– Milyen területek újultak meg pontosan az Operaházban és az Erkelben?
– Az egyik régi pénztár helyén új kávéház született, az Opera Café. Teljesen megújult az első emeleti nagy büfé, ami most Feszty Bár névre hallgat, újjászületett a harmadik emeleti büfé, amit már Ybl Miklós korában is cukrászdának neveztek. Az Erkel Színház két büféje is megszépült, illetve – a nagyközönség ugyan nem láthatja, de – a művészbüfé is. Július közepétől dolgoztam ezeken a tereken.
– A régi étkeztetési egységek megváltoztatása és az újak kialakítása során nehéz lehetett megegyezni minden érintett féllel.
– Mindig sikerült konszenzusra jutnunk, de tény, hogy egy ilyen vállalkozás során rengeteg érdeket kell összehangolni. Esetünkben a konkrét megrendelőm az üzemeltető, a Zsidai Group volt, továbbá az Operaháznak mint intézménynek is sok kérése és igénye volt. Ezen felül a művészek kívánságainak ugyanúgy meg kellett felelni, mint a kommunikációs és egyéb fontos nézőpontoknak. A műemlékvédelem pedig kétségkívül más szempontból vizsgálta az átalakításokat.
– Az Operaház az ország egyik legpatinásabb épülete. A különböző funkciók hogyan változtak az átalakítások során?
– Mivel magam is évtizedek óta operarajongó vagyok, minden évben sok előadásra járok, alaposan ismertem a helyszínt. Az egyik régi pénztár helyén, ahol korábban a szervezési osztály működött, egy kávéház nyílik: az Opera Café a harmadik emeletre vezető lépcsőház előterében, a Hajós utca felőli oldalon lett kialakítva. Ez az utcáról nyíló négy oszlopos helyiség most, a megrendelő kívánsága szerint egy monarchia korabeli kávéház hagyományait idézi.
– Mi volt a legnehezebb feladat ennek az új térnek a létrehozásakor?
– Annyira színes és díszes a környezet, hogy ide a legtöbb megoldás sok lett volna. Nagyon nehéz volt olyan terveket készíteni, amelyek modern elemeket is tartalmaznak, ugyanakkor a klasszikus részei révén nem lóg ki a környezetből. Én egy nagyon újfajta minimál berendezést ajánlottam, de a Zsidai Group mindenképpen azt a bizonyos békebeli hangulatot szerette volna viszontlátni. Így lett végül a fekete-arany szín, és egyfajta időtlen hatás a mobíliákban, amelyek belesimulnak a dekoratív, épített környezetbe. Azt tapasztalom, hogy a modern trendek öt-hat év alatt elavulnak és az új divatnak megfelelően átalakítják a belső tereket. A húsz-huszonöt évvel ezelőtt tervezett enteriőrjeimből talán, ha kettő maradt meg, de bízom benne, hogy az Operaház általam átrajzolt helyiségei lényegesen időtállóbbak lesznek.
– Van olyan motívum az új terekben, amiből egyből látjuk, hogy Budapesten, az Operaházban vagyunk?
– Sokszor végigjártam az épületet, hogy találjak ilyet és a proszcénium páholyok korlátján a fekvő paralelogrammában lévő hattyú képét találtam megfelelőnek. Így ez a díszítő elem köszön vissza több helyen a kávéházban. A kanapék lábai a harmincegy évvel ezelőtti rekonstrukciókor leselejtezett puffok alapján készültek. Ekkor terveztem Amerigo Tot házát a várban és oda vettem ezekből a bútorokból. Ez szolgált a mostaniaknak mintájául.
– Nagyobb változás történt az első emeleten is.
– Az első emeleti büfé, ma már Feszty Bár, ahol a pult középre került. Ez szívügyem volt, mert korábban az a díszlépcsőre néző három kis erkély franciaablakai előtt futott végig, elzárva azokat. A körbejárható, tizenkét méter hosszú stand nagy kihívást jelentett, mert a gépészetet középen kellett kialakítani. A pult közepén kapott helyet a fény- és hangtechnika, a falon és a plafonon lévő nagyméretű freskók innen vannak megvilágítva. A frontrész a falakon használt díszítőfestéssel, márványozással készült, így aki nem ismerte a korábbi kialakítást, akár azt is hihetné, hogy a pult régi, és csak a középrészen lévő acélból és üvegből készült, funkcionális állvány az, ami a huszonegyedik század terméke. A bárt három oldalról körülvevő folyosóra a kanapék helyett kis márvány asztalok kerültek székekkel, így a szünetben akár leülve is megehetünk egy szendvicset. Ezek a teraszra is kivihető ülő-alkalmatosságok műanyagból készültek, mely megoldástól sokan óvtak, de a korhű székek nemcsak nehézkesek lettek volna, hanem használhatatlanok is – különösen a teraszon.
– Mit lehet tudni a többi büféről?
– A teljes technológiai átépítés mellett vizuálisan csupán „ráncfelvarrás” történt. A harmadik emeleti Cukrászda világosabb lett, fehér pultot kapott, és a harminc évvel ezelőtt készült farészek a színes plafonhoz illő, zöldesfehér színt kaptak, vörös antikolással. A kanapék és a fal textil burkolata is megújult, nem a megszokott vöröset, hanem padlizsán színt kaptak. A Művész büfében világos színűre lett átfestve a faburkolat, így az alacsony helyiség optikailag megnőtt. A konyha-technológia, mint mindenütt, itt is a legmodernebbre lett cserélve, kibővítve ezzel a kínálatot. Az Erkelben a földszinten nyolc darab, maximális választékot kínáló mobil pult készült, a nemrégen átfestett előcsarnokhoz passzoló színekben, csíkos, fekete-fehér kockás mintával. A látvánnyal remélem mindenki elégedett lesz, vagy legalábbis idővel megbarátkozik majd vele!