Zenés színház

Hozott anyag

2014.04.13. 06:11
Ajánlom
Mi nagyobb kunszt: maradni vagy menni, ezt a dilemmát választotta vezérfonalául a berlini „Trafó”, a HAU, amikor alig pár hete egy tematikus fesztivál keretében bemutatót tartott a magyar független szférának Németországban. A meghívottak közt a Hungari is szerepelt: egy előadás, ami éppen a fenti kérdés ellentmondásságának feltárását tűzte ki céljául. KRITIKA

Érdekes, hogy első ki- és bevándorlókkal foglalkozó előadásaink egyaránt párhuzamos történetekben, tablókban gondolkodnak. Egyik esetben sem egyetlen kivándorlás részleteiben mélyedünk el, annak összes szereplőjével, hanem különböző történetrészeket és kivándorlókat ismerünk meg egymás mellett; a Hungariban épp bizonytalan hitelességű beszámolókból. A beszélők ugyanis bloggerek, a blog pedig csak látszólag napló. Valójában ellenkezőleg: nyilvános tér, ahol szerepeket veszünk fel, ahogy a valóságban is. Nem látjuk tehát a pionírok életét, csak hallunk róla. A beilleszkedésnek ezen a pontján még több köti össze az emigrálókat a világ megannyi pontján, mint a bevándorlót és az új, választott haza lakóit. A téma Kárpátira egyébként nem jellemző aktualitása, trendiségemögött tehát ismét ott van a viszont Kárpátira igen jellemző, archetipikus alap: a megnyugvást nem lelő, bolygó zsidó története. Vagy, ahogy a dráma variálja: a lazac.

„...a lazac a szimbóluma lehetne jó néhányunknak: kikel egy édesvizű folyóban, leúszik az óceánhoz, becsavarogja a fél világot, végén visszamegy elpusztulni oda, ahonnan elindult."

A tablók és típusok felvázolásának nehézsége leginkább talán a közhelyesség veszélyét jelenti. A Hungariban felfedezhető a törekvés a különféle cselekményszálakban rejlő mélyebb összefüggések kutatására, szerkesztésére. Mélyebben is belemenni egy-egy történetbe. Ez nem könnyű, hiszen maguk a bloggerek titokzatosak, nem feltétlenül szeretnének magukról reális képet mutatni. Ez a titokzatosságéppen hogy izgalmas lehetne, a probléma az emigráns blogokból beválogatott valós szövegrészletekkel van.

A kivándorlás ellentmondásossága inkább negatív értelemben jelenik meg a Hungariban: a szereplők megpróbálják érzéseiket megfogalmazni, de kudarcot vallanak. „Egy hat darabos csirkemellfilé tíz euró, két doboz eper öt euró, ez mondjuk jó. Viszont nagyon hiányolom a baracklekváros fánkot vagy a virslis kiflit, a túrós batyut."Az baj, hogy ebből a részletből nehéz megítélni a szereplő személyiségét, maga a jelenet is éppen erről szól: a többi blogger nyilván rögtön végső ítéletet alkot a bejegyzés írójáról, valószínűleg tévesen. Mégis az a helyzet, hogy hiába válaszol a blog gazdája a rátámadt kommentelőknek, és hiába árul el magáról saját védelmében többet, árnyalandó a fentiek felszínességét, úgy tűnik, hogy ezek a kiválasztott szövegek nem alkalmasak azt a bonyolult és zavart, ellentmondásos helyzetet kellőképpen érzékeltetni, amin egy emigráló belül keresztülmegy. Nem tudunk meg többet a nevek mögött rejtőző emberekről, a titkolózó szereplőkről annál, mintha végigfutnánk egy emigráns blogot.

Talán a több, párhuzamos történet támasztotta nehézség az oka, talán a blogokból kiválasztott részletek, hogy ennek az emigráns-előadásnak sem sikerül a pionírlét érzelmi nehézségeit, ellentmondásosságát feltárni, bár a bemutató óta meghúzott szövegben jóval kevesebb a közhely. A dokumentumszínháznak komoly nehézsége az anyag válogatása és az ehhez kapcsolódó szerencsefaktor, erről tanúskodik ez az íróval és rendezővel kellőképpen ellátott előadás. (Kárpáti egykorábbi drámakötetének címe egyébként, A kivándorló zsebkönyve).

A legerősebb egy, a lazacénál mélyebb szerkesztési szempont: a Hungari fiatalokról beszél. Amikor az emigráns külföldre megy, a szüleiről válik le. Herczeg Tamás Gregje egy basszusgitáros vagány jó szándékával vágja barátnője képébe a zavarbaejtő részigazságot: „Ha kemény akarok lenni, akkor azt mondom, hogy egy burokban felnőtt gyerek! Az ilyeneknek én a szüleik mielőbbi elvesztését kívánom! Nem gonoszságból, éppen ellenkezőleg. Ha nincs védőháló, nincs hátszél, nincs támogatás, sokkal hamarabb megtanulnak élni! Nincs kifogás, mert akkor egész egyszerűen éhen döglene!"A Hungaria felnőtté válással köti össze Kiss Diána Magdolna Glóriájának történetét, és ez a lányt bizonyos értelemben főszereplővé avatja: ő rántja össze a különböző szálakat, róla a legtöbb bloggerelmondja, mit gondol. Csak az marad titok, hogy melyikük járt közelebb az igazsághoz.

