A Jekyll és Hyde történetét számos módon feldolgozták már, és a ti változatotok is több ponton eltér az eredetitől.
Szerencsés helyzetben vagyunk, mert a musicalek alkotói – szövegírók és zeneszerzők egyaránt – nyitottak a változásra, és bár a műfaj elsősorban a fiatalabb korosztályt tudja megszólítani, a szerzők látják, hogy széles spektrumon érik el a különböző generációk tagjait. Érzékelik azt is, hogy a ’90-es évek óta a világ felgyorsult, ehhez pedig nekik is alkalmazkodniuk kell, hogy az adott mű aktuális legyen – ritmusváltásokkal, rövidítésekkel, átírásokkal, húzásokkal igyekeznek lépést tartani a korral. A Jekyll és Hyde is sokat változott az eredeti Broadway-bemutató óta, átgondoltabb lett, illetve kijavították a dramaturgiai hibákat. Mi erre a változáshullámra ültünk fel, és olyan előadást szeretnénk létrehozni, ami jobban reflektál a jelenre.
Arra próbálom kihegyezni a történetet, ami nekünk, a mai embereknek fontos lehet.
Egy korábbi nyilatkozatodban említetted, hogy a család hangsúlyosabban jelenik majd meg a korábbi feldolgozásokhoz képest.
A családnak nagyon fontos szerepe van a saját életemben is, ezért ezt a vonalat mindenképpen szerettem volna erősíteni. A most kitört háború pedig – ahol azt látjuk, hogy bár a nők és gyerekek elmehetnének, mégis sokszor otthon maradnak, mert a férfiak nem mehetnek át a határon – még jobban erre irányítja a figyelmet. A prózai szövegeket újrafordító Orbán János Dénes partner volt abban, hogy erre a témára építsük a koncepciót – nagyobb hangsúlyt fektetve például az apa figurájára –, és ezen keresztül is értéket közvetítsünk. Emellett számomra fontos, hogy aktuális legyek, és hiteles színházat csináljak.
Az aktualizálás magával hozza a modernizálást is?
Bizonyos értelemben modernizálunk, de ez inkább abban érhető tetten, hogy a mára, a jelen ritmusára hangoljuk az előadást, és bár a színpadon az 1880-as évek világa köszön vissza, a színek, az anyagok nagyon maiak, ettől kortalanná válik az előadás.
A Jekyll és Hyde díszlettervei (Fotó/Forrás: Art&Lens Photography / Budapesti Operettszínház)
Lehet egy darab modern úgy, hogy közben végig egy 19. századot idéző színpadképet lát a néző?
A Chesterfield stílus, valamint a kor színei – például a fekete és az arany –, amik ebben az előadásban megjelennek, a mai világban is ott vannak. A közlés, a színészi játék természetessége, a problémák, amiket az előadás feszeget, a családi kapcsolatok, a jó és a rossz viszonya viszont a mai felfogást tükrözik. Valamiféle igazságot akarunk megmutatni ebben a mai, igazságtalan világban, a maga túlzásaival – mert ha körbenézünk, azt látjuk, hogy mindenki szeretne nagyobbat mondani, mint a valóság, ettől minden túlzóvá válik. Egy olyan térbe viszem be a közönséget, amelyben elhiheti, hogy amit lát, az tényleg úgy történik, és tud azonosulni a problémákkal, helyzetekkel.
Az apa szerepe is ezért kap nagyobb hangsúlyt?
Az apa figurájának legfőbb funkciója emlékeztetni a közönséget arra, hogy Jekyll egy doktor, és alapvetően jó ember, aki valamilyen céllal fog bele a kísérletébe.
Ez az eredeti darabban egy kicsit elkopik, és a történet végére már csak a gonoszt, a szörnyet látjuk. A mi előadásunkban egyensúlyra törekszünk, felvillantva azt is, hogy Jekyll az édesapjáért cselekszik, csak aztán a kutatás tragédiába torkollik, és a szer, amit kifejleszt, rossz irányba viszi a férfit.
Vincze Balázs a Jekyll és Hyde olvasópróbáján (Fotó/Forrás: Art&Lens Photography / Budapesti Operettszínház)
A nemes cél felmenti az embert a bűnök alól?
Semmiképpen, ha valaki bűnt követ el, kapja meg a büntetését. Nem véletlen, hogy a végén maga Jekyll is bűnhődni akar. Nem akarom őt feloldozni, mégis azt gondolom, hogy a megbocsátás fontos dolog, és nagy hiány a mai társadalomban. Ha képesek lennénk a hibákat megbocsátani, nem lenne ennyi frusztráció és konfliktus a világban. Ugyanakkor megbocsátani csak akkor tudunk őszintén, ha azt is látjuk, hogy miért tesszük. Azzal, hogy ezt az embert jónak láttatom, egyben hitet szeretnék adni az embereknek, hogy a hibákat helyre lehet hozni. Közben
rendezőként felelősségemnek érzem, hogy a néző tudatosítsa magában, hogy kicsoda valójában Jekyll.
Jekyll menyasszonyában, Emmában is a megbocsátás munkálkodik, amikor a férfi mellett marad?
Emma okos, fiatal arisztokrata lány, de szerelmes, és ebben az állapotban az ember nem lát tisztán, nem is gondolkodik erről. Fel sem merül benne, hogy valamiért meg kéne bocsátania, pontosan azért, mert szereti a férfit. Ha negatív érzés van benne, az inkább a harag, hiszen a kézfogó után hetekig nem látja a vőlegényét, közben pedig a férfiért még a környezetével, a saját édesapjával is szembeszáll.
