Zenés színház

Ingerküszöb alatt

2012.02.15. 07:55
Ajánlom
József Attila sokat megélt verseit a Madách Színház ezúttal musical formájában tálalja. A szándék dicséretes, a végeredmény azonban felemás.

2009-re vezet vissza, amikor a Madách Színház egy nagyvonalú gesztussal musicalpályázatot hirdetett azzal a nem titkolt szándékkal, hogy a musical műfaját kilendítse a rosszhiszemű gyanakvás medréből, és a potenciáis szerzőkkel egyetemben kreatív újragondolás irányába sodorja azt. A több mint nyolcvan beérkező pályamű közül végül hosszas értékelési procedúra után a zsűri Bolba Tamás-Galamos Attila-Szente Vajk Csoportterápia című darabját ítélte a legjobbnak, amelyet tavaly nyár elején mutattak be a Madách nagyszínpadán. A további két dobogós helyezés stúdiószínpadi bemutatót, illetve egy felolvasó-színházi estet nyert. Az Én, József Attila bár pályázott, helyezést nem ért el. Hogy hogyan kerülhetett fel mégis a színház nagyszínpadi repertoárjára, arra a hivatalos magyarázat szerint a költő iránt érzett tisztelet vitte rá a vezetőséget.

Tóth Dávid Ágoston és Vizy Márton vállalkozása, hogy a magyar irodalom legnagyobbjának hányattatott sorsát egy estébe sűrítve színpadra állítsa, vitathatatlanul bátor húzás. Egyrészt mert egy olyan szélsőségekben és ellentmondásokban kivételesen gazdag életútról van szó, amelynek egyetlen dramaturgiai szálra történő felfűzése komoly és következetes koncepciót követel meg. Másrészt mert a musical műfaja, legalábbis ahogy azt itthon ismerjük, jó vagy rossz értelemben, de a giccs műfaja.

Az Én, József Attila történetének fókuszában a költő szerelmei állnak, egész pontosan az elsőként és utolsóként számon tartott Vágó Márta és Kozmutza Flóra. Azoknak, akik Gyömrői Editet, esetleg Szántó Juditot keresnék, legyen elég annyi, hogy előbbi említés szintjén, utóbbi pedig talán egy vörös szalag formájában feltűnik a színpadon. A vad dramaturgiai sűrítés legnagyobb hiányossága - lévén szó színdarabról, nem pedig történelemkönyvről - mégsem az ő elhagyásuk, hanem hogy a majd' három órán át viharos tempóban áradó, többnyire következmények nélkül maradó jelenetsorozatban az összefüggések minimumát sem kapja meg a néző. A két felvonás között a történet szerint cirka nyolc év telik el, ám hogy ez idő alatt milyen változások mentek végbe címszereplőnkben, azt legfeljebb onnan tudhatjuk, hogy a második félidőben végképp fittyet hányva a jó modor alapszabályaira, Attila már csak ordítva tud kommunikálni, illetve hogy orra alatt hetyke bajusz nőtt.

Az egymást érő következetlenségeket több módon igyekeztek orvosolni. Egyrészt a két női főszereplő időről időre valódi, fennmaradt dokumentumokból idéz, ezzel is bizonyítva a szövegkönyv összeállítása mögött meghúzódó komoly filológiai munkát, másrészt újra és újra megpróbálkoznak a szavalással. Végül és utolsó sorban pedig dalra fakadnak.

Vizy Márton zenéje alapvetően nem bonyolult. Énekeseit nem teszi ki komolyabb megpróbáltatásnak, hangszerelése pedig a harmadik dal után monotonnak hat. A jól ismert versek fülbemászó vezérmotívumok, dramaturgiai súlypontok hiányában karakter nélkül maradnak, két perccel a kötelező vastaps után pedig csak az duruzsol az ember fülében, ami egyébként is: a költő sorai. Két kivétel: a Kopogtatás nélkül Muri Enikő előadásában, aki színészi hiányosságait ezzel a dallal nagyjából kompenzálta is, illetve a Tőkések hasznáról, ami igazából csak egy arcpirító, tömeges félrehallás következtében tudott maradandóvá válni. Sajnos a másik két főszereplő sem tudta emlékezetessé tenni az estét. Krassy Renáta bársonyosan rekedt hangja a legváratlanabb pillanatokban csúszott el, mélysége és magassága egyaránt kiszámíthatatlan kalandok elé állította a hallgatóságot. Posta Victor énekhangja jóval megbízhatóbbnak bizonyult, ugyanakkor alakítása tökéletesen nélkülözte a szövegek mélyreható elemzését. Sokadik váteszi sistergéssel előadott próbálkozása után Attilája az érdektelenségbe fulladt.

