Zenés színház

Hiányzó dimenzió

2011.09.11. 09:47
Ajánlom
Az Operaház szeptember 7-én világpremierrel köszöntötte az új évadot. Hetvenöt évvel Piscator után a film színpadra vitele ismét forradalmi tettnek számít.

A Magyar Állami Operaház vállalása ezúttal nem volt kevesebb, mint hogy a világon elsőként háromdimenziós effektek segítségével hoz létre előadást. Cinikus nézők százaiban fogalmazódhat meg a kérdés: mire fel? Hogyan sikerülhet az operaháznak néhány hónap alatt az, ami a 3D úttörőjének, James Cameronnak és a Hollywood-rengető Avatarjának tíz év előkészület és dollármilliók elúszása után is csak félig-meddig jött össze? Egyáltalán: látott-e már bárki kétdimenziós előadást? Kérdések garmadával zakózsebünkben lépünk be az épület bejáratán.

A szóróanyagok tanúsága szerint az ötletgazda nem más, mint a nemzetközi operaszcéna méltán világhírű Juditja, Komlósi Ildikó, illetve az olasz építész Paolo Maggoria. Kettőjük szakmai tapasztalata, illetve a Mátrix és más világhírű filmprodukciók létrehozásában is közreműködő Andrew Quinn vizuális szakember még a kétkedők számára is okkal adhatott reményt, hogy az este nem fullad üres látványhakniba.  Egy átgondolt rendezés és egy lecsupaszított térben is értékelhető koreográfia az, ami ilyenkor elvárható. A többi csak ráadás, bármelyik dimenzióban is történjék. Az már más kérdés, milyen megfontolásból került egymás mellé egy este keretein belül a Bolero és a Kékszakállú herceg vára. Bár a sajtóban előzetes indoklásképp elhangzott, hogy a Bolero és A kékszakállú herceg vára érzelmi ívei összekapcsolódnak, hiszen az est első részében megmutatott szenvedély világát elhagyva lép be Judit a herceg várába, a válasz mégis inkább annyi lehet: csak úgy.

Húszperces késés után végre elsötétül a nézőtér, megkezdődik a Bolero, a kritikus pedig néhány taktus elteltével olyan zavarban van, mint azelőtt még sosem. Érzékei egyidejűleg kerülnek sokkos állapotba. A Győriványi Ráth György dirigálta zenekar egyszerűen minősíthetetlen teljesítményt nyújt. Egy pillanatra úgy tűnik, mintha a fúvós szekció helyét az opera portaszolgálata vette volna át. A közönség felszisszen. Ami a táncot illeti, az eggyel jobb, mert ott legalább nem történik semmi. Se rossz, se jó. Semmi említésre méltó. Üres, jellegtelen, karakter nélküli ugrabugra.

Nyilván Lola Greco koreográfus tisztában volt azzal, hogy ezúttal nem az ő teste a főszereplő.  Ezt a posztot ezúttal néhány, a proszcéniumtól két méterre felhúzott vásznon kitüremkedni látszó fényfolt birtokolja. Majd egy váratlanul az arcunkba kúszó rózsa.  Aztán egy közelítő telihold. (Akár a Windows képernyőkímélői.) Amikor már végképp felfejthetetlenné válik a színpadon előterében zajló események és a háttérben pergő képsorok közti kapcsolat, megpróbáljuk 3D szemüveg nélkül, hátha úgy csurran-cseppen valami. Elkeseredett próbálkozás. Ha már tánc: néhány hónappal korábban Berlinben bemutatták Wim Wenders Pina Bauschról szóló filmjét. Moziban, 3D-ben.

Egy rövid komolytalan felvezetés és egy indokolatlan szünet után azonban még mindig van remény egy erős Kékszakállúra. Komlósi Ildikó neve garancia a minőségi énekhangra, és pillanatok alatt be is váltja hozzá fűzött reményeinket. Kovács István Kékszakállújában sem találhatunk semmi kivetnivalót, bár hangja mintha időről időre fennakadva a zenekari árokban. Ami azonban pillanatok alatt szembetűnővé válik, az az, hogy a minimálisra szűkített térben képtelenek értékelhető színészi munkát végezni. A mélység nélküli, kizárólag horizontálisan funkcionáló játéktérben egy idő után zavaróvá válik a jobbra-balra rohangászás. A rendező - a nyár eleji beharangozótól eltérően nem Renzo Cerbo, hanem Caterina Vianello - érdeme jelen esetben annyi, hogy igyekezett valami összehangolt játékot kialakítani a színészek és a háttérben hömpölygő projekciók között.

