Zenés színház

Hangszag van

2014.02.16. 09:58
Ajánlom
Erotikus élményt kínált az unalmasnak ígérkező téli estékre a Zeneakadémia. Ám a Mozart-opera átiratból éppen mintha a bizsergést és az élvezeteket száműzték volna. Kolozsi László KRITIKÁJA.

A színigazgató (K 486) Mozartnak korántsem korai műve, holott, mivel eléggé ismeretlen, akár azt is gondolhatnánk, valamikor az Ascanio in Alba idején született. Valójában Mozart egyik legfontosabb alkotói periódusának terméke, akkor fog bele írásába, amikor a Figaro hazásságán dolgozik, egy időben születik a K488-as A-dúr zongoraversennyel. Hogy mégis háttérbe szorult, a terjedelmének köszönheti, a gyengécske szövegkönyvnek és nem kis részben annak, hogy egy nagyszerű tercetten kívül nem tartalmaz olyan zenéket, mint a fentebb említett két mű. Nem is csoda hát, hogy ezt az alkalmi darabot vegyítették a Mozart Late Night alkotói más, felismerhetőbb Mozart operákkal, így az említett Figaróval, no meg, a darab második epizódjának magvát alkotó Hat notturnóval. Mozart 1786-ban január 18-tól február 3-ig dolgozott a rövidke kis operán, a megrendelő Auersperg herceg volt, a műért szerzője 215 forintot kapott (a Figarót 450-el díjazták).

Miközben Mozart az Idomeneo útját is egyengette, szorított időt a Der Schauspieldirektor megkomponálásra, próbáira: egyfelvonásos zenés komédiáját - melynek átirata alkotta a Mozart Late Night show első felét - egy schönbrunni mulatságon, az Orangerie hosszú termében mutatták be, február 7-én, a császár jelenlétében. József császár fúvós együttese a művet megelőzően Salieri műveket játszott, majd a jelenlevők átvonultak a színpad elé, hogy Mozart singspieljét meghallgassák. Örömüket lelték benne, annak ellenére, hogy a történet, a szövegkönyv, melyet ifj. Stephanie a Szöktetés a szerájból írója alkotott, nem volt különösebben lenyűgöző vagy unikális. Mozart szívének kedves énekeseit léptette fel a darabban: Adambergert, Cavalierit, Aloysia Langét. (Az előadást egyébként Salieri nagyszerű műve követte, a Prima la musica e poi le parole...)

A kissé közönséges, és nem éppen finoman eldolgozott komédia egy impresszárió küzdelmét tárgyalja elkényeztetett énekesnőivel. A társulatalapítást a két persona viszálya hátráltatja. Mint az lenni szokott, itt is a szövegkönyvet Mozart zenéje, az öt betétszám emeli fel: különösképpen az erőteljes, életigenlő nyitány.

Ha egy rendező és egy szövegkönyv átíró úgy dönt, hogy szinte semmit sem hagy meg az eredeti mű szövegéből, döntésüket rendszerint azzal indokolják, hogy a szövegkönyv kissé avíttas, bonyolult, lélektanilag nem hiteles. Jelen Mozart-mű esetén egyként állítható mindegyik: Litkai Gergely ezért egy vérbő mai magyar vígjáték-jelenetet tolt Stephanie darabjának helyére, a Mozart mű mögé.

Az ilyesfajta cserék persze a mű zenei vonalainak átrendezésével is járnak, olyan adaptációról van szó tehát, ahol a fabula ugyan megmarad, de a szüzsé teljesen megváltozik. A négyfősre emelt játék (az eredetiben kissé később lép be a buffo) végére a házastársi hűség (Mozart oly kedvelt témája) emelődik be, ha nem is ez eredeti tanulság (a női szeszély okozta bonyodalmak szeretettel megoldhatók) helyére, de legalábbis e mellé.

Akár a mű erotikus tartalma is nőhetett volna: hiszen ebben az átiratban több a csábítás, több a csáberő, több a ledérség. De mégsem ez történt. A Litkai-féle verzióban castingba csöppenünk: énekesnők versengenek egy szerepért. Az első képben még fél tucat díva tűnik fel, egyikük bőröndöt húz, másikuk tigrismintás ruciban ropja a színpadon, egy dúskeblű versenyző pedig le kíván mosni mindenkit. A hadakozás Mozart áriákkal történik: a Voi che sapete a Figaróból megküzd az Éj királynője áriával.

Hihetnénk, egy Mozart-pastiche bontakozik majd ki mindebből, legnagyobb örömünkre, bizonyítást kínálva a fellépő bájos hölgyeknek, de a többségük, miután levonul, el is tűnik, hogy helyet adjon A színigazgató szereplőinek, és az olyan poénoknak, mint a „most hangszagot érzek", vagy a buffo félrehallása „muff, oh"-nak.

