-Tűvé tettem az internetet érted, de csak 2008-ig találtam rólad valamit. Hogyan lehet ez?

- Úgy, hogy eltűntem, és nem csináltam semmit. Pontosabban szültem egy kisfiút, és otthon maradtam vele három évig. Lehet, hogy nem tett jót a karrieremnek, de nem volt hová visszasietnem, így ezt az utat választottam.

- Persze, csak talán lassabban, mivel a családi élet és a karrier összehangolása nem egyszerű feladat. Bizonyítási lehetőséget is nehezebb találnom, mivel én nem opera szakon végeztem.

- Hanem?

- Énekművész diplomám van.

- Ez hendikepet jelent?

- Nem feltétlenül, de könnyen előfordulhat, hogy pont azok nem hallanak énekelni, akik egy operaszerep kapcsán rám gondolhatnának. 2007-ben nyertem ugyan egy ösztöndíjat az Operaházba Kovács János jóvoltából, de az sajnos csak pár hónapig tartott.

- Ezek szerint az Armel Operafesztivál egyfajta kitörési lehetőséget jelentett a számodra?

- Mindenképpen, bár nem is nekem jutott eszembe, hogy jelentkezzem: egy barátnőm beszélt rá. Gondoltam, miért ne, hisz nincs mit csinálnom. Két év kihagyás után hát újrakezdtem, és két-három hónap alatt „visszagyúrtam" a hangomat. Úgy éreztem, nincs vesztenivalóm, ezért nem volt bennem semmiféle görcs vagy túlzott akarás, és ettől magabiztosabb lettem. Ha kellek, itt vagyok, ha nem, úgy is jó. Talán ezért sikerült a döntőbe jutnom.

- Kíváncsi vagyok, mit énekeltél a verseny fordulóiban, pontosabban, hogy mi felé vonzódsz, ugyanis az internet alapján csak annyi tudható, hogy 2008-ban Balázs Zoltán rendezésében A Mikádóban szerepeltél az Ódry Színpadon, ugyanezév nyarán pedig Gödöllőn megkaptad a grófnő szerepét a Figaro házasságában.

- Mozart kötelező, de minden összefér bennem. Éneklek Wagnert is, az egyik fordulóban például a Tannhauserből Erzsébet Csarnokáriáját adtam elő, a versenybe pedig Massenet Heródeséből Salome áriájával, továbbá Barber Vanessájával jutottam be.

- Az utóbbi huszadik századi komponista, ezek szerint nem áll tőled távol a kortárs opera. Baumgartner musicalt és filmzenét is ír, milyennek találtad a Mária Terézia zenéjét?

- Abszolút dallamos, de senki nem hiszi el, hogy mennyire nehéz!

- Eleve egy "vastag" zenekar kísér, a címszereplő számára pedig öt emberpróbáló áriát és két nehéz duettet írt a szerző iszonyú magasságokkal teli. De a többi szólamot sem "kímélte", a basszusok például az alig kiénekelhető mélységekkel küzdöttek. A harmadik felvonás a legmegterhelőbb hangilag, ide kell a legtöbb erő, mert az eleve sűrű első két rész után olyan újabb erőpróbának teszi ki a szerző az énekest, hogy bele lehet halni. Szinte le sem megyek a színpadról, ezt egy rutinosabb operaszerző nem tenné meg az énekessel. Persze, ez is másként látszik a színpad két oldaláról. Roland Baumgartner napról napra végigkísérte a pozsonyi próbafolyamatot, s ő a harmadik felvonásbeli teljesítményemet szerette a legjobban.

- Az Armel Operafesztivál egyik jellegzetessége, hogy minden darabot más színház állít színre. Te ezzel a szereppel a pozsonyi társulathoz csatlakoztál. Hogyan folyt a munka?

- Nem volt túl nagy szerencsém, mert épp a próbaidőszakot megelőzően vezetőváltás zajlott le a Szlovák Nemzeti Színházban, s az ezt övező kialakulatlanság és bizonytalanság érezhető volt a levegőben. Ami a szakmai részt illeti, két szlovák szopránnal együtt, összesen tehát hárman próbáltuk a szerepet. A rám eső egyharmad időből sajnos még kevesebb lett, mivel két hétre lebetegedtem, s az se könnyítette meg a helyzetet, hogy a próbafolyamat alatt karmesterváltás történt.

- A verseny talán fordulatot hoz a pályádon. Hogy látod a jövődet?

- Azért jöttem erre a versenyre, hogy énekelhessek, tapasztalatot szerezzek, és fejleszthessem a színpadi rutinomat. A legnagyobb álmom, hogy játszhassak az Operaházban, és annak is örülnék, ha valamelyik vidéki operatársulat munkájában részt vehetnék, de a külföld nem jön szóba, mert a családom egyelőre mindenképpen Magyarországon tart.