Zenés színház

Időutazás Mária Teréziával

2012.10.17. 12:45
Ajánlom
Egyik ámulatból a másikba esem az Armel Operafesztiválon Roland Baumgartner Mária Terézia című színes, szélesvásznú giccsét nézve. Jól látom, amit látok? Jól hallom, amit hallok? Tényleg 2012-t ír a naptár? KRITIKA

Ha túlteszem magam a témaválasztás okozta meglepetésen, vagyis hogy valaki a XXI. században önszántából arra vetemedik, hogy operát írjon Mária Terézia ifjúkoráról, még akkor is ott a kérdés: miért így? Az osztrák komponista, Roland Baumgartner tömegcikkek gyártásában utazik: a műsorfüzetben megtalálható életrajza szerint több mint háromezerhatszáz (!) szerzemény fűződik a nevéhez. Ezek jelentős része musical (pl. Sisi - Her Majesty of Beauty) és filmzene (itt is ígéretes címeket találni, pl. Deadly Games, Jungle Warriors, The Secret of the Black Dragon, no meg ami nyilván véletlenül kimaradt a kiadványból: a Tetthely sorozat több epizódjának a zenéje). Ismerünk a művészet történetéből tisztességes, pénzért bármire kapható iparosokat, nincs is ezzel semmi baj.

A Szlovák Nemzeti Színház ambiciózus produkcióján azonban minden pillanatban érződik, hogy ennél sokkal, de sokkal nagyralátóbb, részint sajnos ideologikus célok vezérelték őket a színrevitelben. Az irónia és humor vészes hiánya intő jel: egész álló este egy lélektelen és hideg történelmi panoptikumban kószálunk, hogy Mária Terézia életének első huszonnégy évéről megtudjunk...  - mit is? Azt, hogy a leendő császárnőnek is vannak érzelmei? Esetleg azt, hogy ha államérdekről van szó, a politikusok kőszívét nem hatja meg se könny, se rimánkodás? Igen, ezt mind, és még persze azt is, hogy a háború csúnya dolog, a szerelem viszont szép, és hogy ha két szív őszintén szereti egymást, akkor legyőz minden akadályt.

Már tényleg csak egy csöpögős naplemente hiányzik a legvégéről, annál is inkább, mert Barbara Kędzierska egy üres kocka belsejébe képzelte az előadást, aminek falait kívül-belül hófehér bárányfelhők borítják. Az impozáns díszlet pontosan három és fél percig érdekes, nagy kár, hogy az előadás három és fél órán át játszódik ebben a mozdíthatatlan térben. L'udmila Várossová jelmezei viszont valóban lenyűgözőek: ez a produkció legalább annyira szól az abroncsos szoknyákról, a csillogó kiegészítőkről, a tekintélyes parókákról, mint az alattuk görnyedező, ember nagyságú játékfigurákról. Akiknek a dolga szintén nem könnyű: a hölgyeket, különösen Mária Teréziát bő egyméteres körben lehet csak megközelíteni az önálló életet élő ruhaköltemények miatt, így aztán nem csoda, ha az állítólag mindent elsöprő érzelmekről itt csak a feliratozásból értesülünk, de azokat kimutatni már alig valaki képes.

Amúgy látszólag tempósan haladunk a történetben, de ez is átverés: ha megpróbálunk figyelni, és nem hagyjuk, hogy a ragacsos, tésztaszerűen nyúló zene már az ötödik percben végképp elandalítson, akkor gyorsan kiderül, hogy a mozgalmas, látványos jelenetek mögött valójában nincs semmi tartalom. Az első felvonás végére nagy nehezen elvergődünk addig, hogy Mária Terézia és Lotharingiai Ferenc a (mű)rózsalugasban végre szerelmet vall egymásnak, de a lány apja - hogy miért, ki tudja - kifejezi rosszallását. A második szünet előtt összeházasodnak a koravén fiatalok, a harmadik fináléjában meg magyar királynővé koronázzák Mária Teréziát - belegondolni is rémisztő, mi lett volna, ha 1741 helyett egészen 1780-ig hat a történelmi térerő. Dramaturgiai szempontból a mű legfőbb ismertetőjegye, hogy a feszültség szikrája sem lelhető fel benne: mindenki úgy tesz, mintha a két szerelmes szívet Szküllák és Kharübdiszek serege választaná el egymástól, de valójában még a legapróbb göröngytől is precízen megtisztított úton lépdelnek egymás felé.

A nagy létszámú, mindig feketébe öltöztetett vegyeskórus arra van kárhoztatva, hogy oda-vissza, esetleg le-föl masírozzon a kockadíszletben, miközben gyanakodva/szomorúan/vidáman/dühösen nézik a névvel is ellátott szereplőket. Akiknek szintén egy, azaz 1 darab arckifejezés jut az előadás java részében, amit rezzenéstelenül állva tudnak produkálni perceken keresztül: a büszke atya, VI. Károly például egészen haláláig gyomorbajos tekintettel mered a semmibe, s csak tippelem, hogy talán azért, mert (az udvar) fiúörököst várt tőle, ám ez nem jött össze. Mária Terézia nevelőnője - akiről egy ideig azt hiszem, hogy az anyja, merthogy jelenléte jóval hangsúlyosabb, mint a keveset és akkor is károgva éneklő anyáé - az etikettbe belepistult kerítőnő; tudják, az a típus a hollywoodi mozikból, akitől mindenki tart, majd legvégül kiderül róla, hogy ő az elejétől fogva csak jót akart a fiataloknak.

