Zenés színház

Hamvadó cigaretta

2008.11.13. 00:00
Ajánlom
Az előadás a fiatal korosztályt célozza meg azzal a szándékkal, hogy érdeklődést keltsen az opera műfaja iránt. A cím közép-európai időszámítás szerinti előadást ígér, vagyis kortárs Carment, a kortárs színház eszközeivel. A kezdeményezés hiánypótló, a szándék nemes, az eredmény mégis több szempontból elbizonytalanító.

Az alkotók meghúzták és áthangszerelték Bizet művét, az így végeredményképp alig kétórányi előadást egy részben játsszák. A spanyol tematika tálcán kínálja a térkoncepciót: a díszlettervező Menczel Róbert egy arénát tervezett a színpadra, de a középen derékmagasságú palánkkal elválasztott, félkör alakú térről cirkuszi porondra is asszociálhatunk. A zenekar a színpadon, a palánk mögött foglal helyet, a háttérben pedig egy stilizált emberfigurákat ábrázoló hatalmas kép látható. Az élénk színű tabló Keith Haring alkotásait idézi, a kortárs művészetet a graffiti-kultúrán keresztül megidézni kívánó szándék azonban – különösen most, amikor a művész Ludwig Múzeumban látható tárlatának plakátjaival vannak teli az utcák és a programmagazinok – nem tűnik igazán eredeti ötletnek. Kortárs a jelmez is: Daróczi Sándor ruhái bármikor szembejöhetnek velünk az utcán, a katonák szimpla fekete kezeslábast hordanak, a nők – amolyan szedett-vedett trendiség jegyében összeválogatott – zsebekkel, rojtokkal, flitterekkel és cipzárakkal díszített ruhákat viselnek, színes harisnyákkal. Hiába az üres porond elöl, a színpadkép mégis zsúfoltnak hat, a palánk csapkodásának zaja zavarja a zenét, és tekintetünket, melyet a fényekkel nem irányítanak elég érzékenyen, a színes háttér jobban vonzza, mint a sötét ruhás szereplők.

 
 

A dohánygyári közegre a tér két oldalán elhelyezett fém hamutartók utalnak, és e közeg hatását a rendező, Telihay Péter azzal igyekszik tovább erősíteni, hogy a szereplők időnként rágyújtanak. A kortárs színház eszköztárának további kedvelt gesztusaival is találkozhatunk. A szereplők jelentős része végig a színpadon tartózkodik: akik nem szerepelnek egy-egy adott jelenetben, leginkább a palánk mögött, a nézőknek háttal álldogálnak. Az előadáshoz a kortárs tánc emblematikus személyisége, Ladányi Andrea készített koreográfiát, munkája ezúttal kevésbé sikerült. E szereplők jelenléte azért lehet fontos, mert koreografált mozdulatokkal kísérik az eseményeket, e stilizált mozgás legtöbbször azonban a szövegben elhangzottak közhelyes illusztrációja, például amikor Don Josénak a takarodó miatt távoznia kellene, a szereplők zaklatottan és vészjóslóan csuklójukat ütögetik, vagyis kétségbeesetten mutogatnak elképzelt karóráikra. Carmen színpadi mozgását erőteljes karmozdulatok jellemzik, melyek még csábítóbbá, vadabbá, energikusabbá és erotikusabbá tehetnék őt, e koreográfia viszont megfelelő kivitelezés híján zavaró hadonászásnak hat.

 
 

A színpadon tartózkodó szereplők csak egy szusszanásnyi időre pihenhetnek, mégpedig akkor, amikor Carmen civilként bemondja a nézőknek (szintén kortárs színházi gesztus – de kétes hatású), hogy pár perces szünet következik. Az énekesi teljesítmények hullámzóak, de nem ez az igazi gond, hanem az, hogy csak elvétve sikerül igazán erős, hiteles és szenvedélyes pillanatokat teremteniük. Várhelyi Éva Carmenje – bár piros ruhája fölött rétegesen öltöztették, és hódításkor sztriptízesen dobálja le kabátját, mellényét – kemény és férfias jelenség, hangjából hiányoznak a lágyan kihívó vagy épp csábítóan tüzes színek. Vadász Dániel Don Joséjában van valami szokatlan rezignáltság, leglázadóbb döntéseiben is meglehetősen nyugodt, még a gyilkosság előtt sem látszik különösebben zaklatottnak. A fehér ruhát viselő Escamillóról nem egy matador jut először eszünkbe, hanem egy régi vágású, ám magát divatosnak gondoló, középkorú táncdalénekes, és ettől Káldi Kiss András legjobban sikerült szólóinál is nehéz eltekinteni. A reménytelenül szerelmes Micaela (Herczenik Anna) bő farmerben, kockás ingben és hátizsákjával korántsem nőies és vonzó, emellett kissé szentimentális, mégis e fiatal kamaszlánynak lehet legjobban elhinni, hogy érzelmei komolyak. Akár a hangszerelés, a zenekar elhelyezése vagy a rossz akusztika eredményezi, de a zenekar kissé fedetten szól, és hiányzik a tempók, ritmusok szigorú feszessége, a jól ismert dallamok pontossága. Nem férne el, de mégis hiányzik a nagyobb létszámú kórus, a tömeg ereje és energiája biztosan jót tenne az előadásnak.

