Az olasz zeneszerzőt, Giacomo Puccinit (1858-1924) az opera műfajának megújítójaként tartjuk számon. Az 1901-1903 között született Pillangókisasszonyt a legszemélyesebb műveként emlegette, és az 1904-es bemutatón átütő sikerre számított – tévesen. Az opera megbukott. (Noha többen állítják, fizetett kifütyülők is helyet foglaltak a nézőtéren.) Puccini nem hagyta annyiban a dolgot, és pár hét alatt átírta rövidebbre, három felvonásosra, ami az újabb bemutatón már nagy sikert hozott. Ezután még többször átírta a művet, míg az ötödik, immár végleges verzió elkészült, amely ma
1906. május 12-én a budapesti bemutatón a zeneszerző maga is jelen volt.
Az első előadások egyikének címszereplője, Evelyn Millard (Fotó/Forrás: W. and D. Downey / Getty Images Hungary)
A Pillangókisasszony első bemutatója nem csak a hossza miatt sült el balul. A főszerepet alakító Rosina Storchio szerelmi viszonyt folytatott az akkor már nős Toscaninivel, és éppen tőle várt gyereket.
A közönség fékezhetetlenné vált, és azt kiabálta:
Terhes a Pillangó! Ott a kis Toscanini!
Az opera szövegkönyvének alapját John Luther Long 1898-ban megjelent elbeszélése adja, amelyből David Belasco írt drámát. Puccini Londonban látta a darabot, és rögtön megtetszett neki a téma. Nem sokkal később megszerezte a megzenésítés jogát, ám az opera csak igen lassan készült el, mivel Puccini időközben autóbalesetet szenvedett és cukorbetegséget is megállapítottak nála.
Cso-cso-szán nagyáriáját neves operaénekesnők sora énekelte el. Maria Callas 1955-ben formálta meg Pillangót, noha 1945-ben a Metropolitan már felajánlotta neki a szerepet, ám akkori alkatával (85 kilósan) úgy gondolta, nevetségessé válna a tizenhét éves, törékeny Cso-cso-szán szerepében.
hírlevél
