Zenés színház

Háborúban csak vesztesek vannak

2023.02.23. 12:50
Ajánlom
Calixto Bieito rendezésében mutatta be a Magyar Állami Operaház Prokofjev Háború és béke című művét január végén. A világhírű katalán rendező ezúttal is illúziók nélkül tárta elénk, hogyan hatnak a darabban megjelenő mikro- és makrotársadalom jellemzői az egyének életére. A február 3-i előadáson jártunk

Az idei évad egyik legjelentősebb eseményének ígérkezett, hogy a katalán rendező, Calixto Bieito egy újabb produkciója kerül színre az Operaházban. A kegyetlen, de bizonyos pillanatokban mégis poétikus Carmen után most egy nálunk szinte ismeretlen orosz művet, Prokofjev Háború és békéjét láthatta a közönség. Nem véletlen, hogy a náluk Háború & béke címmel futó előadás premierjét beharangozó sajtótájékoztatón az Opera vezetése számba vette a korábban műsorra tűzött szláv műveket, van mit pótolni ezen a repertoáron. A Háború és békével mindenkinek érdemes legalább egyszer találkoznia, még ha nem is csupán hatalmas terjedelme és óriási előadói apparátusa az oka annak, hogy nem játsszák gyakrabban.

Kevéssé cselekményes, lírai, illetve tablószerű jelenetekre épülő műről van szó, szinte megbabonázóan lassan pergő első felvonással,

amelyet aztán a szovjet vezetés elvárásainak megfelelően a dicső múlt képeivel toldozgatott-foldozgatott második követ.

Egy ilyen problematikus dramaturgiával rendelkező opera színre állítása alaposan feladja a leckét a rendezőknek, ezért külön öröm, hogy egy a nemzetközi színházi életben jegyzett alkotó nyúlt hozzá. A magyarországi operajátszásnak ugyanis komoly problémája a zenés műfajra specializálódott, egyenletesen magas színvonalon alkotni képes rendezők hiánya, bár természetesen nem optimális helyzet, amikor másutt már bemutatott produkciókat veszünk át, szerencsésebb volna teljesen új színre állításokat létrehozni. Ugyanakkor Bieito jelen volt a próbafolyamat egy részében, tehát a létrejött előadás mégsem tekinthető a korábbiak egyfajta automatikus másolatának, hanem azt az alkotó saját szellemi termékének ismerte el.

VAL_00353_resize_resizejpg2880x2880_q85-175542.jpg

Jelenet a Háború & békéből, Calixto Bieito rendezése (Fotó/Forrás: Berecz Valter / Magyar Állami Operaház)

A rendezés igen pontosan képezte le a darab két felvonásának radikális különbségét. Míg az első, a béke ideje, sokáig szinte realisztikusan jelenik meg, a második felvonásban fokozatosan minden darabjaira hullik. Ezúttal igazán nem mondhatják a konzervatív operakedvelők, hogy a modern produkciók nem szépek, Rebecca Ringst pompázatos díszletei (melyeket már a Genfi Nagyszínházban tartott bemutató számára is az Opera munkatársai készítettek, ahogyan azt az intézményvezetés büszkén hangsúlyozta) híven követik a szentpétervári Téli Palota egyik termének belső kialakítását. Az egyetlen apró, de rendkívül sokatmondó eltérés egy valós palotatértől, hogy a bútorvédő huzatok nem a berendezési tárgyakat, hanem a szintén nagyon elegáns estélyi ruhát viselő szereplőket borítják.

Természetellenesen védett, steril környezetben él az orosz arisztokrácia, valós problémák helyett túlburjánzó szerelmi életükkel kell lekötniük magukat.

Ezeknek az unaloműző csábítási kísérleteknek esik áldozatul Natasa is, miközben a háttérben zajló események egyre szürreálisabbak lesznek, szinte már a rabelais-i karnevál szilajságát és törvényenkívüliségét idézve.

Az első felvonás a háború kitörésével ér véget, ekkor válik a valós tér szimbolikussá. A szereplők barikádokat építenek az előkelő bútorokból, és a továbbra is minden ugyanabban az egyre jobban megbomló díszletben játszódik.

Amilyen koherens és összeszedett az első felvonás, annyira szétesős és szándékoltan egyre értelmetlenebb a második – és a szétesést szó szerint is érhetjük,

egy ponton ugyanis az óriási falak darabokra töredeznek. Bizonytalanná válik az idő is, meghatározhatatlan-futurisztikus síkokon át a jelenig utazunk, miközben a világ egyre embertelenebb és értelmetlenebb lesz. A felvonás második fele talán egy kissé már túlzsúfolttá is vált, ám jól érzékeltette, hogy a háború archetípusát, egyfajta apokaliptikus víziót látunk, minden érték és emberség totális pusztulását, amelyet az utolsó jelenetben a sáskaképek is hatásosan érzékeltettek. Mert bár a katonák az ellenséget nevezik sáskának, az egész emberi fajra jellemző, hogy mindent felemészt maga körül.

