Zenés színház

Hát ezért érdemelt helyezést Ádám Zsuzsanna a Marton Éva-énekversenyen!

Beszámoló a döntőről
2018.09.16. 13:15
Ajánlom
Nagy meglepetések nem voltak, de elsőrangú koncertélményben lehetett része azoknak, akik követték a Marton-énekverseny döntőjét szeptember 15-én este a Zeneakadémia nagytermében vagy a rádióban.

Az első három helyezettre már fény derült, a nagydíjat, illetve számos különdíjat, köztük a Fidelio díját csak a vasárnap esti gálán adják át.

Tizenhárom versenyző, tizenhárom különböző egyéniség. Az énekverseny döntője nem elsősorban az énektechnikai kiválóság összeméréséről szólt, hanem arról, hogy ki hogyan érzi magát a színpadon, mit tud átadni a közönségnek egy-egy ária és operarészlet lényegéből, a zene lelkéből; ki mennyire tudja elvarázsolni a közönséget - akár még az ária felcsendülése előtt.

megyimorecz_ildiko-125503.jpg

Megyimórecz Ildikó (Fotó/Forrás: Mohai Balázs)

A kétrészes döntőben kétszer hárult Megyimórecz Ildikó Lillára az a feladat, hogy megtörje a jeget: ő lépett ugyanis színpadra elsőként; előbb Margherita áriáját énekelte Boito Mefistofele című operájából (L’altra notte in fondo), majd a Ritorna vincitor!-t az Aidából. Úgy éreztem, hogy a magyar versenyzőt feszélyezte a helyzet, nem tudott feloldódni a zenében, igaz, mindvégig erős vocét csillogtatott, bizonyítva, hogy helye van itthon a nemzedéke legjobb szopránjai között.

AnnaShapovalova-125502.jpg

Anna Shapovalova (Fotó/Forrás: Mohai Balázs)

Hogy milyen lehetne az Aida híres áriája, azt később Anna Shapovalova mutatta meg (egy szégyellősre, de alapvetően megkapóan sikerült Pikk dáma-ária után). Az orosz énekesnő valódi érzelmeket mutatott be a Verdi-műben, és sikerült megtalálnia azt a flow-élményt, ami Megyimórecz Ilidikó előadásából hiányzott.

iuliia_muzychenko-125503.jpg

Iuliia Muzychenko (Fotó/Forrás: Mohai Balázs)

Akadtak versenyzők, akik „nem bízták a véletlenre”. Iuliia Muzychenko már az elődöntőkben is kiemelkedőt nyújtott, most Donizetti terjedelmes áriájával mutatkozott be a döntő közönsége előtt, az Ardon gli incensi kezdetű részletet énekelte a Lammermoori Luciából – a Spargi d’amaro piantóval együtt. Bátor választás, tekintve, hogy ebben a tizenhat perces részletben a Nyetrebko-tanítvány Muzychenko kiváló koloratúrát csillogtatott, még ha esetenként fátyolosak voltak a legmagasabb hangjai. Végül harmadik helyet nyert a zsűri döntése szerint, bár több mint valószínű, hogy a zsűri tagjai jól megjegyezték a nevét, és gondolni fognak rá, ha terhelhető énekesnőre van szükségük.

S akkor haladjunk tovább a szopránénekesnők értékelésével!

adamzs-125503.jpg

Ádám Zsuzsanna (Fotó/Forrás: Mohai Balázs)

Ádám Zsuzsannának sikerült a bravúr: első áriájával, A végzet hatalmában szereplő Pace, pace mio Dio!-val is zajos sikert aratott, és a második koncertrészben még erre is rápakolt egy lapáttal. A La mamma morta (Giordano: Andrea Chénier) érzelmi gazdagsággal, magával ragadó vocéval és átgondolt ívvel, lendülettel szólalt meg. Ádám Zsuzsanna az este végén a verseny második díjával ment haza, én úgy éreztem, saját magát is túlszárnyalta ezzel az előadással.

ChenYibao-125502.jpg

Chen Yibao

Chen Yibao az egyik bemutatkozó kisvideóban azt hangsúlyozta, hogy a kínai kultúra egészen más, mint az európai. Bár egészen biztosan nem arra gondolt, amire én rámutatni szeretnék, mégis… Az énekesnőt szinte meglepte a taps Cso-cso-szán áriája (Un bel vedremo), és a színpadról is szinte sietve távozott. Úgy látszik, a távol-keleti népeket még nem fertőzte meg a dicsfényben való fürdés betegsége, pedig ennek a kórnak a tüneteit elvétve még ezeknél a fiataloknál is tapasztaltuk.

