Zenés színház

José Carreras: "A magyarok lelkesedése mindig lenyűgözött"

2012.12.31. 07:08
Ajánlom
Csupa kellemes emléket őriz az Erkel Színházról és magyar énekes kollégáiról José Carreras, aki 2014-ben egy spanyol tárgyú crossover darabban visszatér az operaszínpadra, és még mielőtt végleg búcsút intene rajongóinak, szívesen visszatérne a megújuló Erkel Színházba is, ahol magyar műsorszámmal kedveskedne a hálás budapesti közönségnek. INTERJÚ

-  Az 1980-as évektől rendszeresen látogatott Magyarországra, többnyire az Erkel Színházban lépett fel, amit most éppen felújítanak. Milyen emlékeket őriz akkoriból?

- Jártam Magyarországon már az 1970-es években is. Többnyire valóban az Erkel Színházban léptem fel, de több szerepet énekeltem az Operaházban is - a Bohémélet Rodolfója, az Álarcosbál Ricciardója, a Don Carlos címszerepe, a Lammermoori Lucia Edgardója és a Tosca Cavaradossija bizonyosan közöttük volt. Ami az Erkel Színházat illeti, igazán lenyűgöző az akusztikája, de nemcsak az akusztika, a közönség is mindig fantasztikus volt: nem pusztán lelkesedésük, a hozzáértésük is páratlan. Egyszóval igazán élményszámba ment az Erkel Színházban fellépni.  

- És ami az énekes kollégákat illeti, akikkel több lemezfelvételt is készített? Róluk milyen emlékeket őriz?

- Marton Évával itt, Budapesten rögzítettük a Toscát, a Fedorát, az Andrea Chénier-t - páratlan hangú, igazán különleges énekesnek tartom. De sok más magyar kollégával - Tokody Ilonával, Ágai Karolával, Pitti Katalinnal, Komlósi Ildikóval - is volt alkalmam együtt dolgozni. Ideális partnereket ismerhettem meg személyükben.

- Mint hírneves énekesnek, aki az egész világot bejárta, nem volt szokatlan a vasfüggöny mögött föllépnie?

- Kétségtelenül lehetett érezni a korabeli Magyarországon, hogy a keleti blokkban vagyunk, de a politikánál már akkor is sokkal jobban érdekeltek az emberek. A színházban vagy a hotelben megismert emberek mentalitására, sajátos magyar tulajdonságaira, kultúrájukra és persze a magyar zenei hagyományra igyekeztem odafigyelni. Nagyon érdekes volt megtapasztalni, hogy az ideálisnak korántsem nevezhető körülmények ellenére mindenki tudott rajongani dolgokért, és az emberek láthatóan szerettek volna tenni azért, hogy minél jobb legyen a helyzetük. Ez a lelkesedés mindig lenyűgözött, úgyhogy nagy örömmel jövök újra és újra Budapestre.

- Első önéletrajzi könyvében (magyarul Lélekből énekelni címmel 1994-ben, Szívből énekelni címen 1996-ban jelent meg) Donizetti Lammermoori Luciájának Erkel Színház-beli előadását említi. Az volt a legemlékezetesebb magyarországi élménye?

- Nos, igen, mert rajtam kívül mindenki más magyarul énekelt. Nem tudom, hogy csináltuk, de egész jól működött. (nevet)

- Pályatársa és barátja, Plácido Domingo egy alkalommal elénekelte magyarul Erkeltől a Hazám, hazám kezdetű áriát. Kálmán Imre- és Lehár Ferenc-dallamokat ön is rendszeresen műsorára tűz, és annak idején Liszt-dalokat énekelt Bécsben, de ha jól tudom, más magyar vonatkozású magyar mű nem szerepel a repertoárján. Vagy annak számolhatjuk José Serrano Alma de Dios című zarzuelájából a Canción Húngarát?

- Az igazság az, hogy nem! (nevet) A Canción Húngara egy meglehetősen közismert spanyol románc, nagyon jó énekelni, igazi romantikus szám. Mindig is előszeretettel adtam elő, és még manapság is rendszeresen műsorra tűzöm. Ami viszont a magyar zenét illeti, sajnos csak távoli tisztelője vagyok, mert az önök nyelve számomra - amint az énekesek túlnyomó részének - túl komplikáltnak bizonyult. Ugyanakkor Magyarországnak egyáltalán nincs oka szégyenkezni, hiszen óriási művészeket és zeneszerzőket adott a világnak.

- Ahogy focistákat is. Úgy tudom, gyerekkorában - Mario del Monaco mellett - Kubala László volt a példaképe. Tudták annak idején az Aranycsapatból a Barcelonába disszidált focistáról, hogy Puskáshoz és a többiekhez hasonlóan magyar?

