Legenda vagy valóság? Koncepciós ügy vagy beteljesületlen szerelem? Gyilkos vagy áldozat? Báthory Erzsébet: a nő, az anya, a feleség, a szerető. A sokgyermekes, negyvenes éveiben is gyönyörű Báthory Erzsébetről botrányos pletykák keltek életre, miszerint szüzek vérében fürdött, hogy megőrizze fiatalságát. Férje, Nádasdy Ferenc gróf halála után fiatal nők meggyilkolásával megvádolták, büntetésként csejtei várában élve befalazták. Bár a történészek szerint politikai bűnügy áldozata volt, a köztudatban még mindig szörnyetegként él. Számos irodalmi mű és film ihletőjéül szolgált, történetében egyszerre van jelen titok, féltékenység, vágy, erotika, szerelem és kegyetlenség.

A rendkívül szövevényes történetet ezúttal új formában ismerheti meg a közönség, és döntheti el, ki mellé áll. Az alkotók ígérete szerint új legenda születik. A Báthory Erzsébet című musical-opera a Szabad Tér Színház és a Kolozsvári Magyar Opera közös vállalkozásában jön létre, és azt a hagyományt folytatja, mely a magyar történelem és kultúra meghatározó személyiségeit kortárs magyar szerzők új művein keresztül állítja művészi eszközökkel a figyelem középpontjába. A nagy ívű dallamvilággal megalkotott, operai igénnyel megkomponált musical - újraírva a legendát - a féltékenység és hatalomvágy által ostromolt nőalakot festi elénk július 13-án, 14-én és 15-én a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon.

A kolozsvári próbaidőszak utolsó szakaszában, a főpróba előtti héten kinn is, benn is égett a "sütőkemence", a kinti kánikula ugyanis vetekedett a benti hőmérséklettel: a kolozsvári opera termében, színpadán és büféjében is ugyanolyan forróság volt, szó szerint és átvitt értelemben is, hiszen teljes intenzitással zajlott a művészi munka. Bagó Bertalan rendezővel ekkor készült az interjú.

- Mi jelentett kihívást az Ön számára ebben a vállalkozásban?

- Először is maga az a tény, hogy olyasmit csinálhatok, amit előttem nem csináltak, vagyis ősbemutatót. Most születik meg a mű egész világa: a dalok, a versek, a zene, a szövegkönyv, a szcenárium. Ez rendkívül érdekes tapasztalat, nagyon-nagyon élvezetes dolog. Sok ősbemutatót csináltam már, nem ez az első, volt közte zenés darab is, prózai mű is. Nagyon jó érzés, mert most éppen ebben a pillanatban benn van a sütőben maga a termék, nemsokára kivesszük és megkóstoljuk, ez pedig nagyon izgalmas.

- A kolozsvári próbák során változott-e valami a koncepcióban?

- Minimális változások voltak, például zenét iktattunk be a prózai részek alatt is. Eredetileg nem volt, de az elképzelésem szerint az egész történet filmszerűen zajlik le, és úgy éreztem, szükség van rá. Egy furcsa, szélesvásznú filmet csinálunk az anyagból.

- Hálás téma lehet Báthory Erzsébet. Látta valamelyik filmfeldolgozást?

- Nem láttam egyik filmváltozatot sem.

- Volt-e valamiféle Báthory Erzsébet-képe?

- Igazából nem volt. Természetesen van egy misztikus része ennek a történetnek, ezt mindenki tudja, de ez a része engem nem érdekelt. Sokkal inkább az, hogy mi marad, ha az ember lefejti a legendát erről a sztoriról. Mivel a hatalomnak mindig szüksége van a legendára, hogy bizonyos dolgokat elérjen, ezért rákennek az emberekre olyan vádakat, amelyekhez semmi közük nincs. És a vád néha erősebbé válik, mint a valóság, mert erre van szükség. Általában mindig a rossz hír terjed jobban, a jó hír az természetesnek tűnik. Ha valaki megcsalja a feleségét, az például sokkal gyorsabban terjed el, mint az, hogy milyen rendes ember. Inkább az érdekelt tehát, hogy ez a legenda szinte köszönőviszonyban sincs a valósággal. Erről szól a történet, amit csinálunk.

Szomor György amellett, hogy Thurzó Györgyöt, a Báthory Erzsébetet letartóztató nádort alakítja, a musical-opera zenéjét is jegyzi. Vele is Kolozsváron készült egy rövid interjú.

- Mi indította arra, hogy musical-változatot készítsen a Báthory-témából?

- Nagyon prózai a válasz: felkérés történt. Másrészt azonban egy ilyen történelmi témát lehetetlen nem elvállalni. Alapvetően ez az ügy engem is érdekelt, és amikor Miklós Tibor szövegkönyvíróval elkezdtünk beszélni a koncepcióról, még jobban magával ragadott a történet.

- A Miklós Tibor által írt szövegkönyvben csupán a nyomozó figurája fikció, a többi főszereplő valós történelmi alak. A librettó szerint Walter nyomozót Thurzó nádor bízza meg: derítse ki az igazságot a Báthory Erzsébet udvarában történtekről, természetesen úgy, hogy a megbízó érdekeit szolgáló eredmény szülessen, még ha ez nincs is így kimondva. Ő pedig elkezd nyomozni...