A színigazgató sárga sálban, sárga edzőcipőben és fekete öltönyben osztogatja az észt és az utasításokat, nem csak a betérő könyvelőnek (adóellenőrnek), hanem a zenekarnak is.

Litkai Gergely a magyar kabaré hagyományaira építő jelentet tervezett -, maga az adóellenőr legalább annyira sematikus kabaréfigura, mint a pipogya, kivagyi színházigazgató, és az is legalább annyira közhelyes, hogy a kivagyi figura csapja a szelet a castingra érkező hölgyeknek. Nem szellemtelen Litkai szövege, különösen azon részei okoztak némi derültséget, melyekben a színigazgató az operán veri el a port. Megkérdezi az egyik jelentkezőt (az adóellenőr feleségét) címhősünk, hogy részt akar e venni egy fiatalos, energikus csapatban, mire az azt feleli, erre a tipikus HR-es kérdésre, hogy „persze", mire a színigazgató a fejét fogja: de hát az opera nem fiatalos műfaj... mit is képzelt.

E jelenet sokat elárul - akár akarta ezt a szerző és a rendező, Szarka János, akár nem -, mit is gondolnak átíróink az operáról. Ahogy az a műsorfüzetből is kitetszik, szerintük abból ki kellene bontani az erotikát. Nos, úgy tűnik, nem csak e darabot, de egyáltalán a műfajt legalább annyira félreértették, mint a Kierkegaard írását a Don Giovanniról. Mozart operái akkor mutatkoznak igazán vérbőnek és erotikusnak, ha azokhoz szinte hozzá sem nyúlnak az újraalkotók: magyar példákat mondva, elég Kovalik Balázs Mozart Maratonjára gondolni - annak zenei vezetését is Oberfrank Péter vállalta - vagy legutóbb Fischer Iván bizony bizsergető Figarójára.

A szövegkönyv egyébként minden kabarétréfaszerűsége ellenére sem volt elég csiklandó, elég vicces. Nem kevéssé az azt lerontó Mukk Józsefnek köszönhetően. Ahogy a díszletet alkotó, egymásra hányt PET palackok nem tűntek indokoltnak, úgy az sem, hogy rá bízták a legtöbb prózai szöveget, hiszen maníros, mondhatni minden visszafogottságot és megjelenítési finomságot nélkülöző szerepformálása, szinte cibálta a cselekményt.

A bevetést, vagyis a színművet a hat vokális notturnókból (K.346, 436-439, 549) eszkábált összeállítás követte - a kockás, vöröses háttér előtt, vörös lebernyegbe bújt táncosok adtak az estének valóban némi erotikus fényt - ha valaki miatt, akkor miattuk nem volt ez az előadás, lankasztó, és szándékával éppen ellentétesen, hervasztó.

Tulajdonképpen, ha igazságos lenne jelen kritika írója, a történet átírásáról szót sem ejtett volna, és megmaradna az énekesek magasztalásánál. A darab azért fog minden kétséget kizáróan megmaradni - reméljük nem a meztelen test keltette izgalmak miatt a Solti-terembe elzarándokolókban -, mert ebben ismerhettünk meg két tehetséges énekesnőt.

Puja Andrea (Silberklangot Litkai Gergely Silver Szendyre magyarította, és ez is elég jellemző) kissé sötétebb hanggal rendelkezik, mint az előadás legkiemelkedőbbje, Sáfár Orsolya. Puja Andrea szerepének prózai részét is elég jól megoldotta, de ami végképp dicsérendő, az a hang fiatalos bája, a magasabb regiszterek tisztasága, az énekesnő majdnem makulátlan együttműködése az olykor kissé elakadó és ellankadó többiekkel.

Sáfár Orsolya gyönyörűen, tisztán kolorált, egyszer, az utolsó Búcsúzás című notturnóban éreztem némi bizonytalanságot. Hangja a felsőbb lágékban szépen nyílt ki, majdnem könnyedén bírta a három vonalas F-ig. Ezekben az extrém magasságokban is természetesnek és könnyednek hatott, ugyanakkor hangja dúsabb is, mint a manapság feltűnt hazai koloratúrszopránok többségéé.

A legélénkebben a recenzens a lágy, sejtelmes Távol jársz, illetőleg a Hű szívvel című notturnóban nyújtott teljesítményére emlékezik. A férfiak, a notturnók természetes hangzásarányát kissé megbontva, a háttérbe húzódtak, ám éppen ennek köszönhető, hogy a nagyon tehetséges hölgyek hangja még inkább érvényesülhetett.

