Zenés színház

Hazugságok nélkül

2009.02.27. 00:00
Ajánlom
Mester Viktóriával az Operaház büféjében találkoztunk. Kiszűrődtek áriafoszlányok, kellemes férfihang rendelt a pultnál, vidám művésznők csevegtek az asztaloknál. Aztán betoppant ő, akiről azt hihetjük szerepei és képei alapján, hogy komoly, hűvös hölgy, holott egy bájos, kedves művésznő, rendkívüli kisugárzással.

Mester Viktória (fotó: Éder Vera)

- Hogy érzed magad mostanában?

- Az utóbbi időben nagyon sokat dolgoztam, hála a jóistennek, s minden szerep, amit csináltam a szívem csücske volt: játszottam a Figaro házasságában Cherubinót, az Anyeginben Olgát, a Carmen címszerepét és a most volt A sevillai borbély premierje, melyben Rosinát alakítottam. Ez egy mezzónak nagyon jó széria. Rendkívül jó érzés, hogy ennyire foglalkoztatnak itt az Operában, és az is, hogy eleget tudok tenni az elvárásoknak. Persze kicsit megterhelő volt hangilag, fizikailag és pszichésen egyaránt, mert négy, egymástól igen nagy mértékben különböző szerepről van szó, akár a karaktert, akár a stílust tekintjük. Nagyon nehéz volt összeegyeztetni a próbákat is úgy, hogy ne menjen egyik a másik rovására. De ez az énekeseknél gyakori: vagy sok dolog van egyszerre, vagy semmi.

- Mennyiben különbözik a fővárosi szereplésed a korábbitól?

- Mielőtt az Operaházba kerültem, Miskolcon játszottam. Rengeteget köszönhetek annak a színháznak, a mai napig nagyon szeretek ott lenni. Náluk az különösen jó, hogy egyetlen opera megy egy évben, ami még kettős szereposztással is 13 előadást jelent énekesenként. Ez elég arra, hogy beérjen benned a darab: beénekled, ki tudsz próbálni dolgokat technikailag, s nem utolsósorban jó érzés, hogy nem egy-két előadásért próbálunk hónapokat. Olyan kellemetlen, amikor úgy érzed, sok benned maradt, mert még formálnád a szerepet. Általában az ötödik-hatodik előadás után nyugszunk le, s van mikor ezt meg se éri az előadás. A sevillai borbéllyal most szerencsénk van, mert öt előadásra lesz lehetőségünk.

- A közönség hamar a szívébe zár téged, azt mondják, nem lehet rád nem odafigyelni a színpadon.

- Ennek nagyon örülök. Lehet, hogy az látszik, mennyire szeretek ott lenni. Nem bonyolítom túl a figurákat, mindig a jelenlegi élethelyzetemből indulok ki, s végiggondolom, milyen lennék, miként reagálnék az adott szituációkban. Talán attól tűnik hitelesebbnek, mert ösztönből játszom.

- Carment sem a hagyományos „tüzes-hódító” módon interpretálod.

- Mert nem azt gondolom róla. Nem tudok külsőséges szimpatikus figurát hozni. Amit érzek, az valakinek vagy szimpatikus vagy nem, de nem tudok változtatni rajta, mert nem akarok, s nem is szoktam hazudni. A magánéletben sem, mert ha hazudnék, ki lenne rám írva.

- Melyiket élvezted a legjobban a jelenlegi négy szerep közül?

- Mindegyiket, a legeslegnagyobb kihívás számomra Rosina volt, mivel még soha nem énekeltem koloratúrás darabot, Rossinit és ehhez hasonló magasságokat. Rosina egy különleges stílus, speciális énektudást igénylő szerep. Rettenetesen féltem tőle, mert Carmennel és Olgával kezdtem az évben, s ezektől nagyon eltér. Képtelen voltam egyszerre próbálni: Carmen után nem ment Rosina, mert a koloratúrákat megölte az a fajta íves, negédes éneklés és láge, amit Carmen igényel. Óriási feladat volt, s nem voltam benne biztos, hogy meg tudom csinálni. A vezetőség már viccet csinált belőle, annyiszor mondtam, hogy ha úgy gondolják, kivehetnek a darabból. De bíztak bennem.