Az opera egyetlen versenyszerepét ezúttal a címszereplő kapta, aki egyben az idei megmérettetés egyetlen magyar szereplője. Haris Nadin tisztességgel helytáll, üde és kellemes színpadi jelenség, aki illúziókeltően, helyenként szellemesen idézi meg a császárnő fiatalságát. Azonban mintha túl sokáig tartalékolná az erejét, abba a hitbe ringatva az egyre csalódottabb recenzenst, hogy megéri fél tizenegyig várni, mert végül biztosan jön valami nagyszerű és felemelő, de hát tévedni emberi dolog. És eközben végig az az érzésem, hogy sem a zenekartól, sem a partnereitől nemigen számíthat sok jóra, hiszen azok következetesen és látványosan túlzenélik, túlbömbölik a szép hangot. Az énekesnő (a vele készült interjúnkat október 24-től olvashatják - a szerk.) azonban a küzdelmet nem adja fel, kitart a legvégsőkig, és ha másnak nem is, ennek legalább tudunk örülni.

Programkereső

Legnépszerűbb

Vizuál

Színes, szélesvásznú életműdíjak a magyar film ünnepén

Megszámlálhatatlan filmben és televíziós alkotásban játszottak az 5. Magyar Filmhét életműdíjasai: Andorai Péter, Bánsági Ildikó, Bodrogi Gyula, Koncz Gábor és Venczel Vera. A díjátadóval megkezdődött a filmhét, hét kategóriában összesen 203 filmet vetítenek a Corvin moziban.
Színház

Udvaros Dorottya: „Mintha az élet direkt adná nekem ezeket a szerepeket”

Világhírű román rendező, Silviu Purcărete állította színpadra a Nemzeti Színházban Csehov utolsó, összegző főművét, a Meggyeskertet. A román és az orosz színházi iskoláról, Csehovról és a tavaszról is beszélt a női főszerepet alakító Udvaros Dorottya.
Klasszikus

Megújul a Virtuózok, május elejétől már nézheti a tévében

Idén kamaraegyüttesek versenyeznek a Virtuózok 5. évadában, május 3-án lesz a széria első adása. Mutatjuk, kik versenyeznek!
Jazz/World

Mary Lou Williams, aki az ujjaival imádkozott zongorázás közben

A női zenészekről szóló sorozatunkból nem hiányozhat Mary Lou Williams, aki nemcsak azért izgalmas, mert elsőként szerzett érvényt magának női zeneszerzőként és zongoristaként, de azért is, mert beemelte zenéjébe azt a spirituális töltetet, ami a szakrális jazz anyjává avatta őt.
Vizuál

Ruben Brandt visszatért a tett helyére – interjú Milorad Krstić-csel

Milorad Krstić animált krimije, a Ruben Brandt 40 ezer néző felett jár, és közel került az Oscar-jelöltséghez. A Műcsarnokban rendezett kiállítással a kör teljessé vált, a festménytolvaj visszatért születési helyére. A művészettörténeti utalásokkal zsúfolt mozi 2018 egyik legmeghatározóbb mozzanata volt a magyar kultúrában, így alkotója bekerült az idei Kult50-be is.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Zenés színház ajánló

Tóth Péter operát írt a Tótékból

Kenessey Jenő Az arany meg az asszony és Örkény István-Tóth Péter Tóték című egyfelvonásos operáit Káel Csaba rendezésében és Jankó Zsolt vezényletével mutatja be április 26-án a Magyar Állami Operaház az Eiffel Műhelyházban.
Zenés színház ajánló

Kortársak és klasszikusok a Bartók Plusz Operafesztiválon

Közzétette programját a miskolci Bartók Plusz Operafesztivál. A klasszikus és modern zenés színházi élményt, opera-animációt és báboperát is kínáló fesztivál szenzációjának Eötvös Péter Az Aranysárkány című művének hazai ősbemutatója ígérkezik. A jegyárusítás megkezdődött, egyes előadásokra 30 százalékos kedvezménnyel vásárolhatnak belépőjegyet május 5-ig.
Zenés színház interjú

Népdalt énekelve sétál át a macska a hivatalon

Halas Dóra és Nagy Fruzsina már a második közös előadásukat készítették el a Soharóza kórussal. Catwalk-koncertnek nevezik az általuk alkotott műfajt, amelyben elegyednek a kóruskoncert, a színház és a divatbemutató jellegzetességei. Az Ügyben népdalokat dolgoztak fel, bár mint mondták, Kodály és Bartók óta valami nagyon félrecsúszott a népzene társadalmi megítélésében.
Zenés színház interjú

Liliom hazatalál

Április 26-án mutatja be a Budapesti Operettszínház a Molnár Ferenc színműből készült világhírű musicalt, a Carouselt. Béres Attila rendezővel a Liliom iránti rajongásáról és a készülő előadásról beszélgettünk.