„A műalkotás nem válaszokat kínál, hanem kérdéseket ébreszt; jelentésének lényege az egymásnak ellentmondó válaszok közötti feszültség” – írja Bernstein The Infinite Variety of Music c. könyvében, és ez a kijelentés cikkünk címéhez tartozó mottó is lehet. A West Side Story látszólagos könnyedsége ellenére komoly kérdéseket feszeget: az erőszak, az intolerancia és a szerelem természetét.

Bernstein West Side Storyja örök kedvencünk, egy musical, amely Rómeó és Júlia történetét ültette át New Yorkba, egy utcai bandaháború kellős közepébe. A zenéje fülbemászó, izgalmas, hamisítatlan bernsteini életerő sugárzik belőle. De a musical cselekményének vannak megválaszolatlan kérdései: vajon kibékül-e valaha a két rivális gang? Maria, aki nem tudja megölni magát – Shakespeare fiatal hősnőjével ellentétben – megvigasztalódhat-e? Ért-e valamit Tony halála?

Bernstein a kínzó kérdéseket a tritónusz használatával nyomatékosítja. Hogy mi a tritónusz, arról már korábban írtunk; röviden: egy szűkített kvint vagy bővített kvart, amelyet kifejezhetünk egy kisterc kétszeres távolságával is. Kellemetlen hangzása miatt kapta az „ördög hangköze” elnevezést. A West Side Storyban számos helyen előfordul: elsőként a Prológban bukkan fel, és baljós, bizonytalan atmoszférát teremt, ahol az erőszak bármikor kitörhet.

Prologue

A prológot követően találkozunk Tonyval, aki elénekli a „Something’s Coming” című dalt, mi, nézők persze már tudjuk, mi következik: a szerelmes szál. A melódia mégsem felhőtlen, ott van benne az előbbihez hasonló atmoszféra, és persze a szűkített kvint (igaz, gyorsan fellép egy félhangot):

Something's Coming (Fotó/Forrás: Fidelio)

Demi más oldhatná fel a disszonáns, kellemetlen hangzású tritónuszt a kvint irányába, mint a szerelem, egész pontosan Maria neve. Íme, a „Maria” c. dalban végre megtörténik a kisszekund lépés. Mégis, a szerelmes dalban ott van a tritónusz: Tony egészen biztos benne, hogy Mariával boldog lehet, a közönség viszont kételkedik.

Maria (Fotó/Forrás: Fidelio)

A „Tonight” című gyönyörű, édes dalban, a musical talán legismertebb számában a tritónusznak nyoma sincs, tiszta kvartok és kvintek hirdetik, hogy minden rendben, a pár boldogsága pillanatnyilag teljes. A szerelem vak, s ezúttal a kotta is csupa idillről árulkodik.

Nem sokáig. A következő jelenetben megjelenik a Rakéták bandája, akiknek a vezére csigavérre inti a többieket a Cápákkal való találkozó előtt, és a tritónusz hangközével nyitja a következő sort: „Boy, boy, crazy boy…”

Cool (Fotó/Forrás: Fidelio)

Bernstein zsenijét dicséri, hogy a következő jelenetben, amikor a Tony és Maria eléneklik a „One Hand, One Heart” című dalt, Gesz-dúrban kezd a zene, majd C-dúrba modulál. (Gesz-dúr és C-dúr egymás mellett, honnan is ismerős ez? Ebből a két hármashangzatból áll a Petruska híres akkordja – erről is írtunk.) A két hangnem szerepeltetése azt sugallja, hogy a szerelmesek egészen más valóságban élnek, és a zene nyelvén a két valóság a tritónusz távolságára van egymástól.

Még két példa még a tritónuszra a musicalben: Az „Officer Krupke” kezdetű dal nyitóhangját („Geeeee…”) szokatlanul sokáig tartja az énekes, és épp szűkített kvint távolságra van az alaphangtól. Halljuk Mariától az „A Boy Like That/I Have a Love”-ban („To him a-lone”) – mintha a főhősnő épp a Tonyhoz való hűségéről énekelve sejtené meg, hogy történet nem lesz happy end.

Finale (Fotó/Forrás: Fidelio)

A Broadway-musicalek többségétől eltérően a West Side Story zenéje nem egy elsöprő erejű, sodró zárószámmal ér véget, hanem suttogó, a szerelmi motívumot, és a „Somewhere”-motívumot visszhangzó, lírai fináléval. A zene C-dúrba modulál, de a basszus szólamban három Fisz hangot hallunk (a C és a Fisz bővített kvart távolságra vannak).

Külön érdekesség, hogy a harmadik Fisz hangot, amely a fenti kottában zárójelben van, csak később írta a kottához, ezzel nyomatékosítva, hogy miként gondolkodik a West Side Story konfliktusairól. Bernstein az utolsó hangokban azt jelzi, hogy nincsen megoldás.