Zenés színház

Hiábavaló vágyak

2009.01.21. 00:00
Ajánlom
Ha Sárbogárdi Jolán valós személy lenne, lemondó mosollyal lehetne figyelmeztetni arra, hogy vigyázni kell a vágyakkal, ábrándokkal, mert könnyen beteljesülhetnek. Jolán az Operettbe vágyakozott, ott szerette volna látni művét és önmagát – és most bizony eljött a pillanat, amikor ott láthatjuk őt...

Siménfalvy Ágota (fotók: Budapesti Operettszínház)

Pontosabban nem őt, nem Parti Nagy Lajos Sárbogárdi Jolánját, hanem valaki mást. Merthogy Béres Attila rendezésében az eredeti figurának legfeljebb a kontúrjai maradnak meg. S még kevesebbet őriz az előadás abból a mindent átható, átjáró iróniából, mely az alapmű meghatározó sajátja. Pedig az Ibusár igen hajlékony darab, jó néhány verzióban játszották már. Nemcsak technikai, de koncepcionális szempontból is meghatározza az előadást, hogy szerepkettőzésekre épül-e (vagyis Jolán történetének szereplői jelennek-e meg Amália történetében); mindkét megoldás, mindkét értelmezés hozhat létre érvényes előadást. S láttunk sikeres példákat a mű monodrámává alakítására is. Ami nem jelenti azt, hogy kimerítettük volna az Ibusárral kapcsolatos tartalmi-formai újítások, ötletek valamennyi lehetőségét (és természetesen egyetlen jó előadásnak sem alapkritériuma, hogy szorosan tapadjon a megjelenített darabhoz), így maximálisan nyitott lennék arra az értelmezésre is, melyet Béres Attila létrehozott, ha igazolni tudná önnön létjogosultságát.

A Budapesti Operettszínház előadásban ugyanis Jolán és Amália története annak ellenére sincs köszönőviszonyban egymással, hogy a rendező a szerepkettőzéses változat mellett döntött. Nem a reménytelen életébe belefáradt, a hétköznapok elől a konzumkultúrába menekülő, jobb pillanataiban talán tisztán látó, ám vágyaiban, ábrándjaiban (s így persze "alkotásában" is) a kisszerű környezetéhez szorosan tapadó nő talán kissé szomorkás, de eredendően ironikus, a mai tömegkultúra csődjét érzékletesen mutató történetét látjuk, hanem egy sokkal jobb sorsra érdemes, egyértelműen környezete áldozatának tekintett lány nemcsak iróniától, de jobbára humortól is mentes, szívfacsaró(nak) szánt drámáját. Attól tartok, ennek túl sok értelme még akkor sem volna, ha ezt a drámát amúgy meggyőzően prezentálná az előadás. Egész egyszerűen azért, mert erről a Sárbogárdi Jolánról legfeljebb annyi hihető el, hogy otthon, amikor nem sírdogál csendesen magánya és az őt körülvevő szörnyű alakok miatt, őrültebb pillanataiban talán néhány szolidan dilettáns költemény megírására ragadtatja magát. De egyetlen pillanatra sem hihető, hogy azt a förmedvényt, mely Amália és Bajkhállóy Richárd huszárkapitány szerelmét meséli el egy szappanoperára hajazó nemzeti daljáték formájában, ő írta volna.

 

Siménfalvy Ágota
 
 

Siménfalvy Ágota, Mészáros Árpád Zsolt
 

Így szétfoszlik a két történetet összetartó kapocs, a szerepkettőzések formálissá válnak. Amália szerelmének megjelenítése mély stílusparódia helyett nem ízléstelen, de jobbára kézenfekvő eszközökkel élő, eredetiséget, invenciót nélkülöző, tét nélküli viccelődéssé fajul. S nem válik hatásossá, megrendítővé Jolán drámája sem. Aminek nemcsak az az oka, hogy Parti Nagy ezt nem írta (nem így írta) meg, hanem az is, hogy Béres olyan pátosszal és fájdalommal próbálja ábrázolni ezt a drámát, ami még egy valóban tragikummal telített anyag arányait is felbillentené. A korábban több szerepben komikai és tragikai vénát egyaránt felvillantani képes Siménfalvy Ágota (aki alkatilag amúgy is finomabb, intellektuálisabb jelenség Jolánnál) olyan arcára kiült világfájdalommal, szenvedő mártírtekintettel játssza az első pillanattól az utolsóig a szerepet, hogy az ember legszívesebben arra kérné őt és a rendezőt is: ne sajnálják már őhelyette annyira Jolánt. A többiek szerepe is hasonlóképpen egyszerűsödik: Földes Tamás a bunkó macsót játssza, hol realisztikusabban, hol karikírozva, Lehoczky Zsuzsa a sápítozó mama típuskarakterét hozza, Mészáros Árpád Zsolt pedig jobbára elfogadja, hogy számára inkább a betéttörténet nyújt színészi feladatot. Utóbbiban egyébként senki nem törekszik arra, hogy az alaptörténetben megjelenített szerep fonákját hozza; nagyjából hasonló színészi eszközöket alkalmazva, a jeleneteket a szelíd, jóleső ökörködés tartományában tartva, szakszerűen komédiáznak a színészek. Olyan sajátos ötleteik, eszközeik, melyekkel a hiányzó rendezői invenció okozta réseket kitölthetnék, azonban nemigen vannak. Így a néző akár felhőtlenül derülhetne is – holott éppen ezeknek a színeknek (melyek végső soron azt mutatják meg, hogy milyen reménytelenül kisszerűek még azok az álmok is, melyekkel a Sárbogárdi Jolánok elszakadni próbálnak a valóságtól) kellene a legösszetettebb hatást gyakorolniuk a befogadóra; miközben nagyokat kacagunk, inkább itt, mint az alaptörténetben kellene szívünknek is facsarodnia.