Ez azonban csak a megelőző Bolero fényében tűnik teljesítménynek. Ami a 3D technikát illeti, a kilencvenes évek végén futó magyar sci-fi sorozat, az Űrgammák kockái köszönnek vissza. Annyi különbséggel, hogy az akkori, elavultnak számító, de gördülékenyen futó technikai megvalósítás itt néha akadozik. Ráadásul a hat ajtó végigjárása után mintha a hetedikre elfogyott volna a tervezők minden ötlete, ugyanis hirtelen visszalépünk a klasszikus színházi megoldásokhoz, színésznők lépnek a színpadra, egymást fátyollal borítják le, majd távoznak.

A tapsrend tanúsága szerint egy dolog azonban bizton megállapítható: a helyi törzsközönség az utóbbi időszakban figyelmen kívül hagyta a mozikban lezajló paradigmaváltást. Amennyiben az ő elkápráztatásuk volt a cél, úgy a Magyar Állami Operaház sikeres előadást tudhat maga mögött.

2011. szeptember 7. 19:00 - Magyar Állami Operaház

Bolero

Zene: Maurice Ravel

Koreográfus: Lola Greco

Díszlet: Claudia Magoga

Jelmez: Carmen Estrella

Speciális effektek: Nima Gazestani

Előadó: Lola Greco, Francisco Velasco, Penelope Sanchez, Miriam Manso, Miriam Perez

A kékszakállú herceg vára

Zene: Bartók Béla

Szöveg: Balázs Béla

Rendező: Alessandro Choido

Díszlet: Marco Gian Campanino, Marcella Gallotta

Látvány: Alessandro Chiodo

Speciális effektek: Andrew Quinn

Kékszakállú: Kovács István

Judit: Komlósi Ildikó

Producer: Francesco Stocchino Weiss

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Liszt Ferenc szépunokája ez a csodakamasz zongoraművész

Ahogy a középkorú és idősebb generációk birtokba vették a közösségi médiát, úgy futott fel Michael Andreas Häringer karrierje is. A most tizenhét éves zongoraművész nem csak ragyogó tehetség, de kivételesen népszerű is.
Vizuál

Mutatjuk, hol találja a ma 75 éve elhunyt Róth Miksa alkotásait!

Sőt, galériánkban azokat az enteriőröket is, amelyek már elpusztultak. Róth elsőként ismerte fel a monarchiában a Tiffany-üveg alkalmazásában rejlő lehetőségeket, és mesteri szintre emelte az üvegművészetet. 1944. június 14-én halt meg Róth Miksa üvegfestő és üvegmozaik-készítő.
Vizuál

Elhunyt Franco Zeffirelli

A hosszú betegség után elhunyt rendező 96 éves volt. Firenzében helyezik örök nyugalomra – számolt be róla a hvg.hu.
Könyv

12 izgalmas kötet a Könyvhétről

Mi ezeket a könyveket szeretnénk látni a könyvespolcunkon. Szubjektív válogatás a most megjelenő újdonságokból.
Könyv

Simon Márton nyitotta meg a 90. Ünnepi Könyvhetet Budapesten

Simon Márton költő ünnepi beszédével megnyílt a 90. Ünnepi Könyvhét és 18. Gyermekkönyvnapok csütörtök délután a Duna-korzón, Budapesten.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Zenés színház interjú

Olyan ez, mint egy jókedvű sütés-főzés

Opera és festői nyáreste Szentendrén – 100 százalék élmény! Megadja a kulturális nyár alaphangját a június 29-ei szentendrei Operagála.
Zenés színház operett

Népi tánc színesíti idén a Budavári Palotakoncerteket

Elemi szenvedélyek – ez a címe a Budapesti Palotakoncertek idei gálaműsorának, amelyet a budai vár Oroszlános udvarában rendeznek augusztus 2-án és 3-án.
Zenés színház interjú

Fischl Mónika: „Ez az este örömzene lesz”

Első szerepe operaszerep volt, ma az Operettszínház primadonnájaként ismerjük Fischl Mónikát, akit nyáron egy operagálán is hallhatunk Szentendrén. Interjúnkban felelevenítettük pályájának lényeges mozzanatait.
Zenés színház koktélparti

5 dolog, amit talán nem tudtál Wagner Ringjéről

Wagner tetralógiája, A Nibelung gyűrűje megkerülhetetlen monstruma a zenetörténetnek. Összeszedtünk öt dolgot, amit talán nem tudtál róla.
Zenés színház interjú

Kendi Lajos: Sportot űztem a beugrásokból

Kendi Lajos baritont, a tavalyi szegedi Rigoletto főszereplőjét nem kell bemutatni a magyar operaszerető közönségnek. Az énekes elmesélte, hogy miért szerette sokáig a merész beugrásokat, és miért meghatározó mű a Figaro házassága karrierjében.