Emlékszik, mikor, hol találkozott először a művel, és milyen hatással volt akkor önre?

Természetesen ismertem a filmet, amely egyedülálló a maga műfajában, és persze láttam több színpadi adaptációt is. A pályámat az Operettszínházban kezdtem, akkor láttam ott a Vámos-rendezést is. Most Orbán János Dénes új fordításában látható a mű, Khell Zsolt díszletével és Berzsenyi Krisztina különleges jelmezeivel. Ahogy egyre jobban megismertem a darabot, úgy találtam benne egyre csodálatosabb és mélyebb gondolatokat és mondanivalót.

Régóta foglalkoztatta a darab, ezért, „belső késztetésből” rendezte meg, vagy az Operettszínházból jött az ötlet?

Kiss-B. Atilla, az Operettszínház főigazgatója és Vincze Balázs művészeti vezető kért fel a Hegedűs a háztetőn megrendezésére.

így szinte „hazatértem” az Operettbe. Mivel véletlenek nincsenek, minden darab, amire felkérnek, megtiszteltetés és kihívás.

Mi az, amit örök érvényűnek tart a műben, illetve amit kiemelten fontosnak tart elmondani?

A kozmosz, a kozmikus hálózat részei vagyunk. Mind össze vagyunk kötve mindennel és mindenkivel, egy láthatatlan hálózaton belül. Nincs egyetlen érzésünk, gondolatunk, cselekedetünk sem, amely ne lenne befolyással az egész univerzumra. Ennek fényében érthető a mózesi törvény, mely szerint nem szabad rosszat tenni. Ez számomra a legfontosabb üzenet.

Hegedűs a háztetőn (Fotó/Forrás: Juhász Éva / Budapesti Operettszínház)

A tejesember családja ugyanúgy szereti a szülőföldjét, mint Anatevka orosz és ukrán lakói, ugyanannyira ragaszkodnak hozzá, és épp olyan szegénységben, küzdelmesen élik a hétköznapjaikat, mint a többség. Amiben mások: a zsidó tradíció őrzése. Erről szól a musical Hagyomány című dala is. Jelenthetnek ma a hagyományok olyan egyensúlyban tartó erőt, mint ahogyan azt a musicalben megéneklik?

Bár az individualista és materialista ember úgy gondolja, hogy könnyedén átléphet rajtuk,

Az isteni törvényekkel és a teremtett világgal való együttélést az emberiség hiába szeretné egyéb törvényekkel, ideológiákkal, nyomásgyakorlással felülírni, kudarcra van ítélve. Annak, aki csak a szemével lát, és aki támogatja az ellenségeskedést, szakadást, amely szétválaszt, megkülönböztet, kirekeszt, és nem a teljességre, az egységre, az egyezségre, az egyszerűségre törekszik, még sokat kell megértenie a világ törvényeiből.

Van egy zsidó mondás, miszerint ha valakire mutogatsz, közben három ujjal magadra mutatsz, eggyel meg fölfelé, a Jóistenre. Vagyis mielőtt bárkit felelőssé tennél vagy kifiguráznál, nézz magadba, és lásd meg a világ törvényszerűségeit is. Mit gondol erről?

A negativitás nem a helyzetekben és az eseményekben keresendő, hanem abban, ahogyan látjuk azokat és ahogyan reagálunk rájuk. Ha a negatív érzéseket elengedjük,  a helyzet is más színben fest, és ami lehetetlennek tűnt, könnyedén kezelhető. Minden döntésünkért, cselekedetünkért mi vagyunk a felelősek. Minden út befelé vezet. Nem érdemes más embereket vagy helyzeteket hibáztatni. Ezért is volt fontos számomra a pletykajelenet groteszk kifigurázása.

Hegedűs a háztetőn (Fotó/Forrás: Juhász Éva / Budapesti Operettszínház)

A darab felfogható Tevje fejlődéstörténeteként is. Elfogadja, hogy az utána következő generációnak, a lányainak joguk van megtalálni a boldogságukat akár azon az áron is, hogy a szembeszegülnek a vallási kötöttségekkel és megszabadulnak a társadalmi elvárásoktól. Ez mennyire hangsúlyos az előadásban?

Történetünk egy kozmikus kísérlet, hogy visszatérjünk az egységhez. A Hegedűs a háztetőn musical főhőse, Tevje megvilágosodik. Utazik világ és Isten között. Tudatossága a szeretete által tisztul, ahogy egyre tovább jut az elengedésben, úgy kerül egyre közelebb Teremtőjéhez.

A bátrak jutalma ez, akik mernek őszintén, tiszta szívvel szeretni. Az elválások azonban ettől függetlenül mindig nehezek és fájdalmasak. De ez a lényege a lélek fejlődésének. Ezek csiszolnak, és végső soron pont az elválások és elszakadások juttatnak el oda egy lelket, hogy Istenhez kiáltson segítségért.

A zsidóknak végül el kell hagyniuk Anatevkát. Megjelenik valamilyen formában a rendezésében, hogy a XX. században hová vezetett a kirekesztés, az üldözés?