VAL_03219_resize_resizejpg2880x2880_q85-175542.jpg

Jelenet a Háború & békéből, Calixto Bieito rendezése (Fotó/Forrás: Berecz Valter / Magyar Állami Operaház)

Az előadás az operánál is erősebben koncentrált a Háború és béke három főszereplőjére, akik gyakran néma szereplőkként is kísérték az eseményeket. Natasa Rosztova szerepében Brassói-Jőrös Andrea sugárzóan élettel teli vokális és színészi produkciót nyújtott. A fiatal szoprán üde hanggal, hitelesen jelenítette meg a természetességével mindenkit rabul ejtő lányt, és kidolgozott karakterábrázolásának és erős színpadi jelenlétének köszönhetően

egyszerre érzékeltette a történelem mögött megbúvó egyéni sorsot, másfelől a szörnyűségek közepette is megmaradó humánumot.

Andrej Bolkonszkij herceget Szegedi Csaba formálta meg, a tőle megszokott tartással, karakteres hanggal és fellépéssel. Figurája az előadás biztos pontja volt. Brickner Szabolcs érzékletesen jelenítette meg Pierre Bezuhov kívülállását, túllépve a megszokott tenorhősök keretein (amilyeneket ő is leggyakrabban megformál), és fokozatosan egyre erőteljesebb karakterré vált.

A számos mellékszereplő között különösen fontos feladat hárult azokra, akik a korszak és az eseménysor valamiféle szimbolikus alakjait jelenítették meg. Haja Zsolt Napóleonja karizmatikus alak lett, aki még némajeleneteiben is uralta a színpadot (miközben a többiek csak beszéltek róla), a második felvonásbeli részlete alapján pedig valóban el lehetett hinni, hogy épp ő lovagolta meg a sors hullámait. Hasonlóakat lehet mondani Fried Péter Kutuzovjáról, akire szintén erős fókuszt helyezett a rendezés, nagy öröm, hogy a művész ismét a tőle megszokott kiállással és impozáns hangi produkciójával jelent meg a színpadon. Balczó Péter újfent kiváló karakterábrázoló képességéről tett tanúbizonyságot Platon Karatajev szerepében, és egyúttal képes volt a figura által képviselt emberi tartalmakat is megmutatni.

VAL_02875_resize_resizejpg2880x2880_q85-175542.jpg

Kutuzov szerepében Fried Péter, Szántó Andreával a Háború & békében (Fotó/Forrás: Berecz Valter / Magyar Állami Operaház)

A további közreműködők közül a teljesség igénye nélkül érdemes kiemelni Gál Erika hátborzongatóan ellenszenves szerepformálását Hélène Bezuhovaként, Szántó Andreát, aki a tőle megszokott módon uralta a színpadot összeolvasztott kettős szerepében, Nyári Zoltánt, aki excentrikusságával igen emlékezetes figurává emelte Anatole Kuragin alakját, valamint Fürjes Anna Csengét, aki Marja Bolkonszkaja hercegnőként az első felvonásbeli figurák tökéletes ellenpontjaként működött.

Jó döntésnek bizonyult, hogy vendégkarmester vezényelte a produkciót, Alan Buribayev igényesen szólaltatta meg Prokofjev zenéjét,

kiemelvén annak drámai hatását és sokszínűségét. Ez a monumentális zene alighanem azt is magával ragadta, aki most először találkozott vele, és ebben a Magyar Állami Operaház Zenekarának és Énekkarának is hatalmas szerepe volt, utóbbit külön elismerés illeti az átütő erejű kórustablók megszólaltatásáért.

Talán nem a Háború & béke Calixto Bieito legjobb rendezése, de azt el kell ismerni, hogy nála – és Európa jelentősebb operajátszó intézményeiben – nem ott vannak a jó és a kevésbé jó határai, mint amivel a legtöbben a hétköznapokban szembesülhetünk. De ne legyünk pesszimisták, hiszen épp most láthattuk, hogy a jelenlegi nehéz időkben is találkozhatunk olyan színvonalas előadásokkal, mint a Háború & béke, ami bizakodásra ad okot. Talán ha egyszer a világban a művészet számára ideális körülmények jönnek létre, nálunk is legalább olyan jó opera-előadások lesznek láthatóak, mint ez a mostani Prokofjev-bemutató.

