Zenés színház

Hozott anyag

2014.04.13. 06:11
Ajánlom
Mi nagyobb kunszt: maradni vagy menni, ezt a dilemmát választotta vezérfonalául a berlini „Trafó”, a HAU, amikor alig pár hete egy tematikus fesztivál keretében bemutatót tartott a magyar független szférának Németországban. A meghívottak közt a Hungari is szerepelt: egy előadás, ami éppen a fenti kérdés ellentmondásságának feltárását tűzte ki céljául. KRITIKA

Érdekes, hogy első ki- és bevándorlókkal foglalkozó előadásaink egyaránt párhuzamos történetekben, tablókban gondolkodnak. Egyik esetben sem egyetlen kivándorlás részleteiben mélyedünk el, annak összes szereplőjével, hanem különböző történetrészeket és kivándorlókat ismerünk meg egymás mellett; a Hungariban épp bizonytalan hitelességű beszámolókból. A beszélők ugyanis bloggerek, a blog pedig csak látszólag napló. Valójában ellenkezőleg: nyilvános tér, ahol szerepeket veszünk fel, ahogy a valóságban is. Nem látjuk tehát a pionírok életét, csak hallunk róla. A beilleszkedésnek ezen a pontján még több köti össze az emigrálókat a világ megannyi pontján, mint a bevándorlót és az új, választott haza lakóit. A téma Kárpátira egyébként nem jellemző aktualitása, trendiségemögött tehát ismét ott van a viszont Kárpátira igen jellemző, archetipikus alap: a megnyugvást nem lelő, bolygó zsidó története. Vagy, ahogy a dráma variálja: a lazac.

„...a lazac a szimbóluma lehetne jó néhányunknak: kikel egy édesvizű folyóban, leúszik az óceánhoz, becsavarogja a fél világot, végén visszamegy elpusztulni oda, ahonnan elindult."

A tablók és típusok felvázolásának nehézsége leginkább talán a közhelyesség veszélyét jelenti. A Hungariban felfedezhető a törekvés a különféle cselekményszálakban rejlő mélyebb összefüggések kutatására, szerkesztésére. Mélyebben is belemenni egy-egy történetbe. Ez nem könnyű, hiszen maguk a bloggerek titokzatosak, nem feltétlenül szeretnének magukról reális képet mutatni. Ez a titokzatosságéppen hogy izgalmas lehetne, a probléma az emigráns blogokból beválogatott valós szövegrészletekkel van.

A kivándorlás ellentmondásossága inkább negatív értelemben jelenik meg a Hungariban: a szereplők megpróbálják érzéseiket megfogalmazni, de kudarcot vallanak. „Egy hat darabos csirkemellfilé tíz euró, két doboz eper öt euró, ez mondjuk jó. Viszont nagyon hiányolom a baracklekváros fánkot vagy a virslis kiflit, a túrós batyut."Az baj, hogy ebből a részletből nehéz megítélni a szereplő személyiségét, maga a jelenet is éppen erről szól: a többi blogger nyilván rögtön végső ítéletet alkot a bejegyzés írójáról, valószínűleg tévesen. Mégis az a helyzet, hogy hiába válaszol a blog gazdája a rátámadt kommentelőknek, és hiába árul el magáról saját védelmében többet, árnyalandó a fentiek felszínességét, úgy tűnik, hogy ezek a kiválasztott szövegek nem alkalmasak azt a bonyolult és zavart, ellentmondásos helyzetet kellőképpen érzékeltetni, amin egy emigráló belül keresztülmegy. Nem tudunk meg többet a nevek mögött rejtőző emberekről, a titkolózó szereplőkről annál, mintha végigfutnánk egy emigráns blogot.

Talán a több, párhuzamos történet támasztotta nehézség az oka, talán a blogokból kiválasztott részletek, hogy ennek az emigráns-előadásnak sem sikerül a pionírlét érzelmi nehézségeit, ellentmondásosságát feltárni, bár a bemutató óta meghúzott szövegben jóval kevesebb a közhely. A dokumentumszínháznak komoly nehézsége az anyag válogatása és az ehhez kapcsolódó szerencsefaktor, erről tanúskodik ez az íróval és rendezővel kellőképpen ellátott előadás. (Kárpáti egykorábbi drámakötetének címe egyébként, A kivándorló zsebkönyve).