- Hogyne! Puskás igazi legenda volt, de mivel a Real Madridban játszott, nekünk, Barcásoknak félelmetes ellenfélnek számított. De Kubala mellett a Barcelonában focizott Kocsis és Czibor is, az Európa-szerte híres Honvéd exjátékosai. A közönség imádta őket, és volt néhány tényleg különlegesen eredményes évük a Barcelonában. Ma is ilyen sztárokra lenne szüksége a magyar focinak, és akkor újra a világ élvonalában lehetne.

- Bizonyos vonatkozásokban a zenészek is olyanok, mint a sportolók, hiszen állandóan edzésben kell lenniük. Az önéletrajzában azt írja, soha nem tartozott azok közé, akiknek ne kellett volna megküzdenie minden reggel azért, hogy "jól szóljon" a torka. Máig beénekel, hangképez?

- A hang szeszélyes szerszám. Óvni kell, ugyanakkor igényli a rendszeres használatot. Van, amikor hangképzéssel kell foglalkozni, de van, amikor a hangszálak pihentetést kívánnak. Idővel az ember megtanulja, mire van a hangjának szüksége. Ezzel együtt elengedhetetlen a mindennapos "karbantartás" - akár csak negyedórányi gyakorlás -   még akkor is, ha adott esetben hetekig nincs fellépésem. Ha másért nem, hát azért, hogy ne feledjem, énekes vagyok! (nevet)

- Azért azt nem hinném, hogy ne lenne tele a naptárja... Meséljen a terveiről! 

- Valóban, a következő hónapokra, sőt tulajdonképpen egészen 2014-ig be vagyok táblázva. Egy sor koncertet és áriaestet fogok adni Európa-szerte, Ázsiában és az Egyesült Államokban. Emellett egy opera előkészületein dolgozom. Christian Kolonovits osztrák zeneszerző komponál egy spanyol tárgyú operát, melyet a tervek szerint 2014-ben fogunk bemutatni, de erről a projektről még nem árulhatok el többet. Nagy lelkesedéssel várom, hogy még mielőtt végleg visszavonulnék, újra elénekelhessek egy teljes szerepet.

Christian Kolonovits 1952-ben született, anyai ágon magyar származású komponista. Cselló, zongora és zeneszerzés szakon végzett a bécsi zeneművészeti főiskolán. Diploma után bárzongoristaként és stúdiózenészként kereste a kenyerét, majd átigazolt a popiparba. Hangszerelőként, producerként, valamint a klasszikus zene, a pop és a rock színeit elegyítő művek szerzőjeként a három tenor, Kiri Te Kanawa, Elina Garanca, a Bécsi Szimfonikusok, a Berlini Filharmonikusok és a bécsi Volksoper is az ügyfelei között van, utóbbi színházban mutatták be 2009-ben Antonia und der Reißteufel című családi pop-operáját. José Carrerasszal régóta kapcsolatban áll, ő vezényel többek között az énekművész Around the World, illetve Energia című lemezein.

- Ezek szerint 2002 után újra színpadra lépne egy megrendezett operában?

- Igen, pontosan erről van szó.

- Szenzációs, alig várjuk! De ha erről a tervéről még nem mondhat többet, akkor hadd kérdezzem tovább az áriaestjeiről. Az ön repertoárján klasszikus művek mellett mindig is szerepeltek zarzuelák, musicalrészletek, olasz és spanyol slágerek, népszerű karácsonyi énekek. Egy kritikus azt írta az ön 2004-es, utolsó Erkel Színház-beli estje kapcsán: "Carreras túl jó ezekhez a dalokhoz". Mit válaszolna neki?

- Azt gondolom, hogy egy operaénekes elsősorban mégiscsak énekes. Nem hiszek a specializálódásban. Persze a gyökereim az opera műfajához kötnek, de ez nem jelenti azt, hogy ne keltette volna fel az érdeklődésemet más, és ne csábított volna a kezdetektől fogva a lehetőség, hogy más műfajú dallamokat énekeljek - és talán egy kicsit másként, mint ahogy a közönség megszokta. Ennek a vonzalomnak a mélyén ott van az is, hogy legnagyobb elődeink - Caruso, Gigli, di Stefano - örökségét vigyem tovább. Minden nagy tenor énekelt népdalokat és nem restellték a korabeli slágereket előadni. Egy szó, mint száz, nem gondolom, hogy operaénekesi mivoltom kizárná, hogy más műfajokban is rendszeresen kipróbáljam magam. Hiszek benne, hogy műfajtól függetlenül érvényes az, amit őszintén adok elő. Ha sikerül az előadásommal érzelmeket közvetítenem - mi többre vágyhatnék?

