Zenés színház

José Cura: „A művészetben nincs helye a skatulyáknak”

2018.06.21. 09:20
Ajánlom
José Cura az olasz operairodalom slágereivel és a West Side Story fináléjával tér vissza a VeszprémFestre. Ebből az alkalomból adott interjút a Fideliónak a sokoldalú művész, aki éppen Nabuccót rendez Prágában.

2004-ben az Ön áriaestjével kezdődött a VeszprémFest története. Az idén jubiláló 15 éves fesztiválon  Rost Andrea, Ramón Vargas, Miklós Erika partnereként tér vissza. Milyen emlékekkel jön Veszprémbe, ahol legutóbb egy operagálán lépett fel hat évvel ezelőtt, és nem mellesleg a város díszpolgárává választották?

Örömmel tölt el, hogy részese lehettem a VeszprémFest születésének. Az élet egyik legszebb kalandja látni, ahogy a „ gyermek” felcseperedik. Ugyanakkor szomorú érzéssel tölt el, hogy Kocsis Zoltán már nem lehet közöttünk, hogy vele ünnepeljünk. Annak idején a közös koncertünkön együtt kereszteltük meg ezt a remek kezdeményezést.

A mostani partnereihez milyen szakmai viszony fűzi?

Rost Andreával már többször énekeltem együtt, csodálatos kollégának tartom. Miklósa Erikával és Ramón Vargasszal még nem találkoztunk a színpadon, de mindkettejüket ismerem, művészileg és emberileg egyaránt kiváló személyiségek. A veszprémi koncertünk afféle baráti összejövetelnek ígérkezik.

Nemrég azt nyilatkozta, hogy ezentúl kitüntetett alkalmakra hagyja az éneklést,  igazán karmester  minőségében szeretne kiteljesedni.

Eredeti képesítésem szerint karmester volnék, aki mellesleg énekel. Sok minden érdekel, és tulajdonképpen egyazon dolognak a különböző területeivel foglalkozom. Hittel, kitartással, szorgalommal, tehetséggel igyekszem szolgálni a szerzőket, a műveket, a színházat.  Énekesként csak magamért vagyok felelős. Karmesterként mindenkiért. Ha egy énekes indiszponált, rosszul végzi a dolgát, a kollégái meg a közönség is szenved, de ettől még az előadás megy tovább. Ha egy karmester teszi ugyanezt, az kész katasztrófa. De  az érem másik oldalához tartozik, hogy egy kvalitásos zenekar megoldja a problémát, kijavítja a dirigens által elkövetett hibákat. Sok év kemény munkája, tapasztalata van abban, hogy  nem csak a megszokott szerepkörömben merek kiállni a közönség elé. Az élet túl rövid, a zeneirodalom meg túl gazdag ahhoz, hogy ne  a saját utamat járjam benne.

A klasszikus zene lázadójának is nevezik. Egyszerre  készít meta-showkat, rendez, díszletet- jelmezt tervez,  komponál. Szereti feszegetni a határokat?

A művészetben nincs helye a skatulyáknak. Képesség és mondanivaló alapján dolgozom. A bennem élő rendező az avatott énekesből merít, a bennem élő énekes a karmesterből táplálkozik,  a dirigens énem éppúgy zenei történeteket mesél, mint az énekes.

Emblematikus szerepe az Otello, azt szokta mondani, hogy a velencei mór megformálása adja  a legnagyobb kielégülést. Milyen értelemben?

Az egyik mesterem húsz évvel ezelőtt, amikor először öltöttem magamra Otellót, felhívta rá a figyelmemet, hogy Otellót énekelni olyan, mint a legkiválóbb minőségű bort inni. Apránként lehet csak kortyolgatni, mert megszédül tőle az ember. Igaza volt. Hasonló élményt jelentett, amikor Bach h-moll miséjét vagy Beethoven IX. szimfóniáját először vezényeltem. A legnagyobb mesterműveknél mindig van egy „előtte és utána” állapot, az eufória, a  kiváltság szavakkal le nem írható állapota, hogy megszólaltathatod őket.

Miben változott az évek során az Otello előadásmódja, az értelmezése?

Egy példával élve, fiatalabb koromban őszre festették a hajamat meg a szakállamat, hogy úgy nézzek ki, mint egy ötvenes férfi. Manapság már nincs rá szükség, és ez oly sok mindent megmagyaráz.  Az egyik legszebb dicséretet, amit az utóbbi években kaptam arra vonatkozott, hogy a testbeszédem mennyit fejlődött, és ezáltal a karakter is rengeteget gazdagodott. Ma már sokkal többet tudok arról a férfiról, akit megedzett az élet, a becsületről, árulásról, hiszékenységről.  Pláne amióta rendezem is az Otellót. Nem hiszem, hogy valaha  véglegesen megfejtem őt, de egyre mélyebben érzem belülről. Az úgy teszek, mintha érteném  mit éreztől eljutottam az érzem amit érezig.

