De még mielőtt a szívükhöz kapnának: nem váltanak műfajt, a "tuctucnak" funkciója van a Mária című darabban, amelyet illetően az alkotók a gyönyörűséges és a szakrális jelzőkkel nem fukarkodtak, ám tízegynéhány perc után nem csupán az következik, amit a rajongók Szarka Tamástól megszokhattak. Ahogyan a zenész a közönségtalálkozón is elmondta, tíz-tizenöt éve mélyen foglalkoztatja a téma, és ez az érdeklődés abban is kifejeződik, hogy a zene mellett a szövegeket is ő jegyzi.
A Vidnyánszky Attila színházát kedvelők sem fognak csalódni, az erős képekben nem lesz hiány. Igaz, a főpróbát megelőző próbán több effektet még nem próbáltak ki, így csak elképzelni lehet, milyen az, amikor a hatalmas fehér lejtőt pirosra festi a vért jelentő folyadék, de a monumentalitásról perfekt benyomást kaptunk. Kis megszorítással a debreceni Csokonai Színház feliratú teherautó volt a téren az egyetlen megfelelő irányba eső árnyékot adó tárgy a kánikulában, de meleg ide vagy oda, a társulat rendületlenül dolgozott. Az avatatlanok számára valószínűleg kevés érdekességet tartogat egy olyan próba, ahol olyanokon "szőröznek", hogy a fal mellett vagy diagonálban üljenek a táncosok, vagy hogy körülbelül milyen távolságra álljon két színész ahhoz, hogy a kapcsolat energiája se vesszen el, ugyanakkor mégis betöltsék a teret. Azoknak a számára azonban, akiket a nézőtéren látok, nem tanulság nélküli az este, ők ugyanis más előadásokból ismerős statiszták, énekkarosok, akik Vidnyánszky Attilával még nem dolgoztak, de szakmailag érdekli őket a rendező módszere. Amikor megkérdezem őket, mit gondolnak róla, különösen azokhoz képest, akikkel már tapasztalatot szereztek, azt mondják, az ő esetében nehezebb egy kívülállónak megérteni az instrukciókat, mert sokkal inkább félszavakban beszél a színpadon levőkkel - ami persze teljesen érthető, hiszen a közreműködők tudják, mi mire vonatkozik -, és inkább érzésekben, nem pedig egzakt utasításokban fogalmaz. És valóban: a "Sűrűsödjetek!" felszólítás nem csupán annyit jelentett, hogy álljanak szorosabb csoportban.
Pontosításokkal, a térformák tökéletesítésével telt az este, új momentumokat már nem próbáltak ki, legfeljebb olyan apróságokkal kísérleteztek, hogy a babakocsit az emelvény tetejéről hogyan lökje le az Egót játszó Mészáros Tibor. A színész kezdetben azon aggódott, hogy ha erővel küldi meg a babakocsit, a lámpákban esetleg kárt tesz, ám kiderült, a babakocsi fránya szerkezet, nem hajlandó úgy végiggurulni, mint Eizenstein kamerája előtt tette, hanem a harmadik foknál oldalra dőlt és nem ment tovább, pedig előtte/alatta még több méter állt... Ma este az is kiderül, milyen megoldás találtak erre a problémára. És ma este azt is megláthatják, milyen - feltehetően - pazar módon világították be a teret, mert szerda este a rendező 11 órakor elengedte színészeit és táncosait. A fényről és a lámpák szerepéről az előadásban viccesen úgy fogalmazott a már említett közönségtalálkozón, hogy a színészek megjelenése kicsit be is zavar a tökéletes hatásba.
Szerda este még volt arra idő, hogy a próba szünetében a büféhez kitett tévé képernyőjén az olimpiai közvetítést nézzék a Mária fellépői. Szép estéjük volt: Gyurta Dániel aranyérmes lett. "Ez erőt ad" - jegyezte meg az egyik táncos.