Zenés színház

Határon Túli Magyar Színházak 18. Fesztiválja - Csárdáskirálynő

2006.07.18. 00:00
Ajánlom
Az operett, ez a párizsi eredetű és veszedelmesen népszerű zenés színházi műfaj, mely magyar nyelvterületre a császárváros, Bécs közvetítésével került, a 19. és 20. század fordulóján a monarchia feltörekedni látszó polgárságának nyújtotta az élet elviseléséhez elengedhetetlen illúziókat.

Kicsid Gizella (forrás: www.csardaskiralyno.ro)

Mese volt. Habbal és fülbemászó melódiákkal. Rózsaszínű vágyálom a társadalmi megosztottságot áthidaló szerelemről, melynek csak annyi köze volt a Habsburg-birodalom végső összeomlásához, hogy azzal egy időben játszták a színpadokon, és hogy rámutatott a valódi okokra.

A múlt század pokoljárásai után azonban, most, a 21. század elején, mintha ott folytatódna a történet, ahol az első világháborúnál abbamaradt. Legalábbis ez a gondolat nem hagyott nyugodni, amikor múlt szombaton Kisvárdán megnéztem a Határon Túli Magyar Színházak 18. Fesztiváljának záróelőadását, a Sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház Csárdáskirálynő-produkcióját. A zavarba ejtően magas színvonalú előadás egy prózai színész-társulat műve, mely Bocsárdi László igazgatása alatt az elmúlt pár évben az erdélyi színjátszás egyik meghatározó műhelyévé nőtte ki magát. Ez az alapvetően színházi sikertörténet azonban az Új Zenei Újság hallgatóinak figyelmére is igényt tart, hiszen itt arról van szó, hogy egy feltörekvőfélben levő színtársulat, mely kísérőzenével ellátott prózai darabokkal, illetve táncszínházzal már többször is bizonyított, az operettet választja a zenés színház irányába tett merész első lépései egyikének.


Péter Hilda (forrás: www.csardaskiralyno.ro)

Keresztes Attila rendezése posztmodern abban az értelemben, hogy elidegenítő iróniával kezeli a darabot. Csakhogy – s erről maradéktalanul meggyőz – ez az egyetlen útja annak, hogy a történet ma is intenzíven átélhető legyen. Az elidegenítés egy apokrif szereplő dolga: az Uniter-díjas Péter Hilda (ez egyébként a legelőkelőbb kitüntetés, amit romániai színész kaphat), mint Ceremóniamester, afféle piros frakkba bújtatott androgünként vezeti többnyire némán, ill. pantomimmel az előadást. A rendezés másik vonása a közérthetően megjelenített intellektuális tartalom, hogy a konfliktusokat igyekszik minél több irányból megvilágítani. Ebben az előadásban a két csárdáskirálynő, Vereczki Szilvia és Lippert-Weilersheim hercegné (azaz Kicsid Gizella és D. Albu Annamária) érzékelhető módon ugyanannak a tragikus figurának a két életciklusát mutatja be: a fiatal nő boldogságának akadálya a polgári származás, az idősödő asszony – nyilván épp ezért – már csak arra vágyik, hogy csillagkeresztes dáma, császári udvarhölgy legyen. Mindenáron.

Végül a rendezés, mely olyannyira a világháborúba helyezi a cselekményt, hogy nem engedi happy enddel végződni a darabot, rendkívüli súlyt helyez a történelmi szituáció finoman kidolgozott, részletgazdag ábrázolására. A hitelesség igénye pedig – a kritikus nagy örömére – az előadás korántsem mellékes zenéjére is kiterjedt.

Az opera, de különösen az operett mindig is a legképlékenyebb zenei műfajnak számított, azaz itt hajtották végre szinte előadásról előadásra a legtöbb módosítást a zenei textuson. A sepsiszentgyörgyiek Csárdáskirálynőjének egyik ütőereje, hogy a rendezés formátumával egyenrangú és újszerűnek ható zenét sikerült biztosítaniuk a produkcióhoz. Mindez a rendezőn kívül Bodó A. Ottó dramaturg és a zenei vezető és karmester kettős szerepét ellátó Incze G. Katalin munkáját dicséri.


