag korán megtapasztalhattam a zenének mint önkifejezési formának a szeretetét.

- Mi volt az első operaélménye, amire vissza tud emlékezni?

- Érdekes, az első operaélményem nagyon negatív előjelű. Egy szörnyű Varázsfuvolát láttam először Nagyváradon, még egyetemista éveim elején. Kissé meg is riadtam, hogy ezt a művészeti formát választottam. Később fokozatosan jöttem rá arra az elementáris erőre, amivel ez a fajta zene hatni tud, és amivel szerintem mindenkinek találkoznia kellene.

- Alig huszonegy évesen már a Don Giovanni címszerepet énekelte az Operában. Mennyire volt ez nagy váltás?

- Huszonegy évesen kissé furcsa volt, de huszonkét évesen már kifejezetten élveztem... Komolyra fordítva a szót: örültem a lehetőségnek és ez úton is köszönöm a bizalmat Kesselyák Gergelynek. Ő egy kiváló, ugyanakkor kísérletező kedvű művész, aki meghallgatott, és úgy gondolta: legyek én Don Giovanni. Egyébként meg úgy tudom, hogy a szerző is egy ilyen korú fiatalembernek gondolta és írta a szerepet.

- 2009-ben kezdett el Münchenben énekelni, és azóta folyamatosan hívják külföldre. Mit lát, mennyiben különbözik a kinti operajátszás az itthonitól?

- Nem szeretnék abban a szerepben tetszelegni - sem mások, sem saját magam előtt -, hogy én vagyok az, aki minősítheti az operajátszást. Ugyanakkor azt látom, hogy külföldön nagyon nyitottak a házak egymás iránt, szabad a művészáramlás, és ennek jó hatása van a műfajra. Ezzel szemben itthon kissé elszigetelődünk a nagyon erős operakultúrájú országoktól, ráadásul nálunk az opera játszása tulajdonképpen egy Operaházra koncentrálódik, ami kizárja az egészséges, versengő szellemet. Viszont nagyon fontos hangsúlyozni, hogy még így is képesek vagyunk itthon csodákat művelni, láttatni, hallatni.

- A 2015/2016-os évadban két szerepet is énekel a Metropolitanben, olyan világsztárok oldalán, mint Anna Netrebko vagy Angela Gheorghiu. Van innen feljebb egy operaénekes számára?

- A Metropolitan valóban az egyik legjobb operaház, ahol óriási megtiszteltetés fellépni, mégis azt gondolom, hogy kissé túl van misztifikálva a helyzete. A magam részéről nem igazán tudom úgy mérni a dolgokat, hogy innentől már ne lenne hova fejlődnöm. Nagyon sok színes szerep vár még rám, olyan élmények, amelyek nem értékelhetők rangos vagy kevésbé rangos operaházak mentén.

- Április végén mutatták be a Kékszakállú herceg várát a Theater Freiburgban, amelyben Judit szerepét Mester Viktória alakítja, aki a való életben is a párja. Hogyan ment a közös munka?

- A közös munka egy párnak mindig kihívás. Különösen nehéz ez művészek esetében, ahol a próbák alatt elsősorban a szellemünk és a lelkünk dolgozik. Ha ehhez hozzátesszük, hogy Bartók műve többek között egy pár pszichoanalízise, nem nehéz még egy laikusnak sem elképzelni azt a túlfűtött állapotot, ami a próbák alatt jellemzett minket.

- Egy kevésbé szakmai, ám annál fontosabb kérdés: igaz, hogy korábban ketrecharccal is próbálkozott?

-  Határozottan igaz. A szakmai élet mellett ott van az igazi élet, amit sohasem szabad elfelejteni, különben egyszer csak az ember azt tapasztalhatja, hogy nincs hova hazamenni vagy nincsenek barátok, akikkel egy jót nevethet. Ilyen szempontból fontos a ketrecharc is, akárcsak a kedvenc ételem, a barátaim vagy a kedvenc helyem a Szentendrei-szigeten - és minden más, ami segít az életet mint egy szépséget megölelni.