- S hogy sikerült megoldanod?

- Nekem a legnagyobb dolog az volt, hogy bátran ki mertem állni, s tartani mertem olyan magasságokat, amiket eddig soha. Azt mondtam, ha kisiklik, ha megtörik, ha más helyre is megy a hangom, muszáj megcsinálnom. Carmennél a figura megformálása igényel bátorságot, Rosina azonban egy helyes, felszabadult karakter, itt hangilag kell merésznek lenni. Szoprán magasságokat kell tartanod, melyek sokszor visszatérnek, nem úgy, mint a Carmenben, ahol néhol van magasabb rész, de csak a végén kell kitartanod, mire már beénekled magad, s megnyugszol. Ráadásul Rosina a nagyáriájával kezd.


Rosinaként (fotó: Éder Vera)

- Nemrég volt a premier. Hogyan értékeled magadat?

- Én értékelhetetlennek tartom, de én mindig annak tartom magam. (Nevet.) Ráénekeltem a torokbetegségemre, premierláz és -félelem is közrejátszott. Biztos fogom jobban is énekelni. De hiszek a kedvesemnek (Molnár Levente bariton – a szerk.), aki az első áriát követően bejött és bátorított. Tudom, ha nagyon rossz lett volna, nem jött volna hátra hozzám. Ő mindig őszinte kritikusom és segítségem. Senki sem hitte el, hogy amellett, hogy iszonyúan vártam, ennyire féltem a szereptől. Nagyon szeretek ebben az előadásban lenni: szép régi rendezés, klasszikus díszlettel és poénokkal, aranyos ruhákkal. A gyerekek is nagyon szeretik, ami nagyon fontos. A darab után odajöttek hozzám: „hadd öleljük meg Rosinát…, de szép a ruhád…” Ezt imádom, szerintem fantasztikus. Eddig még nem alakítottam helyes, bakfis lányt; már a Zeneakadémián is vagy idősebbeket, vagy démoni nőszemélyeket játszottam. Persze ez a hangfajból is adódik, hiszen a naiva szerepkör a lírai szoprán sajátossága.

- Hogyan készülsz egy-egy szerepre?

- Szeretem magam kigyakorolni, kikísérletezni a darabokat. Nem vagyok híve a felvételeknek, de vannak olyan művészek, akik már hallgatva is jótékony hatásúak. Olyan énekesőket szoktam figyelni, akiknek hasonlít a „fejberendezése” az enyémre, s ez könnyítheti egy-egy technika elsajátítását. Én nagyon szeretek próbálni is, nem az a típus vagyok, aki csak az előadást élvezi. Szeretem, amikor kibontakoznak dolgok, s a másik ember feloldódik egy szerepben. Átfolyik rajtad, s egyszer csak te vagy, de mégsem te vagy. Próbaidőszakban nagyon sokat gondolkozom a szerepen. Vannak olyan énekesnők, akik Toscaként ébrednek reggel. Én ebben nem hiszek. Ha nem tudsz önmagad maradni és hús-vér emberként létezni, elveszíted a lényeget: a lényedet „toscáskodás” közben. Természetesen bennem is dolgozik a szerep erősen, de nem lényegülök át teljesen, csak annyit veszek észre magamon, ha különböző karaktereket játszom, másképp öltözködöm. Például a Carmen alatt szakadtabban jártam, míg Rosina hatására kevesebb sminket használtam, többet hordtam szoknyát, s copfba kötöttem a hajamat.

- Mi a legnagyobb álmod szakmailag?

- Sokáig énekelni. És időben abbahagyni, hogy sose váljak nevetségessé. Mindig tudni, mi az, amit karakterben, hangban már és még meg tudok oldani. Az mindegy, hogy hol, milyen színpadon, csak jó csapatban, jó körülmények között.