Azért viszont kifejezetten hálás vagyok, hogy ehhez a tabló-szerű témához, magányos hangok monológjaihoz egy-egy tényleges hangot: hangszert társít a rendező. Egy virtuális világból kisreál szituáció helyett koncertszínházat rendez. Beleélés helyett eltávolít: legerősebben erre a mindig civil és erős jelenlétű Stork Natasa képes a szintetizátorával. Ő megint Stork Natasát játssza, és azok közé tartozom, akik ezért hálásak neki. Civil és kívülálló. Ennek megfelelően, ha például távoli országok szokásairól és épp fókaevőkről beszél, akkor fókaugatás-szerű bejátszásokat hallunk tőle zene helyett. Az egész ironikus és nem egészen komolyan vehető. Most a kisebb szerepek a sikerültebbek. Keresztény Tamás marcona basszus gitárosát megjegyzem. Síppal ugyan nem, de dobbal ugyanúgy emlékezetes a remek Lábodi Ádám, és nádihegedűvel Gecse Noémi, aki hegedűszóval, egy áriában mondja el, hogy „...a gödöllői Napsugár étteremben főztem, minden nap hajnali háromkor keltem, hogy két órával később már ott álljak a lábasok mögött."Ha egy szövegrész jól megtalált, az láthatóan segíti a színész munkáját is. Most tanuljuk ezt a dokumentumszínház műfajt, és ez jó.

Programkereső

Legnépszerűbb

Zenés színház

Elmaradnak a Billy Elliot előadásai

Tizenöt előadás marad el a két éve futó Billy Elliotból. A közelmúltban kormányközeli oldalról kritizált musicalnek egy ezernyolcszáz férőhelyes színházat kellene megtöltenie gyakran naponta kétszer.
Vizuál

Amit ne hagyjon ki a Múzeumok Éjszakáján

Hasznos tudnivalók és szerkesztőségünk tagjainak tippjei.
Színház

Működik a kémia Vecsei H. Miklós és Mészáros Blanka között

Megkezdődtek a Szegedi Szabadtéri Játékok új Shakespeare-bemutatójának, a Rómeó és Júlia próbái Hegedűs D. Géza vezetésével.
Klasszikus

Ez a klarinétos nem jutott be álmai iskolájába, mert a barátnője hamis elutasító levelet küldött neki

Szegény Eric Abramovitz hétéves kora óta egy Los Angeles-i konzervatóriumban akart tanulni, de a barátnője nem akarta, hogy a fiú olyan messze költözzön tőle, és akcióba lépett.
Plusz

Művészettel az orvostanhallgatók kiégése ellen

Empatikusabbak, jobb a kapcsolatuk a betegekkel, kevésbé hajlamosak a depresszióra és jobban bírják a terhelést – egy kutatás szerint a művészeti és humán tárgyak ilyen hatással vannak a diákokra. Ehhez pedig az is elég, ha zenét hallgatnak, nem muszáj maguknak is játszani valamilyen hangszeren.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Zenés színház magazin

Gördülő titkárság az Operában

Az Ybl-palota korszerűsítése új kihívások elé állította az Opera művészeti osztályait, a nehézségekből azonban igyekeznek előnyt kovácsolni: az Andrássy úti játszóhely kiesését az új évadban is nagyszabású turnék egész sorával tervezik ellensúlyozni.
Zenés színház opera

Magasrangú francia kitüntetést kapott Jonas Kaufmann

A német tenor, aki továbbra is egy személyben látja el az előző generáció három tenorjának feladatait, a Művészi Érdemrend tiszti fokozatát kapta meg a franciáktól.
Zenés színház operaház

Elmaradnak a Billy Elliot előadásai

Tizenöt előadás marad el a két éve futó Billy Elliotból. A közelmúltban kormányközeli oldalról kritizált musicalnek egy ezernyolcszáz férőhelyes színházat kellene megtöltenie gyakran naponta kétszer.
Zenés színház interjú

Lőrinczy György: Ezen az úton mennék tovább

Az Operettszínház főigazgatója büszke arra, hogy sokszínű intézményt vezethet és újfajta közönséget vonz a színházuk. A kultura.hu-nak adott interjúban azt is bejelentette, újra pályázik a vezetői pozícióra.
Zenés színház veszprémfest

José Cura: „A művészetben nincs helye a skatulyáknak”

José Cura az olasz operairodalom slágereivel és a West Side Story fináléjával tér vissza a VeszprémFestre. Ebből az alkalomból adott interjút a Fideliónak a sokoldalú művész, aki éppen Nabuccót rendez Prágában.