Fejléckép: Brassói Jőrös Andrea mint Natasa Rosztova és Szegedi Csaba mint Andrej Bolkonszkij (fotó/forrás: Berecz Valter / Magyar Állami Operaház)

Túl az operán

Kapcsolódó

Túl az operán

Európa sok operaszínpadát megjárt produkciót láthatott a közönség a Margitszigeti Színház és a Magyar Állami Operaház koprodukciójában. A radikális megközelítéseiről ismert katalán rendező, Calixto Bieito Bizet Carmen című operáját vitte színre.

Békére vágyunk, de háborúban élünk – Interjú Calixto Bieito katalán rendezővel

Békére vágyunk, de háborúban élünk – Interjú Calixto Bieito katalán rendezővel

Másfél évvel a genfi bemutató után a budapesti közönség is láthatja Calixto Bieito rendezését, a Háború & békét a Magyar Állami Operaházban. A Tolsztoj nagyregénye nyomán készült operamonstrum és a valóság változó viszonyáról is kérdeztük a világhírű katalán rendezőt.

Programkereső

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Zenés színház

Számos jelentkező pályázik a Magyar Állami Operaház főigazgatói posztjára

A Magyar Állami Operaház főigazgatói pályázatára március 28-ig lehet jelentkezni, a napokban megjelent hírek szerint több jelentkező, énekes, karmester és rendező is megméretteti magát.
Színház

Újabb akadály gördült Eszenyi Enikő budapesti visszatérése elé

Eszenyi Enikő február végén eltörte a csuklóját a Csodálatos vagy, Júlia! című előadás fotóspróbáján. Emiatt májusra kellett halasztani az előadás premierjét a Játékszínben, most pedig Pásztor Erzsi jelentette be, hogy visszaadja a szerepét.
Vizuál

Felszabadított női testek, tabuk nélkül

Saját testüket médiumként használva fogalmazták meg a női lét kérdéseit azok az művészek, akiknek munkáit a Liget Galéria „Lerántjuk a leplet” című kiállításán láthatjuk még április 6-ig.
Vizuál

Ha ezt a tekintetet látja, jobb, ha menekül

Ha nem is hallott még a Kubrick-nézésről, egész biztosan látta már valamelyik filmben az amerikai rendező védjegyévé vált megoldást, amely minden egyszerűsége ellenére vérfagyasztóan hatásos.
Klasszikus

Benjamin Appl, a bársonyos hangú dalkirály, akit muszáj hallani

Végtelen szín áramlik a hangjában, és szinte elviselhetetlenül megindító, ahogy énekel. Így vélekednek a nemzetközi kritikusok a német–brit lírai sztárbaritonról, Benjamin Applről.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Zenés színház lapszemle

Számos jelentkező pályázik a Magyar Állami Operaház főigazgatói posztjára

A Magyar Állami Operaház főigazgatói pályázatára március 28-ig lehet jelentkezni, a napokban megjelent hírek szerint több jelentkező, énekes, karmester és rendező is megméretteti magát.
Zenés színház gyász

Elhunyt Judith Halász Bécsben élő operaénekes

A művész tragikus hirtelenséggel hunyt el, halálhírét férje, Papocsi Róbert karmester adta hírül közösségi oldalán.
Zenés színház ajánló

Dichterliebe – A tizenkét óriás: egy különös szerelem története különleges módon elevenedik meg az Átriumban

Egy fiú és egy lány, akik egy bulin megismerkednek, egy éjszakára egymásra találnak, majd reggelre a lány eltűnik. Álmodta a fiú az egészet vagy lezajlott a valóságban? Erről szól a Danubia Zenekar március 28-án és 29-én látható előadása az Átriumban.
Zenés színház interjú

„Anne akkor fogott bele az írásba, amikor még volt remény” – beszélgetés Süle Dalmával

Április 7-én, nagypénteken Feltámadás címmel tartanak ünnepi koncertet, április 16-án pedig a holokauszt magyarországi áldozataira emlékezve tűzik műsorra Grigori Frid Anne Frank naplója című mono-operáját.
Zenés színház hír

Hiánypótló szláv műveket mutat be jövő évadában a Magyar Állami Operaház

Meghirdette 2023/24-es évadát a Magyar Állami Operaház, melynek a Szláv Szezon címet adták. Színre kerül Dvořák Ruszalkája és Muszorgszkij Borisz Godunovja, valamint megismerheti a közönség Eötvös Péter első, magyar szövegre készült operáját is.