Egy akkor pályakezdő zenekari művész a következőket osztotta meg velünk:
"A zenekar bent ült a helyén, mivel több szólistával készítettünk aznap felvételt. A karmester Lamberto Gardelli is a közelben volt, Carreras érkezését vártuk. Néhány perc múlva megállt a taxi az épület előtt, Carreras belépett a terembe, megigazította a sálját, piros volt, erre kifejezetten emlékszem, köszöntötte a zenekart és annyit mondott: 'Nem érzem teljesen rendben a hangomat, ezért csak egyszer fogom elénekelni'. A hangulat és a koncentráció egy pillanat alatt felfokozódott, a lámpák kigyulladtak, a felvétel pedig valóban egyszeri és megismételhetetlen módon sikerült."
"A zenekar bent ült a helyén, mivel több szólistával készítettünk aznap felvételt. A karmester Lamberto Gardelli is a közelben volt, Carreras érkezését vártuk. Néhány perc múlva megállt a taxi az épület előtt, Carreras belépett a terembe, megigazította a sálját, piros volt, erre kifejezetten emlékszem, köszöntötte a zenekart és annyit mondott: 'Nem érzem teljesen rendben a hangomat, ezért csak egyszer fogom elénekelni'. A hangulat és a koncentráció egy pillanat alatt felfokozódott, a lámpák kigyulladtak, a felvétel pedig valóban egyszeri és megismételhetetlen módon sikerült."
José Carreras karrierje töretlenül ívelt fölfelé, egészen 1987. júliusáig, amikor akut leukémiát diagnosztizáltak nála. Franciaországi, spanyolországi és amerikai gyógykezelés következett egészen 1988 nyaráig. Gyógyulása után 1988. július 21-én lépett fel újra, a barcelonai Diadalív előtti téren. Hatalmas tömeg ünnepelte a visszatérő művészt, aki Kalaf áriájával, a Turandotból fejezte be koncertjét. Ezután minden ott folytatódott, ahol 1987-ben megszakadt.