Az 1899. május 24-én a Favart Teremben bemutatott "kis ékszer" a komponista ismertebb operáihoz (Werther, Thais, Manon, Esclarmonde, Ariane) hasonlóan a nőiség finom ábrázolását adja. A francia Charles Perrault feldolgozásában legismertebb történet a mostohája és annak két lánya által elnyomott, szolgasorba kényszerített Hamupipőkéről szól, akibe beleszeret a nősülni akaró ifjú herceg. A mesét Massenet 1894-95-ben zenésítette meg.
A komponista dallamainak érzékiségét fokozza, hogy a herceget az eredeti változatban nő énekli, nem pedig tenor, ahogy az utóbbi évtizedek néhány opera-előadásában vagy pedig egy 1978-as lemezen történt, amelyen a Massenet nőalakjainak kiváló tolmácsolójaként ismert amerikai Frederica von Stade mezzoszoprán partnere a norvég Nicolai Gedda tenorista volt. A Hamupipőke (Cendrillon) eredeti változatát azonban a bemutatása óta eltelt több mint egy évszázadban nem hallhatták az operarajongók. Az Opéra Comique a régizene egyik specialistája, Marc Minkowski vezényletével, a barokk ünnepekben gyakorlott Benjamin Lazar rendezésében, a Les Musiciens-du-Louvre-Grenoble zenekarával, a címszerepben Judith Gautier és Blandine Staskiewicz fellépésével állította színre Massenet művét az Opéra Comique, az Opéra de Saint-Étienne és a Grand Théâtre de la ville de Luxembourg koprodukciójában, a herceget pedig Michèle Losier alakította.
A balettzenét nem kurtították meg, Cécile Roussat és Julien Lubeck koreográfiája pedig a Le Monde kritikusa szerint "varázslatosan" működött, csupán az 'Elektromosság tündérének' öltöztetett táncosnő jelmezét kifogásolta, mivel annak öve egy meglehetősen rossz hatást keltő világító szalag volt. A rendező Benjamin Lazar a Fée Éléctricité kissé anakronisztikus megidézésével arra utalt, hogy az Opéra-Comique-ba éppen a Hamupipőke ősbemutatójának évében vezették be a villanyáramot.
Jules Massenet (1842-1912) első operáját A nagynéni címmel írta, névjegyét a Don César de Bazan című, 1872-ben írt vígoperával tette le, a Palais Garnier számára írt Lahore királya (1876-77) meghozta számára az országos ismertséget, pályája legnagyobb diadalát pedig az 1884-ben írt Manonnal (szöveg: Henri Meilhac, Philippe Gille) aratta; későbbi művei gyengébb visszhangot keltettek. Massenet-ra erősen hatott az opéra lyrique (Gounod és Ambroise Thomas), merített a grand opéra hagyományából (Meyerbeer), de Wagner és a verizmus hatása is felfedezhető műveiben. Szvitek, egyházi zenék, oratóriumok, dalok, dalciklusok, zongoradarabok és néhány balett mellett 28 operát - ezek közül az 1910-ben bemutatott Don Quichottét Saljapin számára - komponált.
hírlevél
