Zenés színház

"Ha a kortárs szitokszó lett, arról csakis magunk tehetünk"

2017.01.30. 09:03
Ajánlom
A Szegedi Tudományegyetem Zeneművészeti Karának dékánjával, Tóth Péter zeneszerzővel legújabb alkotásai kapcsán beszélgettünk kortárs művészetről, Pucciniről és a kóruszene művészeti nevelésben betöltött szerepéről.
Tóth Péter

Tóth Péter

– Az elmúlt évben tizenhárom bemutatód volt. Melyik műfaj áll hozzád a legközelebb?

– Bemutatták egy meseoperámat, készítettem egy 56-os zenekari művet, egy karácsonyi kantátát, elhangzott három kamaradarabom és számos kórusművem. Ezek a premierek nagyon fontosak a számomra, és igyekszem számon tartani, hogy mi mikor és hol hangzik el. A megírt és az előadott darabok számát tekintve az elmúlt néhány évet – 80-100 elhangzással évenként – igazán sikeresnek mondhatom. Külön öröm, hogy ezeket a bemutatókat nem nekem kellett elősegítenem. Legutóbb egy holland együttes keresett meg, hogy hallották egy művemet az interneten, és szeretnének előadni. Sok műfajban dolgozom, amik szinte egyenrangúan vannak jelen az életemben, de úgy alakult, hogy a kórusművek a legjellemzőbbek.

– Pályád elején tartózkodtál a vokális alkotásoktól. Mi történt?

- Korábban sem a dalok, sem az opera nem érdekeltek, de a kóruszenével kapcsolatban talált meg az az élmény, hogy egy együttes lelkesedett azért, amit alkottam, ez pedig engem is tovább inspirált. Az első kórusművemet a debreceni kórusversenyre írtam, most pedig már olyan együttesek felkérésére komponálok, mint a Marczibányi téri Kodály Iskola Leánykara vagy a Nyíregyházi Cantemus Kóruscsalád.

Fontos a felkérés, de csak akkor vállalok el valamit, hogyha az találkozik a belső elképzeléseimmel.

Petrovics Emil jóvoltából dolgozni kezdtem az Operában is előbb dramaturgként, majd rendezőasszisztensként, egy súgólyukból végigkövetett Manon Lescaut- előadás után előttem is lehullottak azok a falak, amelyek távol tartják az operától a közönség egy részét.

– Mi lehetett az oka ennek az ellenszenvnek?

– Ennek köze van ahhoz a kortárs magyar vokális zenéhez, amit mondjuk a 70-es, 80-as évek képviseltek. Azt gondolom, hogy a dallamosságot még akkor is fenn kell tartani, ha a megvalósítás egyébként igazodik a kor standardjaihoz. A beszédmód lehet, hogy más, de amit el akarunk mondani, a gesztus, az irány egy és ugyanaz több száz éve.

Ha a kortárs szitokszó lett, arról csakis magunk tehetünk.
Tóth Péter

Tóth Péter

– Van valamiféle hagyomány vagy példa, amit tudatosan követsz?

Puccini. Nem tudom őt megfejteni, és ez bosszantó.

Nem tudok rájönni a titkára annak a fantasztikus dallamvezetésnek, hangszerelésnek, amit ő alkalmazott. Izgat, ahogy az egyik ütemből nem lehet feltétlenül megmondani az utána következőt. Ha valamit, akkor ezt a természetességet szeretném egyszer én is elérni, hogy úgy következzenek a hangok egymás után, hogy azok bár váratlanok, mégis odaillőek, és kellemesek a fülnek. Hogy a hallgató azt érezze: Aha, nem is lehetne másként.

– Tavaly fejezted be egy nagyobb lélegzetű művedet. Erről mit lehet tudni?

– A Tóték című opera egy abszurd történetet dolgoz fel, bizonyos pontokon a popularitás határát súrolva. Az ötletgazda László Boldizsár volt, a csapat pedig ugyanaz, akikkel az Árgyélus királyfit készítettem. A darab érdekli a Magyar Állami Operaházat, ennek megfelelően alakítottam egyfelvonásosra a művet, a bemutatót 2018-ra tervezzük. Van egy másik történet is, a Cyrano de Bergerac, ami egyelőre csak ötletszinten foglalkoztat. Roxane konfliktusa érdekel, aki egyszerre vonzódik a fiatal férfitesthez és az érett férfi gondolkodásához.

Tóth Péter és Gyüdi Sándor az Árgyélus királyfi próbáján

Tóth Péter és Gyüdi Sándor az Árgyélus királyfi próbáján

– Alkotói tevékenységed mellett a Szegedi Tudományegyetem Zeneművészeti Karának dékánja vagy. Hogyan látod a fiatalokat és a város kulturális életét?