Diószegi Attila

Persze a javarészt helyi erőkből ill. kolozsvári közreműködőkkel létrehozott alkalmi zenekar eljátszta, a színészek pedig elénekelték – méghozzá többnyire illúziókeltően – a betéve tudott sikerszámokat. De ezen kívül volt az előadásnak számos, kifejezetten zene-dramaturgiai szempontból figyelemreméltó mozzanata. A németül megszólaló K. und K. himnusz, a Gott erhalte például nem tartozik feltétlenül egy átlagos Csárdáskirálynő-előadáshoz. Mégis mennyire hitelesen idézi fel a rég letűnt dicsőséget! Vagy ha nótát énekelnek is színpadra helyezett cigánybanda kíséretével, az 1910-es évek közepére már felfedezett magyar népdalt aligha. S akkor még nem említettem, hogy Bóni gróf és Kerekes Ferkó, azaz Diószegi Attila és Szabó Tibor az orfeumi hajnalban, illuminált állapotban magyar nótákat énekel, de afféle monarchikumként olasz és német szöveggel. További csak ezen az előadáson hallható betétek voltak azok a melodráma-szakaszok, melyek zenéjét a közismert slágerek alkották, csak éppen sokatmondóan áthangszerelve.

Ez történt a felkavaró zárójelenetben is, amely nem ragadt le egyszerűen a világháború kitörésénél, hanem egy lépéssel továbbment annál. Az utolsó képben vérbő operetthez illően az összes szereplő a színpadon volt. Csakhogy már nem önmaguk voltak, hanem mechanikusan mozgó marionett-bábuk, akik az Álom, álom, édes álom dallamának verklit idéző műzongora-változatára hús-vér emberekből történelmi emlékképpé lényegültek át. A Ceremóniamester pedig szótlanul lekapcsolta a világítást, és eltűnt a hármas szeparéban. A múlttal való szembenézés és az attól való továbblépés szívfájdítóan katartikus, vitathatatlanul nagy pillanata volt ez.

(2006. július 8. Kisvárda, Sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház; Kálmán-Stein-Jenbach-Gábor-Békeffi-Kellér: A Csárdáskirálynő; km.: Vereczki Szilvia: Kicsid Gizella; Edwin: Váta Loránd; Bóni gróf: Diószegi Attila; Stázi: Pál Ferenczi Gyöngyi; Cecília: D. Albu Annamária; Kerekes Ferkó: Szabó Tibor; Miska: Kőmíves Mihály; Leopold Mária, Lippert-Weilersheim hercege: Botka László; Kérő, Ferdinánd főherceg: Kolcsár József, Rohnsdorf tábornok: Veress László; Gavallér, Viktor báró: Márton Lóránt; Endrei, Lazarevics: Mátray László; Tonelli, Tasziló gróf: Nagy Alfréd; Ceremóniamester: Péter Hilda; továbbá: Györbíró Enikő, Jancsó Zita, Nagy Szende, Sánta Kincső, Szőcs Melinda; a zenekar tagjai: Benedek Károly (koncertmester), Balus Sabin (segédkoncertmster), Karácsony Gabriella, Miklós Jácinta, Lázár Zsuzsanna, Fazakas Levente, Csibi Mónika, Hanke Katalin, Abos Győző, Fazakas Albert, Benkő Enikő, Csípő Krisztina, Szögyör Árpád, Kerezsi Csongor, Boldizsár Szabolcs, Nichifor Raluca, Gábor Szabolcs, Simó Enikő, Aftin Sorin, Veres István, Demeter Attila, Obreja Botond, Botea Sebastian, Kelemen Szilárd, Puskás Andrea, Kertész János; rend.: Keresztes Attila m.v.; dramaturg: Bodó A. Ottó m.v.; Zenei vezető: Incze G. Katalin m.v.; korrepetitor: Filip Ignác m.v.; díszlet: Bartha József m.v.; jelmez: Bianca Imelda Jeremias m.v.; koreogr.: Könczei Árpád m.v.; koreogr.-asszisztens: Ivácson László m.v.; vez.: Incze G. Katalin)