 
 

Amikor Carmen néhány pillanatra magára marad, leül a színpad előterébe helyezett székre, és cigarettára gyújt. Emblematikus pillanata ez az előadásnak, amelyben tűz valóban csak a füstölgő cigarettákban ég. Ez a kortárs Carmen? Mit mondjunk a fiataloknak?

(2008. november 8. 18:00 - Thália Színház
CarmenCET - a Magyar Állami Operaház előadása
Km.: Vadász Dániel - Don José, Káldi Kiss András - Escamillo, Horváth Ádám - Zuniga, Hábetler András - Dancairo, Boncsér Gergely - Dremedado, Geiger Lajos - Morales, Várhelyi Éva - Carmen, Herczenik Anna - Micaela, Mitilineou Cleo - Frasquita, Megyesi Schwartz Lúcia - Mercedes
zene: Georges Bizet; d.: Menczel Róbert; j.: Daróczi Sándor; kor.: Ladányi Andrea; karig.: Szabó Sipos Máté; vez.: Török Géza; rend.: Telihay Péter)

Programkereső

Legnépszerűbb

Zenés színház

Díjakkal ismerte el művészei munkáját az Operaház

A 2017/18-es évad zárásaként a Csillagóra Gálaesten az intézmény legrangosabb kitüntetéseit adták át, először jutalmazva Balett- és Énekkari Kamaraművészt is.
Zenés színház

Spontán, közös énekléssel zárult a miskolci operafesztivál

Dupla gálakoncerttel, utcabállal, remek hangulatban ért véget tegnap este a 18. Bartók Plusz. A friss Kossuth-díjas Sümegi Eszter még meg is énekeltette a Miskolci Nemzeti Színház közönségét.
Klasszikus

Horgas Eszter és Vásáry Tamás Budapest díszpolgára lett

A kitüntetés posztumusz díjazottja Burger Barna fotóművész és Hazay István Kossuth-díjas geodéta, az MTA tagja.
Klasszikus

Kiállítás nyílik Bősze Ádám antikváriumának kottagyűjteményéből

Sopronban, az Ünnepi Hetek Alkalmából nyílik meg Bősze Ádám Zenei Antikváriumának kiállítása, amely a két háború közötti különleges kottacímlapjait mutatja meg az érdeklődőknek.
Jazz/World

„Rockopera, csak nem rock és nem opera”

Izgalmas programzenei kísérletbe fogott a Premecz Mátyás Hammond orgonista vezette, idén 10 éves Kéknyúl Band: a bűnügyi filmek világát idézik meg a Müpa színpadán június 20-án, olyan vendégszólistákkal, mint Palya Bea és Sena. Erről kérdeztük Premecz Mátyást.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Zenés színház operaház

Elmaradnak a Billy Elliot előadásai

Tizenöt előadás marad el a két éve futó Billy Elliotból. A közelmúltban kormányközeli oldalról kritizált musicalnek egy ezernyolcszáz férőhelyes színházat kellene megtöltenie gyakran naponta kétszer.
Zenés színház interjú

Lőrinczy György: Ezen az úton mennék tovább

Az Operettszínház főigazgatója büszke arra, hogy sokszínű intézményt vezethet és újfajta közönséget vonz a színházuk. A kultura.hu-nak adott interjúban azt is bejelentette, újra pályázik a vezetői pozícióra.
Zenés színház veszprémfest

José Cura: „A művészetben nincs helye a skatulyáknak”

José Cura az olasz operairodalom slágereivel és a West Side Story fináléjával tér vissza a VeszprémFestre. Ebből az alkalomból adott interjút a Fideliónak a sokoldalú művész, aki éppen Nabuccót rendez Prágában.
Zenés színház csillagóra

Díjakkal ismerte el művészei munkáját az Operaház

A 2017/18-es évad zárásaként a Csillagóra Gálaesten az intézmény legrangosabb kitüntetéseit adták át, először jutalmazva Balett- és Énekkari Kamaraművészt is.
Zenés színház Swingoperett

Swingoperett – Egy este az operett sztárjaival a Benczúr Palota platánfái között

A Benczúr Kerti Esték részeként június 27-re meghirdetett, különleges előadáson fellép Felföldi Anikó, Fischl Mónika, Simon Panna, Bálint Ádám és Homonnay Zsolt, a zenei aláfestést Bársony Bálint és zenekara szolgáltatja.