„José Carreras fedezett fel engem, tulajdonképpen neki köszönhetem a világhírnevet. Úgy szeretett, mintha a testvére lennék. Nagyon jó érzés volt vele együtt énekelni – látszott rajta, feldobódik attól, hogy én egy beleélős típus vagyok, és hagyta magát elsodorni a játék hevében” – mondta el lapunknak korábban Tokody Ilona. Az operaénekes Szegeden született, énektanulmányait is itt kezdte meg, Berdál Valériánál. 1971-től a Budapesti Liszt Ferenc Zeneakadémia növendéke volt – itt dr. Sípos Jenő tanította -, kiemelkedő tehetsége már főiskolás éveiben megmutatkozott.
1976-ban szerződtette tagjai sorába a Magyar Állami Operaház. Számos nagy rendezővel dolgozott együtt, mint Franco Zeffirelli, Otto Schenk, Götz Friedrich, valamint kiváló karmesterekkel, mint Claudio Abbado, Giuseppe Sinopoli, Giuseppe Patané. A szerepek kapcsán megjegyezte:
Általában elmondható, hogy azokat szeretem leginkább, akik hittel, önbizalommal és erővel rendelkeznek és nem riadnak vissza a haláltól sem, ugyanakkor törékeny női alakok.
Tokody Ilona a Manon Lescaut című előadásban, 1994. (Fotó/Forrás: Mezey Béla / Operaház Archívuma)
1979-ben a Bohémélet Mimijeként mutatkozott be a bécsi Staatsoper színpadán, olyan sikerrel, hogy ezt követően Bécsben főszerepek egész sora várta. Plácido Domingóval 1986-ban énekelt először a berlini Deutsche Operben, Verdi Otellójában, majd később is találkozhattak színpadon, a Buenos Aires-i Teatro Colonban. Erre így emlékezett vissza: „Pavarottival volt talán a legnagyobb élmény a Bohémélet Mimijét énekelni. Meglepett, hogy milyen közvetlenül viselkedett mindenkivel, a hangja pedig úgy szólt, hogy azt mondtam, ez nem is sztereo, hanem kvadro!
Ott ültem és kértem, csípjen már meg valaki, mert nekem énekelnem kell és nem bámulni – sokszor majdnem elfelejtettem belépni.
Hatalmas sikereket aratott több európai nagyvárosban (Barcelona, Madrid, Bonn, Catania, Róma, Nápoly, Stuttgart, Hamburg) és Japánban is. A New York-i Metropolitan-ben 1988-ban mutatkozott be: Leoncavallo Bajazzók című operájában Nedda szerepét énekelte, majd ugyanitt Bizet Carmenjének Micaeláját.
Tokody Ilona (Fotó/Forrás: Operaház Archívuma)
„Mindig úgy éreztem, ha egy nagy operaházban léptem fel, hogy olyan, mintha egy olimpián vennék részt – az előadást megelőző fizikai, szellemi és érzelmi edzést csak ehhez tudnám hasonlítani” – jegyezte meg.
1996-ban az Operaház Örökös Tagság-címével tüntették ki, 2013-ban a Mesterművész-díjat is átvehette. Énekesi példaképének Renata Scottót tartja.
„Az különbözteti meg az igazán nagy művészt az átlagostól, hogy mindig maximálisan hiteles a színpadon, hiszen mikor ott állunk, az egy lelki sztriptíz.
Ha nem énekelünk őszintén egymáshoz, akkor semmit nem ér az egész.
Fejléckép: Tokody Ilona (fotó: Éder Vera)
hírlevél