A legerősebb egy, a lazacénál mélyebb szerkesztési szempont: a Hungari fiatalokról beszél. Amikor az emigráns külföldre megy, a szüleiről válik le. Herczeg Tamás Gregje egy basszusgitáros vagány jó szándékával vágja barátnője képébe a zavarbaejtő részigazságot: „Ha kemény akarok lenni, akkor azt mondom, hogy egy burokban felnőtt gyerek! Az ilyeneknek én a szüleik mielőbbi elvesztését kívánom! Nem gonoszságból, éppen ellenkezőleg. Ha nincs védőháló, nincs hátszél, nincs támogatás, sokkal hamarabb megtanulnak élni! Nincs kifogás, mert akkor egész egyszerűen éhen döglene!"A Hungaria felnőtté válással köti össze Kiss Diána Magdolna Glóriájának történetét, és ez a lányt bizonyos értelemben főszereplővé avatja: ő rántja össze a különböző szálakat, róla a legtöbb bloggerelmondja, mit gondol. Csak az marad titok, hogy melyikük járt közelebb az igazsághoz.

Azért viszont kifejezetten hálás vagyok, hogy ehhez a tabló-szerű témához, magányos hangok monológjaihoz egy-egy tényleges hangot: hangszert társít a rendező. Egy virtuális világból kisreál szituáció helyett koncertszínházat rendez. Beleélés helyett eltávolít: legerősebben erre a mindig civil és erős jelenlétű Stork Natasa képes a szintetizátorával. Ő megint Stork Natasát játssza, és azok közé tartozom, akik ezért hálásak neki. Civil és kívülálló. Ennek megfelelően, ha például távoli országok szokásairól és épp fókaevőkről beszél, akkor fókaugatás-szerű bejátszásokat hallunk tőle zene helyett. Az egész ironikus és nem egészen komolyan vehető. Most a kisebb szerepek a sikerültebbek. Keresztény Tamás marcona basszus gitárosát megjegyzem. Síppal ugyan nem, de dobbal ugyanúgy emlékezetes a remek Lábodi Ádám, és nádihegedűvel Gecse Noémi, aki hegedűszóval, egy áriában mondja el, hogy „...a gödöllői Napsugár étteremben főztem, minden nap hajnali háromkor keltem, hogy két órával később már ott álljak a lábasok mögött."Ha egy szövegrész jól megtalált, az láthatóan segíti a színész munkáját is. Most tanuljuk ezt a dokumentumszínház műfajt, és ez jó.

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Lányával, Norával zenél Fischer Iván a Fesztiválzenekar új évadában

A Budapesti Fesztiválzenekar bejelentette új évadát, amelynek fénypontjába Monteverdi Orfeója kerül Fischer Iván befejezésével.
Zenés színház

Kovács János az Operaház korrepetitorainak munkáját méltatta

"Szívből gratulálok nagyszerű billentyűs kollégáimnak" - írja.
Klasszikus

Jascha Heifetz ujjai lassított felvételen: ezért volt ő a 20. század Paganinije!

A filmrészlet az 1951-es Of Men and Music című portréból megmutatja, hogy a mindig tökélyre törekvő Heifetz milyen technikás játékos volt.
Klasszikus

Lehet, hogy hiába gyakorolsz, minden a genetikán múlik

Sokan úgy tartják, hogy a kimagasló eredményekhez gyakorlás, gyakorlás és gyakorlás kell. Nos, ez nem igaz, sokkal több múlik a genetikán.
Könyv

Kukorelly Endre egymillió forintot ajánlott fel a Baumgarten-díj visszaállítására

Az író közösségi finanszírozásból javasolja a díj felélesztését, reagálva a nemzeti ünnepen kiosztott állami kitüntetések körüli visszásságokra.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Zenés színház magazin

Miért írt új befejezést az Orfeóhoz Fischer Iván?

Valami nem stimmel Monteverdi Orfeójával. Fischer Iván több mint negyven éve ezt érzi, és most tett is érte, hogy ne így legyen: új befejezést írt hozzá. Hogy miért volt erre szükség?
Zenés színház opera

Edita Gruberová visszavonul

Utolsó operaelőadására készül a neves szlovák szopránénekesnő, aki a közelmúltban az Erkel Színházban is fellépett.
Zenés színház hír

101 éves korában elhunyt Bán Elemér operaénekes

A művészt a debreceni Csokonai Színház – melynek örökös tagja volt – saját halottjának tekinti.
Zenés színház hír

Kovács János az Operaház korrepetitorainak munkáját méltatta

"Szívből gratulálok nagyszerű billentyűs kollégáimnak" - írja.
Zenés színház videó

Dallal búcsúzott az új-zélandi tragédia áldozataitól a népszerű operatrió

„Ezek nem mi vagyunk. Mi nem vagyunk erőszakos emberek” – üzenik az új-zélandi énekesek. A tenor családtagja is megsérült a pénteki tömeggyilkosságban.