- Igaz, hogy akár a koncert előtti utolsó pillanatban is módosít a műsorán?

- Nem, dehogy! Nem tagadom, sok hibám van, de az biztos, hogy fegyelmezett művész vagyok. Hogy mi legyen a ráadás, azt persze csak a koncert legvégén választom ki, de a műsort jó előre rögzítem, és mindig igyekszem a közönség kedvében járni. Amikor például már nem először megyek egy városba vagy egy adott színházba, újabb és újabb darabokat választok hosszú pályafutásom során több száz tételesre hízott repertoáromból.

- Ha úgy adódna, visszatérne a 2013-ban újranyitó Erkel Színházba?

- Nagy örömmel! A következő alkalommal legszívesebben egy zenekari estet adnék, a műsoron operaáriákkal, zarzuelákkal...

- Elénekelné nekünk esetleg a Canción Húngarát is?

- Miért ne? Bár akkor érdemes volna a szövegét lefordítani a műsorfüzetben, hogy azok is értsék, akik nem tudnak spanyolul. (nevet)

Programkereső

Legnépszerűbb

Vizuál

Kiállítják Freud titkos gyűrűit

Az osztrák neurológus és pszichiáter a megajándékozotthoz kötődő mitológiai alakot vésetett az ékszerbe, amelyet csak a kiválasztottaknak ajándékozott.
Zenés színház

Dolhai Attila: „Egészséges versengés van bennünk”

Hagyomány és újítás jegyében rendezik meg hatodik alkalommal a nagy sikerű Palotakoncerteket a budai Vár gyönyörű díszletében. Bemutatjuk a húsz szólistát: elsőként az Operettszínház jól ismert és szeretett bonvivánját, Dolhai Attilát kérdeztük.
Könyv

Depressziós? Olvasson krimit!

Természetesen senkit nem arra buzdítunk, hogy a szakember segítsége vagy esetleg a gyógyszeres kezelés helyett essen neki az Agatha Christie-összesnek, mert mire a végére ér, kutya baj. Annyit azonban kutatások nélkül is állíthatunk, hogy egy jó könyv fel tudja dobni az ember napját.
Klasszikus

Mozart zenéje enyhíti az epilepszia tüneteit

Egy friss kutatás szerint öt perc Mozart-muzsika is hozzájárulhat a betegek jobb közérzetéhez. Mindez azért is fontos, mert nem mindenkinek segítenek a drága gyógyszerek.
Vizuál

Már biztos: mozifilm lesz a Downton Abbey-ből

Hosszú találgatás után most megerősítették, hogy filmváltozat készül az angol sorozatból. A hírek szerint az eredeti szereplőgárda tagjai is visszatérnek.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Zenés színház interjú

Laki Péter: „Ez nem hagyományos gála”

A fiatal táncos komikus igazi showman, és karizmatikus színpadi jelenlétét a Budavári Palotakoncerteken is kamatoztatja: Kerényi Miklós Mátéval együtt látják el a házigazda feladatát.
Zenés színház operett

Frankó Tünde: „Kedves pikantériát ad...”

Egy művésznek az a legfontosabb, hogy a törekvéseiben a színháza partner legyen - állítja Frankó Tünde. A Palotakoncertek fellépőit bemutató sorozatunkban a népszerű primadonna válaszolt kérdéseinkre.
Zenés színház interjú

Dolhai Attila: „Egészséges versengés van bennünk”

Hagyomány és újítás jegyében rendezik meg hatodik alkalommal a nagy sikerű Palotakoncerteket a budai Vár gyönyörű díszletében. Bemutatjuk a húsz szólistát: elsőként az Operettszínház jól ismert és szeretett bonvivánját, Dolhai Attilát kérdeztük.
Zenés színház kritika

A mi Chicagónk

A Chicago a minőségi szórakoztatóipar egy legsikerültebb darabja. Nem azért persze, mert igen jól meg van csinálva. Inkább azért, mert jól ki van találva. Nemcsak a társadalmat leplezi le, de önmagát is. Alföldi Róbert rendezésében, a Kultúrbrigád és az Átrium előadásában pedig a mi, honi állapotainkat is.
Zenés színház interjú

„A Marica grófnőnek minden száma sláger”

A Fertő-tó partján, Mörbischben láthatja a közönség Kálmán Imre örökzöld alkotását, a Marica grófnőt, amely zeneileg és látványosságában is lenyűgözőnek ígérkezik. A produkcióról a Seefestspiele Mörbisch művészeti vezetőjét, Peter Edelmannt kérdeztük.