– Rendszerint próbálom szorosabb együttműködésre fogni a zenekart, a színházat és a város kórusait és közben a klasszikus zene presztízsét fenntartani. Jó az együttműködés, Szeged pedig nagyon nyitott város. A fiatalokkal kapcsolatban egy történetet szeretnék elmesélni. Petrovics Emil beszélt valamiről, majd tett egy megjegyzést Bartók Hegedűversenyével kapcsolatban, ami nekem új információ volt. Ő és az évfolyamtársaim is kérdő szemekkel néztek rám, én pedig majd elsüllyedtem szégyenemben, az óra után pedig siettem a könyvtárba. Ezt ma tanárként ritkán élem át.

Amikor a sok-sok hiányt tapasztalom a hallgatókban, elgondolkodom, vajon mit rontottunk el mi, tanárok.

Vagyunk-e olyan erős egyéniségek, akik akkor is hatni tudnak, ha pusztán néznek? A fiatalokat arra kell megtanítanunk, hogy higgyenek magukban, és közben kételkedjenek mindenben. Ha ezt egészséges összhangban tudják tartani, akkor van remény.

Programkereső

Legnépszerűbb

Színház

Dragomán György parádés egyperces novellában reflektált az SZFE ügyére

A József Attila-díjas író szerint nem biztos, hogy célravezető egy exezredest kinevezni az egyetem kancellári pozíciójára. Amúgy meg ki tudja, lehet, hogy én értem félre az egyperces novellát.
Színház

Feljelentés történt az SZFE-n zajló események miatt

Négy magánszemély tett bejelentést a rendőrségen az SZFE-ügy kapcsán – tudta meg a 24. hu. A Budapesti Rendőr-főkapitányság megerősítette, hogy felmerült a személyi szabadság megsértésének gyanúja, de más bűncselekmények miatt is vizsgálódnak.
Színház

Ria, ria, lambéria – Kritika a Radnóti Színház Gina című előadásáról

A GHB (gamma-hidroxi-butirát vagy gamma-hidroxi-vajsav, a köznyelvben: gina) szerves vegyület. Kis adagban izomnövelésre használják, nagyobb adagja euforikus állapotot idéz elő, még nagyobb mennyiségben altatásra is alkalmas. Veszélyes partidrog.
Könyv

Az őszinteség nem egyenlő a szaftos részletekkel

Október elején nálunk is megjelent Woody Allen az Egyesült Államokban nagy port kavart önéletrajza Apropó nélkül címmel a Jaffa Kiadónál. A kiadó kommunikációs vezetőjét, Németh Lucát arról kérdeztük, mennyire számít ellentmondásos lépésnek egy ilyen kötet kiadása vagy akár maga a szöveg.
Könyv

Alföldi Róbert előadásában jelent meg Esterházy Péter Hasnyálmirigynaplója

Esterházy Péter utolsó regénye egy hónappal a halála előtt jelent meg. A fájdalmas mű most Alföldi Róbert hangján hallható.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Zenés színház kult50

Szerepek csöndjében – Horváth Margit a Kult50-ben

Mindenki csak Huginak becézi. Anyaszínházának tartja a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színházat, de saját bőrén tapasztalta meg, hogy senki nem lehet próféta a saját hazájában.
Zenés színház hír

Bozsik Yvette Tündérkertet varázsol az Operett színpadára

„Az Operettszínház újabb ünnepre készül” – mondta Kiss-B. Atilla főigazgató a Marica grófnő közelgő bemutatója kapcsán. Az október 23-tól látható operettet 96 évvel ezelőtt, szinte napra pontosan ekkor mutatták be a Király Színházban, most pedig az új előadás szólistái, valamint Bozsik Yvette koreográfus-rendező, Berzsenyi Krisztina jelmeztervező és Cziegler Balázs díszlettervező idézték meg Kálmán Imre klasszikusát.
Zenés színház kult50

Játszótárs mindenek felett – Wunderlich József a Kult50-ben

Érzékeny színpadi jelenléte és nagyfokú technikai tudása révén mindössze néhány év alatt meghatározó tagjává vált Wunderlich József a Vígszínház társulatának, ahol a nagyoktól tanulhat, a korosztályába tartozókkal pedig kísérletezve dolgozhat együtt, ami örömmel tölti el.
Zenés színház magazin

50 éve csendült fel először a Getsemane a Broadwayn

Andrew Lloyd Webber kultikus rockoperája, a Jézus Krisztus Szupersztár 1970-ben indult el hódító útjára. A mű, melynek szövegét Tim Rice írta, először albumként jelent meg, majd egy évvel később debütált a Broadwayn. Érdekessége, hogy prózai dialógusok nélkül meséli el Jézus életének utolsó hetét, megmutatva többek között Mária Magdolna és Júdás szemszögét is.
Zenés színház ajánló

Rockoperából szimfonikus opera lett az István, a király

Gyöngyösi Levente szimfonikus hangszerelésében, operaénekesek előadásában mutatja be Szörényi Levente és Bródy János csaknem 40 éve töretlen népszerűségű rockoperáját a Magyar Állami Operaház.