Tavaly nagy elismerést szerzett a bonni és a Monte Carló-i operában bemutatott Peter Grimessel a saját rendezésében és interpretálásában. Britten zenedrámájáról eddigi pályafutása legnagyobb kihívásaként beszélt.

A pályafutásom legnagyobb kihívása maga a pályafutásom. Hogy tudjam folytatni, friss és hajlékony maradjon a hangom, beérjek rendezőként, elfogadjanak zeneszerzőként. Ami Peter Grimes-et illeti, jó ideje mondogattam mindenhol, hogy mennyire szeretnék megbirkózni vele; a nyelvezete, a zenéje, az esztétikája annyira eltérő attól, amit eddig csináltam. Olyan érzés, mintha mindent a nulláról kellene kezdeni.

José Cura

José Cura (Fotó/Forrás: Sandra Ott)

Mi hiányzik még a repertoárjából?

Néhány bariton szerepben szeretnék megmártózni, méghozzá rövid időn belül, amikor még könnyen el tudom énekelni a tenor repertoárt, hogy elkerüljem a rosszindulatú összehasonlításokat más művészekkel, meg az olyan jellegű megjegyzéseket, mint:” Biztos, azért váltott, mert már képtelen kiénekelni a magasabb hangokat!” Amióta létezik az opera műfaja,  tudatlanságból  és legendából  terjeng ez a hiedelem. Emellett nagy álmom, hogy prózai színészként is kipróbálhassam magam  színpadon, filmen egyaránt. De ki tudja,  mit hoz a jövő.

 

Újra opera Veszprémben

Kapcsolódó

Újra opera Veszprémben

Erős programmal várja közönségét az idén 15. évét ünneplő VeszprémFest.

Programkereső

Legnépszerűbb

Zenés színház

Nyomozás az Operában – akcióban a jogi osztály

Noha az egyik legfelemelőbb érzés kétségkívül a művészeket illeti, amikor a színpadon megcsillogtathatják tudásukat, majd fürdőzhetnek a közönség jól megérdemelt elismerésében, mégis, ahhoz, hogy ez létrejöhessen, többek között az Opera jogi csapatának hathatós közreműködésére is szükség van.
Színház

Végigsöpör a tao-változások előszele a színházi szakmán

Az Orlai Produkciós Iroda és a Veres1Színház is csatlakozott a vészharangot megkongató magánszínházakhoz, akik a társasági adókból történő kultúratámogatási lehetőség megszűnése miatt kerültek nehéz helyzetbe.
Színház

A Magvető Café-ban is elmaradnak a tervezett bemutatók januártól

A kulturális tao-támogatás megvonása a Magvető Cafét is érzékenyen érinti. Közleményükben arról írnak, januártól biztosan elmaradnak a tervezett saját előadások.
Vizuál

Színházi reklámfogás volt a megtalált Picasso-festmény

Hamisnak bizonyultak a hat éve ellopott Picasso-festmény felbukkanásáról szóló hírek. A kép megtalálását bejelentő holland írónő elmondása szerint "tréfa áldozata lett". Egy belgiumi színházi produkció alkotói közölték, hogy ők csapták be a megtalálót és hamisítvány a Romániában talált, Picassónak tulajdonított festmény - közölte a holland NOS televízió.
Zenés színház

A hazai zenés színház „mindenese”: Szemenyei János

Színész és zeneszerző egy személyben, aki igazi otthonát a zenés színpadokon találta meg. Szemenyei János Kult50-ben megjelent portréja.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Zenés színház kult50

A hazai zenés színház „mindenese”: Szemenyei János

Színész és zeneszerző egy személyben, aki igazi otthonát a zenés színpadokon találta meg. Szemenyei János Kult50-ben megjelent portréja.
Zenés színház magazin

Nyomozás az Operában – akcióban a jogi osztály

Noha az egyik legfelemelőbb érzés kétségkívül a művészeket illeti, amikor a színpadon megcsillogtathatják tudásukat, majd fürdőzhetnek a közönség jól megérdemelt elismerésében, mégis, ahhoz, hogy ez létrejöhessen, többek között az Opera jogi csapatának hathatós közreműködésére is szükség van.
Zenés színház ajánló

Egy operettlegenda a József Attila Színház színpadán

Három emblematikus operettet jegyez a magyar színháztörténet: a Csárdáskirálynőt, a Mágnás Miskát illetve a Csókos asszonyt. Utóbbi Szilágyi László és Zerkovitz Béla örökbecsű műve, ami második éve fut a József Attila Színházban.
Zenés színház opera

Itt hallgathatja meg Kurtág György operáját élőben

Ma este mutatják be Kurtág György első operáját a milánói Scalában. Az előadást az olasz közrádió és a Bartók Rádió élőben közvetíti, az interneten ön is meghallgathatja!
Zenés színház opera

Vajda Gergely Kékszakállút vezényel Palermóban

Schönberg A sors keze című egyfelvonásosát és Bartók Béla Kékszakállúját játssza a palermói Teatro Massimo. Utóbbinak két főszereplője Bretz Gábor és Schöck Atala.