A cikk eredetileg az Opera Magazin 2020. őszi számában jelent meg.
„Csodás érzés, hogy túl a bemutatója óta átélt viharokon, a közönség töretlenül ragaszkodik az István, a királyhoz, és van egy szinte klasszikusnak tekinthető művünk” – mondja a rockoperáról Szörényi Levente. „Történt kísérlet arra, hogy élőben szólaljon meg, de sokáig nem állt rendelkezésre megfelelő technika. Régóta óriási vágyunk volt a hangosítás nélküli előadás, ám engem is meglepett, amikor Ókovács Szilveszter, az Opera főigazgatójának ötlete és Rosta Mária, a Zikkurat Színpadi Ügynökség producerének szorgalmazása nyomán elindult a közös gondolkodás arról, hogy klasszikus keretek közé kerüljön a darab. De ha van egy népszerű, klasszikus elemeket is tartalmazó alkotásunk, akkor jusson el az Operába!”
Az operaváltozat nem azt jelenti, hogy mi a jövőben kihajítjuk a dobfelszerelést vagy a basszgitárt, hiszen ez egy rockopera!
– hangsúlyozza a szerző. „Mára szerencsére megszűnt a műfajok múltbéli, kategorikus szétválasztása, nem dúl áldatlan harc komoly- és könnyűzene közt. Gyöngyösi Levente, aki 2015-ben szimfóniát komponált az Illés együttes témáira, bizonyította, milyen invenciózusan tudja feldolgozni a dalainkat. Emellett őszintén kíváncsi vagyok az énekesi teljesítményekre, arra, hogyan fog operai hangon megszólalni a mű. De mindez nem rajtam múlik, én már megírtam, amit megírtam” – teszi hozzá nevetve.
Szinetár Miklós (Fotó/Forrás: Rákossy Péter / Magyar Állami Operaház)
„Amikor a megbízást kaptam, az operaváltozat még nem volt készen, így én is izgalommal vártam, milyen lesz” – mondja a feldolgozásról a rendező, Szinetár Miklós. „Van egy alapkülönbség, ezt kívánom a rendezésemben érzékeltetni: a rockopera a mindvégig jelen lévő alapritmusból adódóan egységességet követel díszlet, jelmez és jelenetek tekintetében. Ezt kiváló előadások meg is valósították, ezen a téren már nem volna feladatom. Az operában viszont változatosságra, aktuális és klasszikus elemek használatára is nyílik lehetőség. Ezért érdemes így megrendeznem, amellett, hogy megtisztelő mind az Opera ragaszkodása a személyemhez, mind az István, a király producerének, Rosta Máriának biztatása.”
„Korábban is szerettem a darabot, de miután jobban elmélyültem benne, az a meggyőződésem támadt, hogy a maga módján egy remekmű” – fogalmaz az Opera tiszteletbeli főigazgatója. „Túl azon, hogy a zene nagyszerű, folyvást a mondandó szolgálatában áll, amely az én értelmezésemben egy pontos, gazdag rajzolata az elmúlt kétszáz évben Magyarországon uralkodó politikai-társadalmi érzelmeknek, magatartásoknak, közéleti lelkiállapotnak. Vonzó számomra, hogy a műben senkinek nincs teljes, ellenben mindenkinek van részigazsága – a rendpárti és az örök változásban hívő karaktereknek is.
Az egész darabra kettősség jellemző, minden önmaga ellentéte is, miközben megrendítően vázol fel eltérő magyar társadalmi lehetőségeket.
Szörényi Levente (Fotó/Forrás: Szörényi Réka / Magyar Állami Operaház)
Szörényi Levente és Szinetár Miklós korábban is működtek már együtt:
„Meghatározó egyéniség, és különösen szeretem a humorát” – mondja a rendezőről a zeneszerző. „Bizonyára tudja, hogyan gondolkodtunk az István, a király megírásakor, és higgadtan fogja mérlegelni, hogy az operaváltozat bemutatásakor mit adjon ki a kezéből.”
Az Illés együttes életében fontos események színtere volt az Erkel Színház: itt zajlottak a Táncdalfesztiválok döntői – itt adták elő 1968-ban az Amikor én még kissrác voltam című slágerüket. 1990-ben, az Illés huszonöt éves jubileumán a nézőtéren foglaltak helyet, ám a közönség kikövetelte, hogy színpadra álljanak. Ősszel is itt lesz a rockopera szimfonikus operaváltozatának ősbemutatója. „Nagyon vegyes, nagyon eklektikus, nagyon színes, nagyon sokarcú előadást képzeltem el” – vetíti előre Szinetár Miklós.
Szerző: Verasztó Annamária
A cikk eredetileg az Opera Magazin 2020. őszi számában jelent meg.
hírlevél