A tér–idő fogságában a hatalom célja az, hogy az embereket minél jobban manipulálhassa, a félelem, a pánik, a siker, az ego, a pénz, a szégyen és a bűntudat energiamezőjével. Oszd meg és uralkodj! – a jól bevált módszer működik a világban. Ennek következményei a harag, a pártoskodás, a háborúk, amelyek rengeteg ember halálához vezettek, nem csak a XX. században, hanem az egész történelmünk folyamán és a jelenünkben is. A célom az volt, hogy történelmi koroktól függetlenül hívjam fel a figyelmet a gyűlöletre. Az én rendezésemben a bölcs rabbi szerint megvan a remény, hogy új életet kezdhetnek Amerikában, akik elindulnak, viszont akik maradnak – legyenek zsidók vagy oroszok – a történelemből ismerve rengeteget szenvedtek.

Hegedűs a háztetőn (Fotó/Forrás: Juhász Éva / Budapesti Operettszínház)

A Hegedűs a háztetőn humorban is gazdag, elég ha csak arra gondolunk, Tevje milyen kedélyes beszélőviszonyban van Istennel. Mekkora szerepet szánt a humornak?

A humor mindig fontos eszköze az előadásaimnak, ezúttal különösen a tömegjelenetekben: a pletyka- és a vásári jelenetben. Sokszor megjelenik a darabban, még – a rabbi szájából – a legnagyobb bölcsességek is humoros tanítások formájában hangzanak el.

Alföldi Róbert, aki szintén színre vitte már az opera-, az operett- és musicalirodalom számos klasszikusát, azt mondja: a kotta ugyan pontos és szigorú vezérfonal, de rendezői szempontból annyi a különbség egy nem zenés és egy zenés darab között, hogy az utóbbiban próza helyett, illetve mellett muzsika szól; a kettővel ugyanúgy kell bánni. Osztja a véleményét?

közel huszonnyolc év alatt többször állítottam színpadra balettet, operettet, musicalt, prózai darabot, önéletrajzi drámát, táncszínházi vagy éppen gyerek- és csecsemőszínházi előadásokat is. Mindent lehet jó minőségben csinálni, egy adott témából mindig ki lehet hozni valami újszerű, ugyanakkor érvényes dolgot. Ez az úgynevezett könnyű műfajokban sem könnyebb, sőt inkább nehezebb. A zenés műfajok esetében egyszerre tud működni az ének, a tánc és a próza, mivel hasonló mennyiségben vannak jelen a darabban, és az előadásnak egységes látásmódot kell tükröznie.

Milyen az előadás látványvilága, atmoszférája? E tekintetben mit tartott lényegesnek hangsúlyozni?

Khell Zsolt különleges, fából és tükrökből álló díszlete, Berzsenyi Krisztina varázslatos jelmezei és Dreiszker József világítástervező csodálatos fényei különleges látványvilágot teremtettek. A látványt Marc Chagall festészete ihlette, aki meg is alkotta a hegedűs figuráját. Az álomjelenet világát pedig a teozófia és a zsidó misztika, a kabbala inspirálta.

Erélyes rendező, aki foggal-körömmel ragaszkodik az elképzeléséhez, vagy hajlamos elfogadni a csapattársai javaslatait?

Leginkább erőteljes víziókat látok, de mivel nem az elmémmel dolgozom, hanem a szívemmel, ezért az elengedést is folyamatosan gyakorlom, rendezés közben és az élet más területein is. Ezért mindig hat rám alkotótársaim és a színészek energiája. A kereteket megteremtem, de a színészeknek hagyom, hogy járják a saját fejlődési útjukat a darabon belül.

Hegedűs a háztetőn (Fotó/Forrás: Art&Lens Photography / Budapesti Operettszínház)

Azt mondják, a Margitszigeti Szabadtéri Színház különös erőterű játszóhely. Mi adja a varázsát? Az Operettszínház-beli előadáshoz képest változtatott a „hely szelleme” valamin?

A Margitszigeti Szabadtéri Színpad valóban egy grandiózus, csodálatos helyszín, a színpad mögötti óriás ősfákkal, madárcsicsergéssel és csillagos éggel. Természetesen technikailag sok mindent kell változtatni az operettszínházi bemutatóhoz képest, de mivel a Csárdáskirálynőben Vidnyánszky Attila mellett koreográfusként dolgoztam két éve, ismerem az ottani lehetőségeket, és figyelek rá, hogy minél tökéletesebb atmoszférát tudjunk teremteni

Mit szeretne, mit vigyen magával a néző az előadásból?

A Hegedűs a háztetőn egyrészt a témája, a zenéje miatt, a történet sok és mély rétege, valamint különleges humora és drámaisága miatt is inspiráló és örökérvényű értékű művészeti alkotás. A mű fő témája a szeretet, amely a világhoz való viszonyulás megbocsátó, gondoskodó és támogató módja. Istennek egy törvénye van: a szeretet. Ezt a tudatszintet szeretném eljuttatni a közönséghez.

Készítette: LHK

Fejléckép forrása: Horváth Judit

Támogatott tartalom.