Zenés színház

Időutazó vígopera

2013.07.19. 07:08
Ajánlom
Most nem kalandozik szakmájától oly távolra Hábetler András, mint vízilabdázó reménységként töltött kamaszkora után, amikor az orvosi egyetemre ment, annak elvégzését követően pedig, hála a magánúton vett óráknak, az operaénekesi pályára lépett, és 2005 óta az Operaház rendszeres vendégművésze. Ezúttal operát rendez, mégpedig a Figaro házasságát, amely augusztus 2-án és 3-án kerül színre a Városmajori Szabadtéri Színpadon. INTERJÚ

- Amiatt esett a választása Mozart e vígoperájára, mert ebben benne él, hiszen más rendezésekben már több szerepet is eljátszott belőle?

- Lehet, hogy ez is közrejátszott, de ennél azért fontosabb szempontok is voltak. Barátaimmal olyan operát szerettünk volna színpadra állítani, amely érdekes lehet a műfajtól idegenkedő fiatal közönség számára is. Így esett a választásunk a Figaro házasságára, amely szerintem a valaha írt legjobb opera. Először is Mozart miatt. De a zene önmagában még kevés, az opera drámai műfaj, ahol fontos a szöveg is. Nem lehetünk elég hálásak a sorsnak, hogy összehozta Mozartot egy Lorenzo Da Ponte nevű férfival, aki találkozásuk idején éppen operaszövegkönyvek írásából próbált megélni. Az eredmény az operairodalom három csodája, melyekben a zene, a szöveg és a drámai cselekmény tökéletes egységet alkot: a Figaro házassága, a Don Giovanni és a Così fan tutte. A Figaro házassága a teljessége miatt érdekes. Nincs olyan emberi viszony, amely ebben az operában ne lenne benne. Ez nem istenekről, mitikus hősökről vagy történelmi figurákról szól, hanem rólunk, az átlagosokról. Az emberről. És azokról az emberi játszmákról, amelyeket naponta folytatunk otthon, a munkahelyünkön, a közlekedésben, bárhol, ahol kapcsolatba kerülünk egymással. És ezekben a kapcsolatokban az egyik szereplő szükségszerűen alárendelt, a másik domináns. De ezek a viszonyok, mintha csak egy mérleghintán ülnénk, pillanatonként változnak, hol fent, hol lent vagyunk, vagy éppen patthelyzetben. Erről szól a Figaro házassága, mondhatjuk rá nyugodtan: ez az élet operája.

- Mondhatjuk rá egy másik operából, Rossini Sevillai borbélyából kölcsönözve az idézetet: Figaro itt, Figaro ott... és Figaro a kortársunk, elvégre rendezésében a mába helyezi a történetet?

-  Tulajdonképpen nem is érdekes a mű eredeti történeti ideje, hiszen a kérdések, melyek felmerülnek, időtlenek. Mit tehet, hogyan szerezheti vissza férjét a feleség (a Fodor Beatrix által alakított Grófné) egy megromlott, elhidegült házasságban, ahol nőként már nem kell a férjének, pedig ő még szereti?  Mit tegyünk, ha a főnökünk (a Gróf, Kovács István énekli), akitől egzisztenciálisan függünk, akivel nyíltan nem konfrontálódhatunk, visszaél hatalmával, és el akarja csábítani a nőt, akit szeretünk? Mit kezdjünk az öregedéssel (Marcellina - Farkasréti Mária)? Segít, ha egyáltalán nem veszünk tudomást róla, olyannyira nem, hogy egy húsz évvel fiatalabb férfit ostromlunk szerelmünkkel? De a folyamatos, még beteljesületlen vágy hajtotta kamaszélet sem könnyű  (Cherubino - Mester Viktória). És még sorolhatnánk...

- Mennyire kellett átírni a szövegkönyvet és változtatni a szituációkon, hogy a klasszikus történet egybecsengjen mai mindennapjainkkal?

- Igazából könnyűszerrel átültethető. Van ugyan néhány ügyetlen momentum.  A darab egyik fontos konfliktuskérdése a társadalmi osztálykülönbség és az előjogok. Konkrétan az első éjszaka joga, pontosabban a Gróf arról való le-, vagy le nem mondása. Ez azért ma már - vagy még - nem probléma. De átfordítható a mi világunkra, hiszen az a lényeg, hogy valaki nem emberi kvalitásai miatt áll a többiek fölött, hanem mert oda született, mert pénze és hatalma van, amivel akár vissza is élhet. A viszonyrendszert úgy hagytuk érintetlenül, hogy a mi „grófunk" egy mai politikus, aki az erkölcs felkent őreként tetszeleg, és miközben családról, örök hűségről papol, fűt-fát szeretne megkettyinteni, persze retteg a politikai botránytól. Susanna sem szobalány, hanem személyi edző és masszőr az újgazdag politikus házában. Ami a szöveget illeti, az opera olasz szövegkönyve zseniális. Vicces, frivol, okos. De, ahogy ez lenni szokott, a meglévő, német nyelvű változatból született fordítások sokkal gyengébbek, meglehetősen humortalanok az eredetihez képest. Egy kicsit felfrissítettük, hogy a mai szóhasználatnak megfeleljen, már csak azért is, mert a felújítás fontos célja, mint már említettem, hogy az operától eddig idegenkedő, fiatalabb közönséget is megszólítsuk.

