A Szegedi Szabadtéri Játékok idei operaattrakciója az Aida volt, amelyet Kesselyák Gergely formabontó rendezésében láthatták a nézők július utolsó hétvégéjén, többek közt Ádám Zsuzsanna, László Boldizsár, Kálmándy Mihály és Kovács István főszereplésével. Két teltházas estét produkált a darab, márpedig ez a Szegedi Szabadtéri esetében összesen 8000 fő nézőt jelent.
Harangozó Gyula, a fesztivál művészeti igazgatója szerint a nézőszám ebben a műfajban ki-magasló teljesítmény. „Kesselyák Gergely rendezése a megszokottakhoz képest új, izgalmas megvilágításba helyezte a darabot. Ebben az előadásban nem léptek színre elefántok és tevék, a rendező az egyiptomi közeg egészen másfajta misztikumából indult ki.”
A koncepció valamint a látvány arra koncentrált, hogyan tudta az ókori nép megépíteni a máig titkokkal övezett, földöntúli jelentőséggel bíró piramisokat. Ehhez pedig látványos, ledekkel megvilágított, aszketikus, egyben futurisztikus környezet szolgált. Az előadás egy pontján a Nílus hullámzása nyújtott festői látványt a díszlet hátterében.
„Büszke vagyok arra, amit az elmúlt hét évben a Dóm téri operajátszásért tettünk” – mondta Ha-rangozó Gyula a korábbi évadok előadásaira is utalva. – „Ma elmondhatjuk, hogy a Szegedi Szabadtéri Játékok az ország meghatározó operajátszóhelye, második operaháza. Mi népszínház vagyunk, ennek értelmében pedig az operairodalom megkerülhetetlen, klasszikus nagy műveit tűzzük műsorra. Tudatosan fordítunk figyelmet arra, hogy magyar énekeseket kérjünk fel, és ha a koncepció engedi, magyar nyelven játsszuk az operákat. Missziónak tekintjük, hogy az egyre kevesebb fellépési lehetőséggel bíró hazai, világszínvonalon teljesítő művészeknek lehetőséget biztosítsunk.” Az Aidában Ádám Zsuzsannát emeli ki: a fiatal szoprán első nagy kiugrása volt az etióp hercegnő szerepe, a művészeti igazgató nagyívű karriert jósol neki.
Speciális hangtechnika: nyomkövető szimulálta az énekesek mozgását
Hazánkban egyedülálló, a Dóm téren is újdonságnak számító módon élvezhette a közönség Verdi csodálatos dallamait és az énekesek bravúros szólamait. Az újító megoldás lényege, hogy minden egyes hang oda lokalizálható a nézőközönség számára is, ahonnan egyébként fizikai valójában megszólal a színpadon. Ha például az énekes mozog a térben, a hang is követi ezt a mozgást, és ez érzékelhető a 4000 fős nézőtér minden pontján. A különleges technikához speciális hangprocesszort és hangsugárzókat használtak, az énekesek mozgását pedig nyomkövető szimulálta a rendszerben.
A produkció karmestere Pál Tamás volt. A momus.hu kritikusa, Z. Tóth Antal így írt róla: „Pál Tamás 1977-ben vezényelte először a Szegedi Szabadtérin az Aidát, most egy életpálya tapasztalatával bölcsebben és letisztultabban fogalmazta újra Verdi örökbecsű melódiáit.”