Nemrég a Leidmotief operai blog jóvoltából online is elérhetővé vált a 2019-ben elhunyt operarendező, Harry Kupfer egyik interjúja. Az eredetileg Nicholas Vazsonyi szerkesztésében megjelent, Wagner's Meistersinger – Performance, History, Representation című könyvben publikált írásban a művészt Wagner A nürnbergi mesterdalnokok című operája kapcsán kérdezte Manfred Haedler és Walter Rosier.
A részletes darabelemzésen túl Kupfer az ellen is érvelt, hogy Hans Sachs utolsó monológját szükségszerűen a nacionalizmus megnyilvánulásaként értelmezzék
– erre utal az írás címe is: „Nem lenne szabad továbbra is mentegetőznünk a Mesterdalnokok miatt!”
Mikor Kupfert arról kérdezték, mit gondol a zárómonológban szereplő „német és igaz” szókapcsolatról, a rendező leszögezte, Wagner életműve olyan mértékben magába sűrítette a 19. század ellentmondásait, hogy könnyű volt ideológiai alapon kihasználni. „Az amerikanizálódás árnyékában azonban a »német és igaz«, illetve a német kultúra jelentése megváltozott, ami a művet teljesen új szempontból teszi radikálissá, anélkül, hogy nacionalista szemmel kellene néznünk.
Miközben manapság az egyesült Európa létrejöttére törekszünk, nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy nem veszhetnek el az egyes nemzetek egyedi vonásai.
Mikor elhaladok egy McDonald's mellett, vagy este bekapcsolom a televíziót, majd rögtön ki is kapcsolom, mivel valamilyen amerikai modellre készült műsor megy benne, amikor azt hallom, hogy mellőzik a német nyelvet (miért nem használjuk többé a Kinder szót, csak azt, hogy kids?), akkor úgy érzem, Hans Sachs beszéde valóságos zene a füleimnek. Nem a nacionalizmust kellene benne látnunk, hanem a figyelmeztetést. Emellett persze a mű létrejöttének, megírásának idejében létező fogalmak szerint is magyarázhatjuk a Mesterdalnokokat, felhívás, hogy tiszteljük minden nemzet legnemesebb hagyományát. Ebben az esetben a német szót nem kell túlhangsúlyozni a szövegben. Wagner sosem használja önmagában, hanem mindig az echt (igaz) kifejezéssel. Így már sokkal pozitívabb asszociációkat kelt, és rámutat a mű lényegére.
A lényeg a jó tradíciók és a születő új hagyomány közti egyensúly, miközben a rosszakkal le kell számolni.
Bármilyen inspirációból fakad is, sem az anarchikus-újnak, sem az idő által igazolt, ám élettelen tradíciónak nincs jövője.”
Lapunknak adott interjújában a német bariton, Michael Volle is Harry Kupfer szavaira hivatkozott Hans Sachs zárómonológja kapcsán: „Van az a sokszor problémás jelenet a darab végén, amikor Sachs a művészet jövőjéről szól, amikor először énekeltem a szerepet, 2012-ben Zürichben, a rendező, Harry Kupfer azt mondta, hogy itt Wagner nemcsak a német művészetről beszél, hanem a művészetről általában. Magam is így gondolom.”
Fejléckép: Harry Kupfer (forrás: Bayreuthi Ünnepi Játékok)
hírlevél