Homonnay Zsolt (Jekyll) és Dancs Annamari (Emma) (Fotó/Forrás: Weidinger Amelie / Budapesti Operettszínház)
A Jekyll mellett álló másik nő, Lucy is szerelmes, de az egy egészen másfajta viszony.
Lucy egy örömlány, nyomorban él, és ebben a helyzetben az ember bármibe belekapaszkodik, ami kiutat jelenthet. Az pedig csak később derül ki, hogy amibe belesodródik, jó vagy rossz. A Jekyll iránti vonzalma talán nem is szerelem, a lány ragaszkodása inkább abból fakad, hogy a rengeteg fájdalom után egyszer csak valaki kedves vele, és odafigyel rá. Vágyik arra a törődésre, amit Jekylltől látszólag megkap, és az a biztonságérzet, amit a férfi személye ad, kimozdítja a hétköznapokból. Az már más kérdés, hogy a történet végül más irányt vesz.
Általában a színészek vonatkozásában beszélünk a motivációról. Rendezőként mi inspirál az előadás létrehozásánál?
Amikor felkérést kapok egy koreográfia létrehozására vagy egy darab megrendezésére, fontosnak tartom, hogy valamilyen módon én is a produkció részévé váljak, legyen hozzá személyes kötődésem, hiszen éppen ettől tudok a próbaidőszakban a munkatársaim szemében is hiteles maradni.
Kiss-B. Atilla vetette fel, hogy próbáljuk meg Jekyll történetét elemelni abból a démoni, fekete világból, amiben a korábbi feldolgozások ábrázolták, én pedig ezzel a gondolattal teljes mértékig azonosulni tudok. Ebből kiindulva alkottam meg az apa karakterét is, akinek az eredeti musicalben csupán egyetlen apró felvillanása van a kezdőképben.
A Jekyll és Hyde-nál nagy szükség van az összetartó közösségre is, hiszen fontos a kisebb szereplők jelenléte.
Mindig csapatban dolgoztam, de ennél a produkciónál fokozottan érzem az összetartást és támogatást. Próbáról próbára látom, hogy például az apát játszó színészek felismerik: bár szerepük szerint némák, mégis mennyire kulcsfontosságú a jelenlétük. Ez pedig motiválja a főszereplőket is, és olyan erőt tudnak meríteni a partnereikből, amitől a játékuk új színeket kap.
Homonnay Zsolt és Dolhai Attila a Jekyll és Hyde olvasópróbáján (Fotó/Forrás: Art&Lens Photography / Budapesti Operettszínház)
Orbán János Dénes fordítása mit tudott ehhez hozzáadni?
Leginkább az aktualizálásban segített. A régen fordított daraboknál sokszor találkozunk azzal a jelenséggel, hogy a szófordulatok, amik évtizedekkel korábban működtek, a nyelv változása miatt ma már kevésbé hatnak mainak. A magyar nyelv gazdagsága lehetőséget ad nekünk, hogy dinamikusabbá tegyük a szöveget, és olyan mondatokat adjunk a szereplők szájába, amik most is elhangozhatnának.
Eközben Valla Attila fordítása 2001 óta nem változott.
Valóban szinte ugyanaz maradt, Attila fantasztikus munkát végzett a fordításkor. Bár a Jekyll és Hyde librettójának 70 százaléka dalszöveg, az új változathoz csupán apróbb finomításokra volt szükség. Ezenfelül
visszakerült néhány olyan dal, ami bár az eredeti darab részét képezte, eddig nem hallhatta a magyar közönség.
Minden más változatlan maradt.
A tánc világából érkezel a musicalekhez. Milyen szerepe lesz az előadásban a mozgásnak?
A Jekyll és Hyde nem olyan típusú musical, amit elsősorban tánccal vagy mozgással kell erősíteni, támogatni. Ennek ellenére komoly segítség, hogy a táncos-koreográfusi tapasztalataimból adódóan látom, hogyan lehet a tereket a legjobban kihasználni, nagy tömegeket mozgatni, térformákat kialakítani. A koreográfiáimhoz hasonlóan itt is nagy szerepet kapnak majd a színek, a textúrák és az anyagok, mert ezekkel más szintre tudom emelni a szituációkat és dalokat.
Vincze Balázs a Jekyll és Hyde olvasópróbáján (Fotó/Forrás: Art&Lens Photography / Budapesti Operettszínház)
Mennyiben igényel más gondolkodásmódot egy musical rendezése, mint egy táncelőadás létrehozása?
Természetesen vannak különbségek, de szerencsére olyan mestereim voltak, akik megtanítottak komplex rendszerben gondolkodni. Ahogyan a koreográfiák esetében, a musicaleknél is komoly elemzőmunkával kezdődik a próbaidőszak.
Szeretem a totális színházat, a játékot, és a táncban is ezt keresem
– közel állnak hozzám a cselekményes balettek, én magam is igyekszem a koreográfiáimnál felrajzolni egy dramaturgiai ívet. A zenés színházi rendezőnek rendelkeznie kell belső ritmussal, hogy egymáshoz tudja illeszteni a képeket, a musicalnél pedig ehhez szorosan kötődik a verbalitás is, valamint jelentése van a csendeknek, a reflexióknak, amik, ha egy egymást segítő közösség jön létre, jó előadást eredményeznek.
Támogatott tartalom.
Fejléckép: Vincze Balázs a Jekyll és Hyde olvasópróbáján (fotó: Art&Lens Photography / Budapesti Operettszínház)
hírlevél
