A zene amúgy is csodálatos világához milyen új dimenziót adhat hozzá a természet közelsége vagy épp egy kerékpáros túra?

A Természet Operaháza megálmodója, Debreczeni Ildikó nagyon eltalált anno a nagyköveti felkéréssel, számomra ez a három dolog elválaszthatatlan. Régebben nem volt divatos, hogy egy klasszikus zenész sportoljon, nem volt természetes, hogy a kettőt együtt is lehet csinálni. De én mindig is azt gondoltam, hogy ez a trió – zene, természet, mozgás – együtt van harmóniában. Mindez az élettörténetemből is fakad, hiszen a családom nagyon szeretett túrázni, kirándulni, sokat sátoroztunk főleg Magyarországon. Először a sport ígérkezett a hivatásomnak, de egy sérülés miatt nem tudtam folytatni. Ekkor lépett elő a zene.

Az induláskor sorsdöntő volt a sportból hozott versenyszellem. Egy nemzetközi atlétikai versenyen távolugrásnál ugyan megsérült, de nem sokkal később már egy esküvőn énekelt, ahol dr. Maday Lilla lépett oda önhöz azzal, hogy ön lehet a világ egyik legjobb Éj királynője. Az álma, hogy olimpiai bajnok legyen, a sérüléssel szertefoszlott, de hogy valamiben a legjobb lehet, ez megadta a kezdőlökést a zene irányába. A későbbiekben hogyan segítette át a küzdőszellem az énekesi pálya nehézségein?

Nem az a fontos, hogy mindenkiből hivatásos sportoló legyen, de ha egészséges mértékben mozgunk, akár gyerekként, akár felnőttként, az önbizalmat és erőt ad. A fizikai jó érzés a mentális állapotunkra is pozitívan hat.

A belső tartás is lényeges, ami a hitből fakad: a családom eléggé vallásos, szüleim, nagyszüleim fontosnak tartották, hogy templomba járjunk, elsőáldozók legyünk. Ha ezek a tényezők összekovácsolódnak, olyan belső energiaforrást teremtenek, ami át tud segíteni a nehézségeken, és ez egy ilyen göröngyös pályán, mint a klasszikus zenei, kulcsfontosságú. Az operaénekesi lét különösképp specifikus, hiszen a hangszert a testünkben hordozzuk, másfajta védelmet, törődést, óvást – de nem túlféltést – kíván egy életen át. Rendkívül individuális műfaj.

Miklósa Erika

A töltekezést is a természet és a sport adja?

Igen, és érdekes módon, amikor sportolok, nagyon sokat gondolok a zenére, de amikor a természetben vagyok, akkor is a zene jár a fejemben, és az, hogy milyen jó sportolni. Ez egy érdekes körforgás, cirkuláció, ami nekem sokat jelent. Azért is örülök, hogy Debreczeni Ildikó engem választott a fesztivál nagykövetének, mert ez az üzenet az én életemben is benne van. Most különösen jó, hogy a rendezvény Magyar Tavak Fesztivállá bővült, és idén júniusban a Velencei-tónál is bemutatkozhattunk, hiszen nagyon nehéz másfél-két éven vagyunk túl.

Említette a Velencei-tavi gálakoncertet, ami a három évtizedes pályafutását ünneplő sorozat része volt. Ebbe a sorba tartozott egy márciusi streamest, a következő állomásnak pedig pedig a július 30-i tiszafüredi Gálaest ígérkezik. Hogyan lesz ez – a koncert címét idézve – Miklósa Erikára hangolva?

A Velencei-tónál megtartott eseményhez hasonlóan alakul a program, de van néhány lényeges eltérés. Két részből fog állni a gála: pár zenekari számtól eltekintve az elsőben ugyanaz hallható majd, mint júniusban, a második részben azonban egészen különleges produkcióval várjuk az érdeklődőket. A Tisza-tavi Fesztivál alapkoncepciójának része, hogy a sokféleség is jelenjen meg, így Bársony Bálintot is bevontam az est programjába. Az Artisjus- és Fonogram-díjas szaxofonos, zenész és zeneszerző egy különleges utazásra hív egy jól összegyúrt zenei anyag segítségével, amelynek alapja a sport, a természet és a zene egységének ábrázolása. Ebbe a különleges áramlásba leszek beleillesztve, és ettől a miliőtől lesz ez a koncert nagyon más, mint az eddigi, jubileumhoz kapcsolódó események. Augusztus 1-jén pedig ismét részt veszek az Operun élményfutáson a lelkes és futásra kész résztvevőkkel.

Batta András és Miklósa Erika a Partitúra bükki adásának forgatásán (Fotó/Forrás: Hutanu Emil / Fidelio)

A 2012-es beszélgetésünkkor, a Kossuth-díj átvétele után azt mondta, Violetta lenne a szerepálma a Traviatából. Ezt azóta sikerrel abszolválta, ahogy a New York-i maratont is lefutotta 2013-ban, ami szintén egy nagyobb célja volt. Most milyen új kihívásokat tűzött maga elé a zene és a sport terén?

Az Opera következő évadában ismét éneklem többek között Violettát, és bár az online premierre már sor került, remélem, hogy élő közönség előtt is bemutathatjuk Vecsei H. Miklós első operarendezését, a Szöktetés a szerájból című Mozart-operát, amelyben Konstanzét alakítom, a jövőben pedig szívesen formálnám meg ismét Lammermoori Luciát is.

A kialakulóban lévő projektek közül kiemelném azt a Piazzolla zenéi alapján készülő produkciót, amit reményeim szerint filmre is rögzítünk. Egy olyan történetről van szó, melyben a női sors 14 állomása jelenik meg a születéstől a halálig. Novák Péterrel közösen készítjük a darabot, aki kor-, művész-, sors- és alkotótársam. A Partitúra című kulturális műsort is ő rendezi, és számos más projektben is együtt dolgozunk, például a tehetséggondozás területén. Ötvenévesen művészi feloldozásként tekintünk erre az új darabra, amely által sok mindent fel tudunk dolgozni, meg tudunk élni. Remélem, hogy egy-két éven belül sikerül bemutatni a művet a választott helyszínén, a VIII. kerületi Vásárcsarnokban.

Miklósa Erika a Partitúra forgatásán (Fotó/Forrás: Partitúra)

Egyik interjújában azt mondta, a kedvenc eszköze a sportcipője, a kedvenc otthoni tárgya a Kossuth-díja. Az elmúlt harminc évből milyen további kedves pillanatokat és emlékeket őriz?

Mindenképp olyan momentumokat, ahol valamilyen közösség részeként kellett tevékenykednem. Az Opera 2017-es Japán turnéjára, az előadások hangulatára, arra, hogy a családom is elkísért, és ahol Szappanos Tibor tenorral – aki baptista lelkipásztor is egyben – közösen elmélkedtünk, imádkoztunk, sokat gondolok. Tárgyak tekintetében egy kavicsot is elteszek, ha azt a kislányom adta, vagy olyan helyen találtam, ami emlékezetes. De ha benézek a szobámba, még két dologból biztosan erőt merítek. Az egyik valóban a Kossuth-díjam, a másik pedig az a hatalmas Zsolnay-porcelán, amely a Kincsem lovat ábrázolja, ez a Prima Primissima-díjam. Óriási, lenyűgöző szobor, ami a teljesítmény, a magyarság, a sport, a kultúra, a természet, azaz a pályám és az életem alapjainak egyik legszebb szimbóluma.

Fejléckép: Miklósa Erika (fotó: Emmer László)

Támogatott tartalom