Zenés színház

Hát

2008.11.17. 00:00
Ajánlom
Telihay Péter remekül elemez előadást. Ennek bizonyságaképp ott vannak a 2007-es POSzT szakmai beszélgetései. Műfajtól függetlenül műelemzéseit élvezet hallgatni. Rendezéseit nézni viszont gyakran megerőltető. OPERAVERSENY ÉS FESZTIVÁL A MEZZO TELEVÍZIÓVAL

Lehengerlően magyaráz a beharangozó kisfilmben arról, hogy az 1946-ban bemutatott Britten-opera, a Lukrécia meggyalázása (The Rape of Lucretia) mennyi allúziót tartalmaz a második világháború kataklizmájára vonatkozóan – és ezt fenntartások nélkül el is fogadjuk. Ujjonganánk, ha ez az előadásban is megjelenne, de a színpadon csak az időben-térben határtalan unalom a szervező elem. Unalomból bármit lehet csinálni: inni, ölni, szeretkezni, de ha ebből lesz produkció, mindenképpen célszerű, ha felszíni rétege alatt mélyebb gondolat van. Jelen esetben azonban az unalom alatt semmi, pláne szakrális nincs – minden előzetes bejelentés és szellemi izgalmat ígérő értelmező rendezői útmutatóval ellentétben.

Sietősen érkeznek a nézőtéren keresztül az idegenvezetőnek is nézhető szemlélődők (’observers’), a férfi (Ryszard Minkiewicz) és a női kórus (Yang Li – versenyszerepben), akik a prológusban felvázolják a római helyzetet, majd a nő a nők, a férfi a férfiak tetteit magyarázza. Telihay kimozdítja a történetet valós korából, nem transzponálja historizálva egy másik jelölt korba, hanem Britten keresztény szemszögből narráló karaktereit maiakká teszi, akik a Krisztus előtt 500 évvel zajlottakat Krisztus után 2008-ból értelmezik. És ezzel maradéktalanul egyet is érthetünk. A szemlélődés, a szó hétköznapi értelmében, azonban ritkán implikál cselekvést, pláne beavatkozást. Ezzel szemben teljesen érthetetlen logikával kellemesen csacsogva ismertetik az alapszituációt, majd hol maguk elé meredve ülnek, hol pedig mindketten lereagálnak (helyenként túlzott vehemenciával) egy-egy akciót. A női kórus (talán hogy jobban előtérbe, ezáltal „versenyebb” helyzetbe kerüljön) a szertelenebb, aki kicsit elkésik, hevesen keres a kottában, és egy nagyobb elemlámpa fényével világítja meg Lukréciát. A figyelem irányításának ez a gesztusa azonban említésre méltó fénytervezés híján egyrészt fölösleges, másrészt tautologikus, mert mindez akkor történik, amikor a címszereplő Britten remek dramaturgiai érzékkel megírt zenéjének köszönhetően egyébként is a színpad fókuszában van.

Lukrécia kiválasztásában komoly indok volt a színésznő hátának szépsége. Szintén a promóciós filmben beszélt arról Telihay Péter, milyen erősen élt benne a kép: Lukrécia ül, és csak a háta látszik. Ezért volt végzetszerű az, amikor a februári szegedi workshopon mélyen dekoltált hátú ruhában jelent meg Janja Vuletic. Nos, hogy a szlovén hölgy milyen hangi és háti adottságokkal bír, sajnos, nem tudhattuk meg, a verseny/fesztivál második előadásán ugyanis nem ő lépett színpadra, s erről mindössze a színház előcsarnokában kifüggesztett szereposztásra ragasztott írólap tájékoztatott. Az őt helyettesítő Alicja Wegorzewska-Whiskerdnél hátban, színészi képességekben azonban nem nehéz jobbnak lenni. Szépen ül zöldben és fehérben, szépen vagdalja a textilt sablonőrületében elmaszatolt sminkkel – naná, hogy vörös ruhában (jelmez: Zeke Edit)–, de ennél azért többre lenne szükség, pláne, hogy a hangja sem különösebben színes. Mintha dadája és szolgálója (Katarzyna Otczyk és Julia Iwaszkiewicz az ő sorsának vörös fonalát fonná, vagy talán az orsót vigyázzák.

 
 

A katonák derekasan keresik borban, aztán nőben a vigaszt. Érthető: állnak reménytelenül az esőben, unatkoznak a háborús csaták közepette, valamivel pedig el kell ütni az időt. Elő a marmonkannákat, hogy szép szimbolikusan iszogassanak belőle (a teteje rá van csavarva, egy csöpp nedű nem sok, annyi nem kerül ki belőle), és jöjjön a régről ismert versengés a feleségek hűségéről. A versenyszereplők a rendezésnek köszönhetően a végletekig szimplifikált alakok egy-egy áriával. Junius, a galád viszálykeltő szerepében Wiard Witholt. Szép magas fiatalember, kellemes az orgánuma, megjelenése csupa elfojtott hatalomvágy. A felbujtott erőszaktevőt, Tarquiniust a mokány Bartek Misiuda énekli szintén kellemes hangon, ám az ő jellemét a tomboló tesztoszteronok magyarázzák.