InnaFedorii-125502.jpg

Inna Fedorii

Inna Fedorii számomra leginkább azt bizonyította, hogy Mimi a leginkább szeretetre méltó karakter az operairodalomban. Az ukrán énekesnő ugyanis zavarba ejtő bájjal tolmácsolta a Mi chiamano Mimi kezdetű áriát a Bohéméletből, s ha maga a Puccini-zene nem lett volna elég, kedves, félszeg, kedves pillantásokkal kísérte az énekét. Figyelemre méltó (ahogy a Don Pasquale egyik áriájában is az volt), de súlyosabb szerepben kellett volna megmutatni magát ahhoz, hogy a zsűri is nagyra értékelje őt. Igaz, a verseny legfiatalabb tagjaként erre még lesz alkalma a következő években.

Kseniia_Nikolaieva-125503.jpg

Kseniia Nikolaieva

Nemcsak a mezzoszopránok közül, hanem az egész mezőnyből kiemelkedett az este egyik legkiforrottabb hangja, az ukrán Kseniia Nikolaieva. A huszonhét éves énekesnő Saint-Saëns és Cilea egy-egy áriáját énekelte, s legfőbb erénye testes, füstös hangszíne volt.

ValentynaPluzhikova-125503.jpg

Valentyna Pluzhikova

Rossini- és Donizetti-áriát választott az ukrán Valentyna Pluzhikova mezzoszoprán. Az Olasz nő Algírban című operából a Cruda sorte meglehetősen unalmasan hangzott el, és úgy tűnt, hogy az énekesnő – talán fiatal kora folytán is – nem képes megtölteni tartalommal az áriát, és zenei egységbe foglalni azt. Hál' istennek az O mio Fernando A kegyencnőből már sokkal jobban sikerült a második körben.

BeatrizBaptista-125502.jpg

Beatriz Baptista

A brazil Beatriz Baptista a kínai kolléganőjével ellentétben otthonosabban mozgott a rivaldafényben, sőt. Teatrális és csigalassú megjelenését viszont ragyogó művészi teljesítmény kísérte. Massenet- és Rossini-operarészleteket énekelt, és figyelemre méltó pontossággal prezentálta a melizmákat.

Mondják, hogy férfi énekesként sokkal könnyebb kitűnni az operaénekesi szakmában, mivel egy tenor nagyjából tíz másikkal verseng egy ilyen megmérettetésen, míg egy szoprán 50-60-nal.

GaleanoSalas-125502.jpg

Galeano Salas

Közvetlenségével a mexikói-amerikai Galeano Salas tenor hamar belopta magát a közönség szívébe, úgyhogy a közönségdíjat is elvitte az este végén. Ez nem olcsó siker, Salas teljesítménye valódi. Úgy énekelte Rodolfo áriáját a Bohéméletből, hogy a gazdag, erőteljes vocéval rendelkező énekes akár egy-egy hangban képes volt széles érzelmi spektrumot megmutatni a tragikumtól a komikumig. Torokszorító és valódi érzelmeket mozgató előadás volt, örülnék, ha jönne még Budapestre.

GagikVardanyan-125502.jpg

Gagik Vardanyan

Csak a második körre szedte össze magát az örmény Gagik Vardanyan, aki először a Don Carlosból az O Carlo ascoltával próbálkozott, de nem sikerült túlénekelni a nyitóütemben megszólaló trombitákat. Szerencsétlen darabválasztás; na persze Hvorosztovszkij túlénekelte azokat, de hát ő az volt, aki. A Bella siccome un angelo már jobban sikerült (Donizetti: Don Pasquale), és ekkor már szerencsére kevésbé éltette magát a bariton.

RassulZharmagambetov-125502.jpg

Rassul Zharmagambetov

Az örményt egy kazah követte. Nem lehetett nem összehasonlítani a kettőt, mivel a kisebb termetű Rassul Zharmagambetov jóval erőteljesebb hanggal rendelkezett, betöltötte a termet Az álarcosbál és A pikk dáma két áriájával. Kissé merev hang, de ragyogó alapanyag, s tekintve, hogy ez a hangfaj a harmincas életkor után érik be igazán, nincs mitől tartania a tulajdonosának.

BadralChuluunbaatar-125502.jpg

Badral Chuluunbaatar

Az este egyik legerőteljesebb jelenlétét Badral Chuluunbaatar színpadra lépésével érezhettük meg. Arról már írtunk a Fidelio hasábjain, hogy miért lehet az, hogy Mongólia annyi csodálatos operaénekest ad a világnak. Nos, az európai szem számára nehezen betűzhető nevű Chuluunbaatar olyan amplitúdóval énekelt a színpadon, amelyet a nála ismertebb és elismertebb baritonok is megirigyelhetnek. A Cortigiani, vil razza dannata (Verdi: Rigoletto), illetve Tonio belépője hangzott el a Bajazzókból az előadásában. Nem gondoltam volna, hogy ő érdemli ki a zsűritől az első díjat, de abszolút megérdemelte.