-  Ahogy ez az életben is szokott lenni: sajnos nem az igazság győzedelmeskedik. Jól tudjuk, a győztesek írják a történelmet, ez ebben az esetben is így van. Én nem vagyok történész, de amennyire beleástam magam a témába, akár úgy is lehetett volna, ahogy nálunk a színpadon történik. Akár mi is lehetünk ez a nyomozó, hiszen bennünk is ugyanúgy felmerülnek ezek a kérdések. Ha a ma embere elkezdene a Báthory-ügyben visszafele kutakodni, valószínűleg elég hamar rájönne, hogy tulajdonképpen egy koncepciós eljárás zajlott. De a vége mégiscsak az, hogy "élt egy grófnő Csejtén, véres a föld vára mentén", csupán ez maradt meg az emberekben.

- Nyilván nehéz megváltoztatni a századok során leülepedett mendemondát.

- Valószínűleg így van, éppen ezért arra is szolgálhat ez a mű, hogy beleássunk egy picit a történetbe, és gondolkodjunk el azon: nem minden igaz, ami le van írva a történelemkönyvekben, és nem feltétlenül úgy történt minden, ahogy a legenda tartja. Néha jó, hogy ha az ember elgondolkodik a másik fél álláspontján is. Alapvetően ez a színház egyik feladata: nem egy szemszögből nézni valamit, hanem megmutatni akár több álláspontot.

- Mit jelent a musical-opera?

- A műfaji meghatározás leginkább arra szolgál, hogy a közönség tudja, mire számíthat. Musical, ám arra törekedtünk, hogy minőségében és hangzásvilágában operai igényű legyen, remélve, hogy ez nem számít szerénytelenségnek.

- Mennyi idő alatt született meg a darab?

- Körülbelül két hónap alatt írtam meg a zenei részét, majd ezt követően Pejtsik Péterrel együtt elvégeztük a hangszerelést, akit a szerzőtársamnak tekintek.

- Szereplőként szokta szidni szerzői önmagát, amikor valami nem jól alakul?

- Nem, hiszen mások darabjai iránt is megpróbálok nagy alázattal lenni, ezt a toleranciát tehát magammal szemben is meg kell tartanom...

Budapestre e hét elején érkezett a stáb, hogy a Margitszigeti Szabadtéri Színpad körülményeihez adaptálják a darabot. A július 12-i estén mindkét szereposztás főpróbált, az első felvonást a pesti, a második felvonást a kolozsvári játszók énekelték. A hosszú stáblistás produkcióban a különbség az öt főszereplőt, Báthory Erzsébet, Walter nyomozó, Thurzó György, Nádasdy Ferenc, Caravaggio karaktereinek alakítóit érinti. Benedekffy Katalint, Szemenyei Jánost, Szomor Györgyöt, Zöld Csabát, Miller Zoltánt láthatják a nézők július 13-án és 14-én, míg a kolozsváriak, Covacinschi Yolanda, Kátai István, Szilágyi János, Laczkó Vass Róbert és Farkas Loránd július 15-én lépnek közönség elé. A Báthory Erzsébet ugyanis nem egynyári produkció, hanem a Szabad Tér Színház és a Kolozsvári Magyar Opera közös vállalkozása, Kolozsváron pedig a következő évadban repertoárra kerül a musical-opera.

Hét óra tájban a Margitszigeti Szabadtéri Színpad hátsó traktusában - nevezzük backstage-nek - egyre több furcsa arcú szerzettel találkozhattunk, akiket leginkább zombifilmek szereplőihez hasonlíthatnánk. A fehér arc, a szürkés, lilás, kékes hullafoltok, a grafitszürkével körbesatírozott szemek, szinte fekete festékkel festett ajkak nagyjából a profi sminkes kezeknek köszönhetően nagyjából öt perc alatt elkészültek, a fodrászatban azonban jóval több időt kellett eltölteni a színésznőknek, akiknek a haját szénakazalszerűre tupírozták. (Szerencsére a gubancoldó spray-t már feltalálták, mondják is a kóristák, hogy enélkül és balzsam híján képtelenség lenne kibontani a hajat. Aztán elmorfondírozunk azon, milyen nehéz lehetett az eggyel-kettővel ezelőtti generációnak, netán a hőskor hosszú hajú hölgyeinek az élete.)

Soha vissza nem térőnek tűnik az alkalom, mert készülnek a fotók fényképezőgéppel és okostelefonnal, hogy mindenki megörökítse magát és társait ebben a furcsa állapotban. Hogy Kolozsváron milyen gyakran kell majd ezt a jelmezt és maszkot magukra ölteni, még nem tudni. A Kolozsvári Állami Magyar Színház tagjaival, ám az operába át-átruccanó Laczkó Vass Róberttel és Farkas Loránddal annak az esélyeit latolgattuk, hogy azon a tájon, ahol a zenés színház könnyedebb műfajainak - különösen a román színházban - nincs hagyománya, mire számíthatnak a játszók és a nézők, ezzel a hendikeppel sikerre vihető-e a vállalkozás. Abban maradtunk, hogy mivel Báthory Erzsébet "húzónévnek" számít, épp ez az új műfaj, az operai igénnyel készült zene - ami különösen az énekesnőket állítja feladat elé koloratúráival - nyerheti meg az operakedvelőket, ugyanakkor a könnyedebbnek számító musicalre nyitottak sem csalódnak.

A várakozás tehát nagy, de mindenki optimista. Már csak annyi kell, hogy a következő három este jó idő legyen, különben őszig kell várnunk, és el kell utaznunk Kolozsvárra, hogy ott tekintsük meg az alkotók reményei szerint műfajt teremtő, a legendát újraíró, Báthory Erzsébetet egy, az utóbbi néhány száz évhez képest sokkal pozitívabb fényben feltüntető darabot.