Elég lett volna ennyi is, gondolta recenzens: a bágyasztó kabaré nélkül többet ért volna ennek a két énekesnőnek, a valójában pazar, de mégiscsak egy hamis marketingfogással letakart teljesítménye. Ez az est róluk szólt, nem a nemi vágyról, nem a vágyakozásról. És ha rendező ellátja a feladatát, nem töri meg a darab lendületét, hagyja őket énekelni, akár az erotikus élmény is meglehetett volna.

Programkereső

Legolvasottabb

Plusz

Újra színpadon - Így élték meg a művészek a visszatérést

A pandémia miatti leállás során nemcsak mi, nézők szoktunk el a személyes kulturális élményektől, de bizony a művészeknek is újra kellett tanulniuk a színpadi jelenlétet és a közönséggel történő találkozást. Ennek a folyamatnak a lelki oldaláról kérdeztük őket.
Vizuál

75 év után újra Magyarországon Courbet festménye

Magyar magángyűjtő vásárolta meg, így 75 év után újra Magyarországra került az egykori Hatvany-gyűjtemény jeles darabja, Gustave Courbet Fürdőzők az erdőben című festménye. Rövidesen a magyar közönség is láthatja az értékes alkotást.
Jazz/World

Kizökkenés a mából – Megjelent Orbán Bori első albuma

A Kaláka Kiadó gondozásában látott napvilágot Orbán Bori első lemeze Ma chanson címmel. Az album készüléséről, terveiről és vágyairól faggattuk a fiatal énekesnőt.
Plusz

A nyugalom fesztiválja vár a Káli-medencében

Pál István Szalonna és Bandája, Nagy Feró, Ferenczi György és a Pesti Rackák, a Szent Efrém Férfikar, a Fonó zenekar, de Pély Barna is ott lesz a Kőfeszten, aminek idén is a Káli-medence ad otthont augusztus 4. és 8. között. A fesztivál tíz településen, ingyenes programokkal várja az érdeklődőket.
Klasszikus

Középpontban Liszt Ferenc és Dukay Barnabás munkássága Pannonhalmán

Augusztus 27-29. között rendezik meg az Arcus Temporum Pannonhalmi Kortárs Művészeti Fesztivált, amelynek zenei gerincét idén Liszt Ferenc és Dukay Barnabás munkássága adja. A programot Klukon Edit és Ránki Dezső művészházaspár állított össze. 

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Zenés színház interjú

„Remélem, a nézők is velünk énekelnek” – interjú Dolhai Attilával a Palotakoncertek kapcsán

Július 23-án és 24-én ismét megrendezik a Budavári Palotakoncertet az Oroszlános Udvarban, amely idén Operettünnep címmel várja a zenés színház kedvelőit. A koncertről, a visszatérésről és a jövőbeli tervekről az est egyik szólistájával, Dolhai Attilával beszélgettünk.
Zenés színház interjú

"Science fictionszerű fantáziatúra" – Dömötör András a Figaro³ című előadásról

Tematikus évadot hirdetett a Magyar Állami Operaház A Francia Múzsa Szezonja címmel, amelynek záró darabja a Beaumarchais Figaro-trilógiájának (A sevillai borbély, a Figaro házassága és A bűnös anya) operaváltozataiból készült, Figaro³ című előadás. A produkció rendezőjét, Dömötör Andrást kérdeztük.
Zenés színház interjú

Minden este egy robbanás – Interjú Alföldi Róberttel

A legendás West Side Story bemutatójával zárja idei évadát a Szegedi Szabadtéri Játékok. A mű, musicaltől szokatlan módon, olyan kérdéseket is feszeget, mint a bevándorlás, társadalmi különbségek, faji előítéletek és az erőszak. A most készülő produkcióról a rendezővel, Alföldi Róberttel beszélgettünk.
Zenés színház magazin

Turandot a Kőfejtőben – Ázsiai környezetet varázsoltak Szentmargitbányára (GALÉRIA)

Július 14-én tartották Puccini operájának premierjét különleges környezetben, a Szentmargitbányai Kőfejtőben.
Zenés színház interjú

"Kellő hittel, elszántsággal és felkészültséggel" - Beszélgetés Homonnay Zsolttal

Harminc éve van a pályán, és nemrég nagy szakmai elismerésben részesült. Befejezte rendezői tanulmányait, és szeptembertől már az SZFE-n tanít, ráadásul nyáron sem pihen, és lassan az újabb évadra is megkezdődik a felkészülés. Homonnay Zsolttal, a Budapesti Operettszínház művészével beszélgettünk. (X)