Mint arról a BBC online beszámolt, Berry egy hete a The Stage című újságnak azt mondta, hogy az opera- és színházi előadások nagyobb közönség felé nyitásának trendje nem igazán érdekli őt. "Ha a moziban látott opera lesz a fő esemény, és nem a színpadi élő operaelőadás, érzésem szerint az nem vezet előre, inkább egy nagy hátralépés" - fogalmazott a művészeti igazgató, hozzáfűzve: az egész csak arra jó, hogy elvonja a figyelmet az igazán kiváló minőségű munkáról. A Glyndebourne-i Fesztivál, a Királyi Operaház és a londoni Nemzeti Színház képviselői cáfolták az igazgató állításait. Szerintük a vetítések az első lépést jelenthetik - jelentette ki David Pickard, a Glyndebourne-i Fesztivál igazgatója. Mint kifejtette, a fesztivál teltházas, és egyedül a színpadi előadásokkal nem képesek kielégíteni a közönség igényét. Tony Hall, a Királyi Operaház vezetője ugyancsak arról beszélt, hogy ezekben a kezdeményezésekben hatalmas lehetőség rejlik, hiszen a műveket új közönséggel tudják megismertetni. Ráadásul ezzel az ország művészetét is elhelyezik a globális színpadon. Hall megjegyezte, hogy bár ő másként látja a dolgot, megérti Berry álláspontját: sokkal jobb, ha az emberek elmennek, és élőben nézik meg az előadásokat, ugyanakkor nem mindenki engedheti meg magának, hogy Londonban menjen operát vagy balettelőadást nézni.
A Királyi Opera adatai szerint a ház utolsó élőben közvetített Rigoletto előadását Nagy-Britanniában 13500 néző látta. Az intézmény élő mozis közvetítéseit pedig több mint 800 filmszínház veszi át 26 országban. Az idei Glyndebourne-i Fesztivál műsorának operái közül ötöt több mint ötven brit moziban is vetítenek a nyáron. A Királyi Operából az év során a Bohéméletet, a Falstaffot, valamint a Királyi Balett Metamorphosis Titan 2012 című előadását tekinthetik meg az érdeklődők élő filmszínházi közvetítéssel. Az élő operaközvetítés úttörője a New York-i Metropolitan Opera volt, amely manapság évente 7,4 millió fontot keres a jegyeladásokkal.
hírlevél