Próbálnánk kitalálni, hol járunk, de a zavaros színpadképek versenyén különdíjas szedett-vedett díszlet (Menczel Róbert tervezőasztaláról) nem segít. A színpadot hátul egy vastag, zöld szigetelőszalaggal négyzetekre bontott fekete nejlon zárja le. Kétoldalt épp a szabin nőket rabolják el Rubens festményén, elöl három fekete dobogó, oda zuhog a reménytelen háborús eső. Ha Lukréciánál járunk, akkor egy hatalmas, a színpadot teljes szélességében elfoglaló arany kanapé gördül be, amelynek formája a hármas metró Deák téri állomásának padjait idézi. A profán erőszak és a megváltástörténet, a barokk tükrén át mutatott ókor, illetve a jelen tárgyai (különösen az a neonszín tüskés zselélabda, amivel az alvó Lukréciát mossa dadája és szolgálója) nem épülnek egymásra olyan módon, mint a földfelszín rétegei, hanem megmaradnak kapcsolat nélküli, különálló, széttartó ötletelemekké. S hogy erre a végén piros hó esik (vö: Mítosz, geometria, álom – Sándor L. István interjúja Telihay Péterrel), már problémát sem okoz.

(2008. november 13. 19:00 - Szegedi Nemzeti Színház
Benjamin Britten: Lukrécia meggyalázása
Km.: Bartek Misiuda - Tarquinius, Wiard Witholt - Junius, Alicja Wegorzewska-Whiskerd - Lukrécia, Yang Li - női kórus, Ryszard Minkiewicz - férfi kórus, Adam Palka - Collatinus, Katarzyna Otczyk - Bianca, Julia Iwaszkiewicz - Lucia; a Szegedi Szimfonikus Zenekar, vez.: José Maria Florencio
d.: Menczel Róbert; j.: Zeke Edit; rend.: Telihay Péter)

Programkereső

Legnépszerűbb

Vizuál

Átadták az idei Golden Globe-díjakat

Magyar idő szerint hétfő hajnalban átadták az idei Arany Glóbuszokat. A virtuális gálán magyar filmért is izgulhattunk, hiszen Vanessa Kirbyt jelölték a legjobb színésznő díjára a Mundruczó Kornél filmjében nyújtott alakításáért.
Klasszikus

A Concerto Budapest idén online rendezi meg nagyszabású Mozart-napját

Idén sem maradunk igazi Mozart ünnep nélkül, hiszen március 7-én a Concerto Budapest Keller András művészeti vezetésével, világhírű magyar és külföldi szólistákkal ismét megrendezi, immáron negyedik alkalommal az egyedülálló Mozart-napot.
Színház

Schiller klasszikusával érkezik a Radnóti Színház új stream-előadása

Új online bemutatóra készül a Radnóti Színház, Friedrich Schiller örök érvényű Don Carlosát Sándor Júlia és Nagy Péter István átiratában ismerheti meg a közönség.
Jazz/World

Rózsák között ébredt egy szakállas bácsi

És nem is csak rózsákból állt az ágya, hanem mindenféle virágból. Lenyűgöző klip készült Pátkai Rozina új dalához.
Színház

Egyre több premier marad el, nem kockáztatnak a színházak

A járványhelyzet folyamatos kihívás elé állítja a kulturális intézményeket és produkciós irodákat, nem elég, hogy csak az online térben közvetíthetik előadásaikat, a próbák és a streamelt bemutatók is el-elmaradoznak az egészségügyi kockázat miatt.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Zenés színház hír

Az autósmozik mintájára autósszínházat terveznek Manchesterben

Musical koncertekkel indulna a nyári színházi szezon Manchesterben, ahol mindenki élőben, de biztonságban, a saját autójában ülve élvezhetné az előadásokat.
Zenés színház ajánló

Börtöndráma az Operaházban

A megrázó erejű Ments meg, Uram! (Dead Man Walking) című Jake Heggie-operával folytatódik az Opera Otthonra fizetős streamsorozata. Az Almási-Tóth András rendezte produkció szombaton Meláth Andrea és Sólyom-Nagy Máté főszereplésével látható.
Zenés színház magazin

Óda a magyarokhoz – 240 éve mutatták be Joseph Haydn A hűség jutalma című operáját

1779-ben leégett a fertődi Esterházy kastélyhoz tartozó színház. E sajnálatos esemény nyomán azonban egy igazán különleges zenemű született: Haydn új nagyoperája, A hűség jutalma csendült fel először az újranyitott teátrumban.
Zenés színház interjú

„Az egyetemes Bóni-életérzést kerestem” – interjú Erdős Attilával

Erdős Attila operaénekesi feladatai mellett a Budapesti Operettszínházban táncoskomikusként is bemutatkozhatott, a Kékszakáll Popolanija után többek között a Vidnyánszky Attila rendezte Csárdáskirálynő Bónijaként láthatta őt a közönség. Az indulásról, zenei kalandozásokról és az operett műfajának sokszínűségéről beszélgettünk.
Zenés színház hír

Először neveztek ki női zeneigazgatót Szentpétervár történelmi színházában

A szentpétervári Mihajlovszkij Színház zeneigazgatója lett Alevtina Ioffe, aki több rangos német színházban is bemutatkozott már. Ilyen magas pozíciót még nem kapott női dirigens Oroszországban.