 

Földes Tamás, Lehoczky Zsuzsa
 

Béres Attila rendezését persze ezúttal is jellemzi a játékmesteri profizmus. Flottul bonyolódik a játék, a Raktárszínház picinyke terébe tagolt, jól mozgatható, mindkét történetét közegét érzékletesen megteremtő díszletet tervezett Túri Erzsébet, melyet a rendezés jól is használ, nincs fennakadás a gyakori átöltözéseknél, általában a tempóval sincs baj, Darvas Ferenc vendégdallamokból, dallamimitációkból, stílparódiákból építkező zenéjét megbízhatóan jó átlagszínvonalon éneklik a szereplők. Vagyis a részletekkel nincs különösebb gond, csak a játék egésze zökkent érthetetlenül vakvágányra.

(2009. január 15. 19:00 Budapesti Operettszínház – Raktárszínház (Budapest) – Parti Nagy Lajos: Ibusár)

Programkereső

Legnépszerűbb

Színház

Psotás fények és árnyak

Öt évvel ezelőtt, 2016. február 25-én, 86 éves korában hunyt el a magyar színházművészet egyik legegyedibb és utánozhatatlan alakja, Psota Irén, akinek neve már életében fogalommá vált. Utolsó éveiben visszavonultan élt, elzárkózott a nyilvánosság elől, emiatt is különleges ez a 2009-ben készült beszélgetés, amelyben bepillanthatunk egy nagy művész hétköznapjaiba. Egy valódi, megismételhetetlen legendára emlékezünk ezzel az írással.
Klasszikus

Virtuóz fiatalokkal ad koncertet a Liszt Ferenc Kamarazenekar

Online koncertet ad a Liszt Ferenc Kamarazenekar február 26-án. A szólisták közül a legfiatalabb 11 éves, mindannyiukat számos díjjal ismerték már el, és van köztük, aki a világhírű Carnegie Hallban is fellépett.
Könyv

Innentől nem a gyerek hibája lesz, ha nem olvas

Az irodalom a szabadságról szól. Ha ezt a szabadságot nem adjuk meg az oktatással, ha nem mutatjuk meg a gyerekeknek, hogy talán éppen az olvasás az, amire ebben a számára is megterhelő, felgyorsult világban szüksége van, akkor tényleg nem az ő hibája lesz, hogy nem olvas. VÉLEMÉNY.
Könyv

Dragomán György Máglya című regényét méltatja a New York Times

Elbűvölőnek nevezi a rangos amerikai napilap kritikusa Dragomán György regényét. Ottilie Mulzet fordításában angolul is megjelent a Máglya, és máris dicsérő recenziót kapott.
Zenés színház

Óda a magyarokhoz – 240 éve mutatták be Joseph Haydn A hűség jutalma című operáját

1779-ben leégett a fertődi Esterházy kastélyhoz tartozó színház. E sajnálatos esemény nyomán azonban egy igazán különleges zenemű született: Haydn új nagyoperája, A hűség jutalma csendült fel először az újranyitott teátrumban.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Zenés színház ajánló

Börtöndráma az Operaházban

A megrázó erejű Ments meg, Uram! (Dead Man Walking) című Jake Heggie-operával folytatódik az Opera Otthonra fizetős streamsorozata. Az Almási-Tóth András rendezte produkció szombaton Meláth Andrea és Sólyom-Nagy Máté főszereplésével látható.
Zenés színház magazin

Óda a magyarokhoz – 240 éve mutatták be Joseph Haydn A hűség jutalma című operáját

1779-ben leégett a fertődi Esterházy kastélyhoz tartozó színház. E sajnálatos esemény nyomán azonban egy igazán különleges zenemű született: Haydn új nagyoperája, A hűség jutalma csendült fel először az újranyitott teátrumban.
Zenés színház interjú

„Az egyetemes Bóni-életérzést kerestem” – interjú Erdős Attilával

Erdős Attila operaénekesi feladatai mellett a Budapesti Operettszínházban táncoskomikusként is bemutatkozhatott, a Kékszakáll Popolanija után többek között a Vidnyánszky Attila rendezte Csárdáskirálynő Bónijaként láthatta őt a közönség. Az indulásról, zenei kalandozásokról és az operett műfajának sokszínűségéről beszélgettünk.
Zenés színház hír

Először neveztek ki női zeneigazgatót Szentpétervár történelmi színházában

A szentpétervári Mihajlovszkij Színház zeneigazgatója lett Alevtina Ioffe, aki több rangos német színházban is bemutatkozott már. Ilyen magas pozíciót még nem kapott női dirigens Oroszországban.
Zenés színház hír

Whoopi Goldberg nélkül mutatják be az Apáca Show-t a West Enden

Nagy dobásra készült tavaly a West End: az 1992-es Apáca Show musical-változatának főszerepére a nagysikerű film Delorisát, Whoopi Goldberget kérték fel, aki örömmel vállalta, hogy ismét magára ölti az apácaruhát. Az előadásra a borsos jegyárak ellenére gyorsan fogytak a jegyek, a bemutató azonban a koronavírus miatt elmaradt, az új változatban pedig úgy tűnik, hogy hiába is keresnénk az Oscar-díjas színésznőt.