Programkereső

Legolvasottabb

Könyv

„Mindennek a magyar irodalom a közepe” – Valuska László a tízéves Margó Fesztiválról

Több mint 60 programmal, könyvbemutatókkal, koncertekkel és irodalmi sétákkal jelentkezik a Margó Irodalmi Fesztivál és Könyvvásár október 14. és 17. között a Várkert Bazárban. A jubileum alkalmából a fesztivál alapítójával, programigazgatójával beszélgettünk.
Könyv

Egy stadionnyi Paradicsom – Nádasdy Ádám az új Dante-fordításról

Egy közös karácsonyi italozás alkalmával jutott Nádasdy Ádám és Térey János arra a megállapításra, hogy Dante Isteni színjátékának Paradicsom részét újra kéne fordítani. Nem azért, mert Babits szövege ne lenne jó, nagyon is szép, a mai olvasóközönség viszont már nehezebben fogadja be. Az új változat elkészült, Nádasdy Ádám, a mű fordítója pedig a 2021-es Budapesti Őszi Fesztivál keretében ismertette a művet a Márai Sándor Kulturális Központban.
Klasszikus

Cziffra György századik születésnapját ünnepli a zenészvilág

Két különleges koncerttel, kiállítással, külföldi programokkal folytatódik a Cziffra György-emlékév, a zongoraművész századik születésnapján Eötvös Péter erre az alkalomra írt műve is elhangzik
Vizuál

Vaszary, Aba-Novák és Munkácsy remekművei a Virág Judit Galéria őszi aukcióján

Vaszary János utolsó itáliai nyarát felidéző festménye, Aba-Novák Vilmos római trattoria ciklusának lenyűgöző darabja, Munkácsy Mihály anya-gyerek kompozíciója és Kádár Béla Amerika-élményének emléket állító műve is kalapács alá kerül a Virág Judit Galéria őszi aukcióján október 17-én a Budapest Kongresszusi Központban.
Vizuál

A rejtélyes Margaret Watkins - Fotóhónap2021

Tükröződő csónak a vízen, személyes tárgyak a fürdőszobában, festői portrék és ipari tájak, kaleidoszkóp-szerű montázsok – mind-mind eredeti nyomatok Margaret Watkins titokzatos fekete dobozából. A Fotóhónap2021 központi tárlata a méltatlan módon elfeledett életműből válogat.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Zenés színház hír

Kultúrák találkozása – A mosoly országa bemutatójára készül az Operettszínház

Október 22-én, 23-án és 24-én mutatják be a Budapesti Operettszínházban Lehár Ferenc egyik legkülönlegesebb színpadi művét, amely ezúttal a Magyarországon először dolgozó Stephen Medcalf rendezésében kerül színre.
Zenés színház interjú

„Szu-Csong országa olyan, mint Vietnám régen” – interjú Ninh Duc Hoang Longgal

A vietnámi származású Ninh Duc Hoang Long néhány évvel ezelőtt a Bánk bán Hazám, hazám című áriájával és a János vitéz legismertebb dalával, Kukorica Jancsi belépőjével vált a közönség kedvencévé, azóta pedig megkerülhetetlen alakja lett a hazai opera- és operettjátszásnak. Rosillon szerepével debütált a Budapesti Operettszínházban, most pedig A mosoly országában Szu-Csong herceget alakítja. A kulturális különbségekről, a nyelvi nehézségekről és a kínai hercegről beszélgettünk.
Zenés színház kritika

Elhasznált életek egy lépcsőfordulóban

Képzelet és valóság határán egyensúlyozó, szürreális világot álmodott a Budapesti Operettszínház színpadára Balázs Zoltán, aki első musicalrendezésében Fellini önéletrajzi ihletésű filmjéhez, a 8 és 1/2-hez, valamint annak zenés színházi változatához nyúlt.
Zenés színház hír

Utoljára állt színpadon Haumann Péter

Szeptember 24-én lépett utoljára színpadra Haumann Péter, aki a Madách Színház 1500. jubileumi Macskák előadásán búcsúzott a nézőktől.
Zenés színház hír

„Engedjék meg, hogy elmenjek szabadon” – Utoljára lépett színpadra Lehoczky Zsuzsa

Szeptember 27-én, egy tiszteletére tartott gálán láthatták a nézők utoljára színpadon Lehoczky Zsuzsát, a Nemzet Színésze címmel kitüntetett, Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas színművészt.