A III. Nemzetközi Marton Éva Énekverseny nagydíját a ma esti gálakoncerten adják át. Addig is néhány hasznos információ: a tegnapi döntőt a Bartók Rádió oldalán lehet visszahallgatni (szeptember 15. 18 órától), a ma esti gálát az M5 19:35-től közvetíti. Maradjanak velünk, mi is hírt adunk az abszolút győztesről.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Klasszikus

Bayreuthban is koncertezik a Soproni Liszt Ferenc Szimfonikus Zenekar

Az együttes ausztriai és bajorországi turnéra indul Mahler 4. szimfóniájával a tél végén, míg júliusban a német zenei központban játsszák a Mendelsshon testvérek műveit.
Színház

A fura, az általában jó

Február 13-án került sor a Rózsavölgyi Szalon legújabb előadásának bemutatójára: Hárs Anna Mákfagyi című darabját Dicső Dániel állította színpadra. Játssza Jeney Luca és Kálid Artúr, fontos szerep jut még egy fagyitérképnek.
Színház

Színházigazgatók közleménye: „Minden esetben tiszteletben tartjuk a fenntartó döntését”

„Elfogadhatatlan kollégáink felelősségteljes döntésének megkérdőjelezése” – közös nyilatkozatot adott ki több színházigazgató, melyben kiállnak azok mellett a munkatársaik mellett, akik a közelmúlt igazgatói pályázatainál bírálóként, javaslattevőként tevékenykedtek.
Vizuál

A kortárs művészetekkel kapcsolatos kérdéseinkre keresi a választ a Ludwig Múzeum új kiállítása

Február 14-én nyílik meg a Ludwig Múzeum új, Gyakran Ismételt Kérdések című módszertani kiállítása, amellyel a céljuk, hogy a látogatók közelebb kerülhessenek a kortárs művészetben tapasztalható tendenciák megértéséhez, befogadásához.
Színház

 Vizi Dávid: „Vannak esték, amikor nem én követem a nézőket, hanem ők engem”

Bár fiatalon azt gondolta, színésznek lenni sokkal egyszerűbb, mégsem bánja, hogy ezt a hivatást választotta – Vizi Dáviddal, a Katona József Színház színészével a zenés színházról, saját hangja megtalálásáról, a Karsai Dániellel való találkozásról és a közösségi médiáról beszélgetettünk.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Zenés színház interjú

Lelkiismereti kérdések – Matthew Wild rendező a Macbethről

Dél-Afrikából érkezik Budapestre az európai zenés színpadokat sorra hódító rendező, Matthew Wild, hogy Verdi Macbethjét új elképzelés szerint állítsa színre.
Zenés színház ajánló

Peller Anna és Peller Károly lesznek az Operabeavató következő vendégei

Különkiadásokkal búcsúzik a közönségtől az Operabeavató, Dinyés Dániel és Göttinger Pál előadássorozata. Február 15-én az operett kerül terítékre a népszerű programon, ennek megfelelően a műfaj két meghatározó művésze, Peller Anna és Peller Károly lesznek a vendégek.
Zenés színház interjú

Operát írtak porszívóra – beszélgetés Iván Sárával és Perczel Enikővel

Kortárs operabemutatóval indította az évet a Kecskeméti Katona József Nemzeti Színház, az Előjáték Lear királyhoz a vidéki teátrum számára készült. A zenei tagozat fiatal tehetsége, az Olaszországban zeneszerzést tanult Iván Sára írta a partitúrát, a librettóért Perczel Enikő dramaturg felelt. A közös munkáról, a mű születéséről és egy különleges porszívóról beszélgettünk velük.
Zenés színház magazin

1100. előadásához érkezik A padlás a Vígszínházban vasárnap

Újabb színháztörténeti pillanathoz, az 1100. előadásához érkezik A padlás február 9-én a Vígszínházban. Minden idők legsikeresebb magyar zenés színpadi művét Marton László rendezésében mutatták be 1988. január 29-én. A premier hosszú vastapssal zárult, és azóta is folyamatosan telt házzal futnak az előadások.
Zenés színház interjú

Sümegi Eszter: „A felnőtt embernek is kell a mese”

Bár az olasz és német repertoár számtalan nagy szerepében hódította meg a közönség szívét, Sümegi Eszter pályája nemrég izgalmas fordulatot vett: Turandotként debütált a Magyar Állami Operaházban.