Programkereső

Legnépszerűbb

Könyv

Innentől nem a gyerek hibája lesz, ha nem olvas

Az irodalom a szabadságról szól. Ha ezt a szabadságot nem adjuk meg az oktatással, ha nem mutatjuk meg a gyerekeknek, hogy talán éppen az olvasás az, amire ebben a számára is megterhelő, felgyorsult világban szüksége van, akkor tényleg nem az ő hibája lesz, hogy nem olvas. VÉLEMÉNY.
Könyv

Tóth Krisztina és Az arany ember: Hogyan jutottunk idáig?

Be akarja tiltani Jókait? Ki a felelős azért, hogy most mindenki irodalom kapcsán „anyázik” az interneten? Megválaszolunk mindent, amit tudni akar, de eddig nem mert megkérdezni Tóth Krisztina és a Jókai-rajongók összecsapásáról.
Vizuál

Lenyűgöző és groteszk életképeken elevenedik meg a szocializmus Budapestje

Ezernyolcszáz fotó került fel a Fortepan archívumába, amiket Kereki Sándor fotós, újságíró készített a hatvan-hetvenes években. Nézze meg galériánkat!
Klasszikus

Időkapszulát helyeztek el a Magyar Zene Házában

Befejező szakaszához ért a Liget Budapest projektben épülő Magyar Zene Háza kivitelezése, ebből az alkalomból pénteken az utókornak szánt üzenetekkel teli időkapszulát helyeztek el a decemberben megnyíló épület padlóburkolata alá.
Tánc

Mozdulatba zárt pillanatok

Ma már a modern tánc előfutáraként tekintünk rá, a 20. század elején azonban a mozdulatművészet még nem volt több egy lázadó gesztusnál, amely a klasszikus táncformák – különösképpen a balett – szigorú szabályrendszeréből kitörve a korlátlanságot hirdette. Börcsök Boglárka dokumentumfilmjében arra vállalkozott, hogy rekonstruálja a mozgásnak azt a fajta konvenciókon túli szabadságát, amely az irányzat lényegét adta.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Zenés színház hír

Az autósmozik mintájára autósszínházat terveznek Manchesterben

Musical koncertekkel indulna a nyári színházi szezon Manchesterben, ahol mindenki élőben, de biztonságban, a saját autójában ülve élvezhetné az előadásokat.
Zenés színház ajánló

Börtöndráma az Operaházban

A megrázó erejű Ments meg, Uram! (Dead Man Walking) című Jake Heggie-operával folytatódik az Opera Otthonra fizetős streamsorozata. Az Almási-Tóth András rendezte produkció szombaton Meláth Andrea és Sólyom-Nagy Máté főszereplésével látható.
Zenés színház magazin

Óda a magyarokhoz – 240 éve mutatták be Joseph Haydn A hűség jutalma című operáját

1779-ben leégett a fertődi Esterházy kastélyhoz tartozó színház. E sajnálatos esemény nyomán azonban egy igazán különleges zenemű született: Haydn új nagyoperája, A hűség jutalma csendült fel először az újranyitott teátrumban.
Zenés színház interjú

„Az egyetemes Bóni-életérzést kerestem” – interjú Erdős Attilával

Erdős Attila operaénekesi feladatai mellett a Budapesti Operettszínházban táncoskomikusként is bemutatkozhatott, a Kékszakáll Popolanija után többek között a Vidnyánszky Attila rendezte Csárdáskirálynő Bónijaként láthatta őt a közönség. Az indulásról, zenei kalandozásokról és az operett műfajának sokszínűségéről beszélgettünk.
Zenés színház hír

Először neveztek ki női zeneigazgatót Szentpétervár történelmi színházában

A szentpétervári Mihajlovszkij Színház zeneigazgatója lett Alevtina Ioffe, aki több rangos német színházban is bemutatkozott már. Ilyen magas pozíciót még nem kapott női dirigens Oroszországban.