- Milyen díszletekkel övezik ezt az időutazó vígoperát?

- A darab első három felvonása realisztikus színház sok humorral, amely Mozart zenéjének köszönhetően időről időre emelkedett lesz, történik egy kis csoda. Ilyenkor már nem két nőt hallunk, ahol az egyik levelet diktál, és a másik, miközben írja, visszaismétli a sorokat, hanem egyszerre két angyal énekel, Susanna (Herczenik Anna) és a grófné híres levélduettje így lesz a női lélek bölcsességének, a női összetartozásnak és szolidaritásnak a megindító kifejezése. Hogy aztán a következő pillanatban visszahuppanhassunk a mindennapi élet talajára. Susanna és Figaro szobája fitnessterem edzőgépekkel, amerikai konyhával és természetesen egy nagy ággyal. A grófné lakosztályát szintén szokványos mai berendezési tárgyak jellemzik. De a negyedik felvonás éjszakai kertjelenetében a darab elemelkedik a realitástól, amelynek kifejezésében rendkívül fontosak lesznek majd a jelmezek (tervező: Remete Kriszta) és a díszlet (tervező: Klimo Péter).

- Hogyan fogadták az énekesek az újszerű feldolgozást?

- Nagyon nyitottak és lelkesek, ha olyan változtatást tapasztalnak, amely nem erőszakolja meg Mozart operáját. És biztos vagyok benne, hogy a miénk ilyen, noha zenei tekintetben is kénytelenek voltunk módosítani. Rendkívüli költségekkel jár a szimfonikus zenekar foglalkoztatása, ezért Köteles Géza, az operaház karmestere és korrepetítora áthangszerelte kamaraegyüttesre az operát, két szintetizátorra, hegedűre, nagybőgőre, ütős szekcióra valamint egy klarinétra és szaxofonra. Az azonban, ami megszólal, hangról hangra Mozart zenéje lesz.

Programkereső

Legnépszerűbb

Tánc

Szergej Polunyin elvesztette a józan eszét?

Először a mellkasára tetováltatta egy politikus arcképét, majd homofób és kirekesztő üzeneteket posztolt Instagram oldalán. A táncvilág komoly aggodalmát fejezte ki a táncos mentális állapota miatt.
Vizuál

Pont a Mona Lisánál nem működik a Mona Lisa-hatás

Leonardo da Vinci híres portréjához számos rejtély kapcsolódik a hölgy személyétől a mosoly okáig. Az egyik legutóbbi kutatás annak járt utána, tényleg követi-e a tekintetével a titokzatos asszony a nézőit.
Klasszikus

Gilbert Varga debütáló koncertje

Vezető karmesterként első alkalommal dirigálja a Pannon Filharmonikusokat a Maestro január végén a Müpában.
Klasszikus

Nem gyöngyszem, gyémánt – 25 éve hunyt el Cziffra György

Huszonöt éve, 1994. január 15-én hunyt el meg Franciaországban Cziffra György zongoraművész, akit gyakran emlegetnek Liszt Ferenc méltó, sőt egyetlen igazi örököseként.
Tánc

25 éve halt meg Róna Viktor, aki még Nurejevvel is jó barátságot ápolt

Adottságai egyáltalán nem predesztinálták a balettművész-pályára, szorgalmának köszönhetően mégis világhírnévre tett szert az 1994. január 15-én elhunyt Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas balettművész, aki Rudolf Nurejev pályájának is meghatározó alakja volt.

Támogatott mellékleteink

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Zenés színház premier

A Liliomfi zenés változatát mutatja be a Madách

A Liliomfi musicalváltozatát mutatja be március 23-án a Madách Színház. A zenés komédiát Szigligeti Ede műve alapján Szente Vajk írta, zenéjét Bolba Tamás szerezte.
Zenés színház gyász

Elhunyt a világhírű Wagner-énekes, Theo Adam

A német operaénekes, korának egyik nagy Richard Wagner- és Richard Strauss-előadója 92 éves volt.
Zenés színház magazin

Ma ünnepeljük a magyar musical napját

Azért esett a választás erre a napra, mert 1961. január 12-én mutatta be a Petőfi Színház az első magyar musicalt, az Egy szerelem három éjszakáját.
Zenés színház opera

Megházasodott Jonas Kaufmann

Elnézést a bulvárhírért, de sok Jonas Kaufmann-rajongó olvas minket, ezért nekik fontos lehet. A világhírű tenor elkelt!
Zenés színház magazin

Egy női párbaj és egy gyorsan megírt operett története: Luxemburg grófja

Újra látható az Operettszínházban Lehár Ferenc klasszikusa, a Luxemburg grófja, főszerepben Fischl Mónikával. Az ünnepelt énekesnőről és az öregecske udvarlójáról, és persze az igaz és nem annyira igaz szerelemről és a nagy tévedésekről szóló operett, a műfaj egyik legmulatságosabb története.