A kaposvári társulat több éve tartó bizonytalanság, átmeneti helyzetek után, úgy tűnik, állandóságra lelt. Hamarosan az is kiderül, kik lesznek azok a rendezők, akik hosszútávon itt dolgoznak, minden új és régi társulati tagot figyelemmel kísérve. A színház új vezetésének ez az első önálló évada, ennek pedig egyik fontos előadása A kéz. Fontos, mert a szándék nyilvánvaló: olyan produkció létrehozása, amilyennek itt nincs hagyománya. Ezt a szándékot mindenekelőtt nagyra tartjuk. (A teljes kritika ide kattintva olvasható.)
A dráma novella formájában A bogyósgyümölcskertész fia című kötetben olvasható: egy vidéki fiú, Dávid története, aki a hetvenes évekből, az életét meghatározó helyekről - a falutól az iskoláig - való kiszabadulást a rockzene által gondolja véghezvinni. Zenél A Maradék Drapos Gergő vezetésével, játszik a kaposvári társulat színe-java, a főszereplő pedig egy budapesti színiegyetemista, Nagyhegyesi Zoltán. A vele készült interjúból idézünk:
- Az évad elején játszottad az első főszerepedet Kaposváron A kéz című bítzenés színdarabban, ami Háy János novelláiból készült. Ezek a történetek mennyire voltak neked ismerősek?
- Én is gitározni akartam tanulni, tanultam is két évet. Aztán ugyanúgy megéltem, hogy milyen Pestre, a nagyvárosba feljönni, beilleszkedni egy közösségbe: hogy először kapkodod a fejed, főleg Kecskemét után, hogy hozzá kell szokni a pörgéshez, hogy rengeteg új emberrel találkozol, hogy tartsd is a lépést, de azért önmagad tudj maradni. Az apa-fiú szál is elég erős a darabban. Apukámmal elég különleges a kapcsolatom: régen láttam, aztán négy kimaradt év után eljött az előadásra. Az érdekes élmény volt, nem jó, nem rossz, egyszerűen érdekes, ahogyan beszélgettünk utána mindenféléről.
- És a Lovasi- meg Szabó Attila-féle zenei és szövegvilág?
- A testvérem sok ilyen zenét hallgatott, tehát valamennyire ismertem ezeket. Amikor megtudtam, hogy játszani fogok a darabban, egész nyáron ezeket hallgattam, hogy szokjam a hangulatukat, a gondolatiságukat, a világukat. Szerettem őket.
- Ez volt az első főszereped, ráadásul nagyszínpadon. Egzaktabban nem tudom kérdezni: nehéz volt?
- Nehéz, de nagyon jó embereket ismertem meg Kaposváron, és rengeteget tanultam a próbafolyamatból, például azt, hogy mit jelent, ha rád épül egy előadás, hogy végig a színpadon vagy, fizikailag és szellemileg fel kellett nőni hozzá.
A Városmajori és a Margitszigeti Szabadtéri Színpad részletes programja a Fidelio Budapesti Nyári Fesztivál különszámában olvasható.
hírlevél