A kultúra válsága nem azonos a pénztelenséggel. Az a gazdaság válsága, ami - lévén szó anyagi természetű dologról - többnyire átmeneti és ideiglenes. A kultúra válsága az, amikor egy társadalomnak nincs hozzáférése a saját maga által kitermelt kulturális javakhoz. Ahelyett, hogy vele együtt élne, múzeumba helyezi, légmentesen szigetelt, steril vitrin mögé zárja és mint kihalófélben lévő jószágot, az unalom áhítatával csodálja azt. A kultúra válsága hosszasan elhúzódik, mert azt jó ideje kétféle megoldással igyekeznek orvosolni a szakemberek: elitizmussal vagy infantilizmussal.

Szente Vajk és Szirtes Tamás színrevitelével kapcsolatban sokszor és sok helyen elhangzott, hogy a fiatalokat szeretnék megismertetni József Attila költeményeivel, akikről tudvalevő, hogy nem olvasnak. Pedig a fiatalok igenis olvasnak. Mást se csinálnak egész nap. Ha nem is a könyv az egyetlen médium, amin keresztül információhoz jutnak, de olvasnak. Hogy a középiskolai oktatás nem biztosít számukra elég élményanyagot, az nem az ő hibájuk. Az Én, József Attila kizárólag akkor tudná elérni a fiatalok ingerküszöbét, ha átgondolt remekmű lenne. De nem az, nyilvánvalóan nem az.

(Videónkon az előadás másik szereposztásának József Attilája, Nagy Sándor, illetve Vágó Mártája, Balla Eszter látható.)

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Klasszikus

Gyermekotthonok lakóinak és gondoskodó közösségeknek viszi el a klasszikus zenét a Concerto Budapest

Gyermekotthonokban, idősotthonokban és kórházakban, összesen hét helyszínen tartanak ingyenes adventi koncertet a Concerto Budapest művészei december 10. és 21. között.
Vizuál

Jókislány – Nicole Kidman az utóbbi idők egyik legemlékezetesebb alakítását nyújtja új filmjében

A középkorú főnököt alakító Nicole Kidman ifjú gyakornokával folytatott románcban éli ki életközepi válságát. De vajon ki játszik kivel? A Jókislány című erotikus thriller 2025-ben kerül a hazai mozikba, az ADS Service forgalmazásában.
Klasszikus

Benjamin Appl karácsonyi lemezt adott ki

A világhírű dalénekes új albumán német, osztrák, angol, amerikai, svéd és francia karácsonyi dalok is szerepelnek. A felvételen a regensburgi dóm gyerekkórusa működik közre, ahol egykor Benjamin Appl is énekelt.
Vizuál

Magyar írók naplóit mutatja be a PIM új kiállítása

A Halálom esetén elégetendő! címmel nyílt tárlat több szempontból mutatja be az írói naplókat: milyen altípusai lehetnek, milyen füzetbe és hány éven keresztül íródtak, hogyan kerültek a múzeumba, miképpen alakul bennük a makrotörténelem mikrotörténetté.
Vizuál

Ingyenesen lesz látható online a Janó Manó című magyar animációs sorozat második évada

Az alkotók reményei szerint a sorozat megtekintése során a gyerekek úgy jutnak hasznos információkhoz az őket körülvevő világról, hogy közben végig izgulhatják a kedvenc szereplőik bolygólyukért vívott csatáját 

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Zenés színház ajánló

Egy kivételes életpálya rajzolódik ki Gulyás Dénes önéletrajzi estjén

Családi és színházi emlékekről, anekdotákról, eközben pedig a zenei és művészeti élet útkereséseiről egyaránt szó esik Gulyás Dénes Mekkora Isten tenyere? című monológjában.
Zenés színház ajánló

A cirkuszhercegnő bemutatójára készül az Operettszínház

December elején megkezdődtek az intézmény új produkciójának próbái, Kálmán Imre nagyoperettje februártól látható, Homonnay Zsolt rendezésében, hármas szereposztásban.
Zenés színház interjú

Antolovics Péter: „Ha igazán mélyre le tudok menni magamban, akkor kinyílik a világ”

Néhány hete volt Antolovics Péter első premierje a Budapesti Operettszínházban, a Hamupipőke ősbemutatóján mutatkozhatott be a nagyközönség előtt. A Nagymező utcai teátrumban az idei évadban még négy másik előadásban találkozhatunk vele.
Zenés színház interjú

Tenni akarás, nem csak duma – beszélgetés Litkai Gergellyel

A Dumaszínház alapítójaként Litkai Gergely neve elválaszthatatlanná vált a stand-up comedy műfajától, amelynek elismert alkotója, a humorista azonban az Operaház világában is otthonosan mozog.
Zenés színház hír

Új zenés színház jön létre az Erkel Színház épületében január 1-től

A november 28-án megjelent Magyar Közlöny szerint a kormány „új, önálló, állami fenntartású színházat” hoz létre, amely az Erkel Színház épületében üzemel majd. Lapértesülések szerint már meg is vannak az intézmény leendő vezetői.