Programkereső

Legolvasottabb

Színház

„Na, Kisdajka, gyerünk!” – kiállítás nyílt Dajka Margit életéből

A Kisdajka. Dajka Margit (1907-1986) pályaképe című tárlaton a színésznő gazdag, fordulatos és országokon átívelő életútja elevenedik meg fotókon, videókon, nyilatkozatokon és önvallomásokon keresztül.
Vizuál

Két új Almodóvar-filmmel jön a Spanyol Filmhét

A válogatásban erős hangsúlyt kap Pedro Almodóvar művészete. Október 26-án debütál új filmje, a Párhuzamos anyasorsok, és két további alkotás is a nevéhez kötődik: az Emberi hang című kisfilmnek rendezője, míg a Benidormban havazik című Isabel Coixet-filmnek producere volt. 
Plusz

Elhunyt Csíkszentmihályi Mihály

A „flow”-elmélet atyja 87 éves volt.
Klasszikus

Az 1956-os forradalom zenéi

Akár a történelem kötötte össze őket október 23-a eseményeivel, akár a szerző akart ily módon emléket állítani a forradalomnak, sok zenemű létezik, mely mára elválaszthatatlanná vált 1956-tól. Egy csokorra valót gyűjtöttünk belőlük.
Színház

Átadták az eSzínház Fesztivál díjait

Október 20-án ünnepélyes keretek között adták át az ország első online térben rendezett színházi fesztiváljának szakmai és közönségdíjait a Radnóti Színházban, de kihirdették az Alapítvány a Magyar Színházakért 2020-as szakmai kitüntetéseit is.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Zenés színház magazin

Minden részlet a helyére kerül

Célegyenesbe ért az Eiffel Műhelyház ünnepélyes átadása. A látványosan megújult egykori mozdonyjavító műhelyben kialakított játszóhelyeket hivatalosan október 25-én veheti birtokba a publikum, ám az elmúlt időszakban az Opera csapata már belakta a komplexum tereit, ahol több nyilvános előadást is tartottak. A munkálatok a járványhelyzet miatti kényszerű bezárás alatt is folyamatosan zajlottak, az utolsó simításokról Józsa Ankát, a Magyar Állami Operaház beruházó építészét kérdeztük.
Zenés színház ajánló

21. századi összművészet – újra műsoron Az úrhatnám polgár

Az elmúlt évad végének izgalmas összművészeti produkciója volt a Molière és Lully közös alkotásából, Az úrhatnám polgárból készített, modern környezetbe helyezett előadás, melyet idén három alkalommal láthat a közönség.
Zenés színház kritika

A művészet lázadása

Hargitai Iván legújabb rendezésével egy örök érvényű történethez nyúl, fiatalok útkeresésén, sikerein és bukásain keresztül beszél az életről. A székesfehérvári Vörösmarty Színház Fame-előadása eltávolodik a hagyományos színházi keretektől, már-már cirkuszi poronddá változtatva a teret.
Zenés színház interjú

„Körül szeretnék nézni a világban” – Interjú Fürjes Anna Csengével

Egyetlen magyarként került a IV. Nemzetközi Marton Éva Énekverseny döntőjébe Fürjes Anna Csenge, aki fiatal kora ellenére több kisebb-nagyobb szerepet énekelt már a Magyar Állami Operaház produkcióiban is. A mindössze huszonöt éves mezzoszopránnal beszélgettünk.
Zenés színház ajánló

Isten, haza, család – és ami mögötte van

Alföldi Róbert legújabb rendezésében a kortárs néptánc formanyelvét arra használja, hogy tükröt tartson a valóságunknak, miközben vizsgálat tárgyává teszi a népikultúra egykori berendezkedését, hagyományaink visszásságait.