Zenés színház

Jurtadiszkó, egyházhakni

2012.04.03. 07:17
Ajánlom
Két szabadtéri előadás és több mint egy évtizedes kényszerszünet után a Veled, Uram! ismét színpadra kerülhetett a Thália és a Budapesti Operettszínház jóvoltából. Hogy egész pontosan miért, arra meggyőző választ nem kaptunk.

Amikor egy premier kapcsán többször hangzik el a shakespeare-i és a wagneri jelző, mint ahányszor életünkben - önszántunkból vagy félresiklott házibulik jóvoltából - elkaraokeztuk a megsárgult borítójú István, a királyt, már tudjuk, hogy baj van. Baj, mert a szervezők maximum az előadás tizedik percéig képesek elhitetni a jóhiszemű közönséggel, hogy amit mondtak, azt komolyan is gondolták. A néző aztán hazafelé bandukolva azt tapasztalja, hogy se wagneri leitmotívumok, se shakespeare-i jambusok nem duruzsolnak a fülében, csak az a rockoperának nevezett alig valami, ami egy ideje se nem rock, se nem opera, legfeljebb gitárszólamokkal megfejelt musical.

Azt, hogy az egykor hatalmas erővel robbanó István, a királynak folytatása lesz, mindig is lehetett tudni: a kérdés inkább csak az volt, hogy a szerzők mikor rántják le az újabb bőrt az időközben jócskán megkoptatott hírnévről. Némi önkritikával persze könnyen belátható lett volna, hogy két bemutatót megélt, aztán hamvában elhalt Veled, Uram! korántsem akkora remekmű, mint elődje volt: nem véletlen, hogy (ellentétben az István, a királlyal) se a Nemzeti Színházban nem tűzték műsorra, se a nézői emlékezetbe nem véste be különösebben magát. Ezzel szemben az alkotók abban reménykedtek, hogy - harmadszorra - valami csoda folytán a közönség mégis elhiszi, hogy 2012-ben lehet úgy musicalt írni, ahogy harminc évvel korábban lehetett, figyelmen kívül hagyva mindent, ami azóta színházzal, könnyűzenével történt.

A történet az István (Sasvári Sándor) halálát megelőző, vérrel és intrikával fűszerezett korszakba röpít vissza, amikor a hidrogénezett hajú Orseolo Péter (Mészáros Árpád Zsolt) gátlástalan hatalomvágytól vezérelve versenybe száll a trónért. Ármánykodásainak köszönhetően találkozhatunk az erdőben bujkáló pogányokkal, ősi magyar szokás szerint tűzön futtatott Imre herceggel, és Zobor táltossal (Pirgel Dávid), aki közvetlenül a Gyűrűk Ura kelléktárából zuhant a színpadra. A ködös történelmi tényeket fiktív szálakkal ok-okozati sorrendbe terelő cselekmény még akár izgalmassá is válhatna, ha a rendezés (Somogyi Szilárd) nem iparkodna minden pillanatban a monumentalitás nyilvánvalóan banális hatását kelteni a meglehetésen szűkös színpadon: a Thália méreténél fogva alkalmatlan látványos tömegjelenetek és koreográfiák lebonyolítására. (Apropó koreográfia: az István üdvözlését kísérő karlendítések felett napokkal az előadás után is értetlenül állunk.)

A színpad közepére állított, királyi kastély külső és belső terét egyaránt ábrázoló, karácsonyfa ledekkel körbefont díszlet (Rózsa István) gyakorlatilag folyamatos mozgásban van. Ha épp nem a forgószínpadon pörög, akkor díszletmunkások cibálják jobbra-balra, nehogy a néző egy pillanatra is azt gondolja, hogy ősmagyar rögvalóság helyett a Hattyúk tavát nézi. Grandiózus a nyitókép is: István mindent betakaró palástját egy hirtelen jött ötlettől vezérelve ciklámen fénnyel bombázzák meg, majd egy felvonással később ugyanebben a térben váratlanul egy óriási libikóka bontakozik ki, egyik végén Istvánnal, másikon Vászollyal. Nem érheti panasz a készítők stilizációs készségét sem: Orseolo a második felvonásban több alkalommal kísérel meg gyilkosságot végrehajtani egy méretes fakarddal, a rezervátumba szorított pogányok sámándobja pedig valójában egy olajoskannákból kiépített DJ szett. Satöbbi.

Ha a Veled, Uram! önmagában remekmű lenne - mint ahogy nyilvánvalóan nem az -, ha Szörényi Levente monumentális hangzásvilág alatt nem saját életművének folyamatos és koncepciótlan önismétlését értette volna, ha egy centivel megpróbált volna közelebb lépni a 21. század hangzásvilágához, esetleg ha Bródy János a kínrímszótár felütése helyett valóban akart volna dalszöveget írni, az Operettszínház és a Thália közös produkciója még akkor is komoly gondokkal küzdene. Valódi színészi játékot nem lehet számon kérni, a legtöbb, amit a recenzens megtehet, hogy bocsánatot kér a maréknyi kivételtől. Az azonban, hogy énekhangok terén sem kapjuk meg az élmény minimumát, megengedhetetlen. És akkor álljon itt azoknak a neve, akik a szó szoros értelmében megmentették az estét: Feke Pál, Janza Kata, Vágó Bernadett.

A majd' három órás előadás végeztével a Szent Korona ellebeg a zsinórpadlás irányába, mi pedig- hazaszeretet ide vagy oda- hálásak vagyunk érte. A kötelező vastaps után aztán még egy darabig próbáljuk megérteni, hogyan kerültek a színpadra diszkófényben úszó pogányok és mi szükség volt a hullahegyek felett ízléstelenül felcsendülő Boldogasszony Anyánkra. Választ persze nem kapunk, mint ahogy arra sem, hogy az import tarsolylemezért cserébe megváltható nemzeti identitás korában mennyi szükség van a jurtadiszkóra, mennyi az egyházhaknira. Mert a Veled, Uram! alig több ezeknél.

Programkereső

Legnépszerűbb

Könyv

Meztelenre vetkőzni még az orvos előtt sem!

Láthatóvá válnak a cselédlányok, szegényebb sorból való asszonyok hétköznapjai, a kor egészségügyi, higiéniai, sőt erkölcsi viszonyai. Szécsi Noémi legutóbbi kötetében dr. Hugonnai Vilma, az első magyar orvosnő rendelési naplói alapján enged bepillantást a 19. század végén és a 20. század elején élő nők életébe.
Fidelio Tours

Több mint félszáz program a Zempléni Fesztiválon

Komolyzenei és jazzkoncertek, színházi és irodalmi estek, kiállítások mellett családi és gasztronómiai kínálat várja az érdeklődőket augusztus 14. és 23. között.
Jazz/World

A boglári közönséget táncoltatja meg pénteken a Budapest Bár

Azt már egyértelműen láthatjuk, hogy 2020 nem a nagykoncertek és a többezres fesztiválok éve, de a Budapest Bár legénysége ebben a nehéz helyzetben sem maradt tétlen. Az utóbbi hónapokban tökéletesítették friss lemezük dalait és előkészítettek egy koncertszínházi darabot, amit augusztusban és szeptemberben több ízben is meghallgathatunk. Legközelebb 7-én, pénteken lépnek fel Balatonbogláron, a Kultkikötő 15. születésnapján. A zenekar vezetőjével, Farkas Robival beszélgettünk.
Jazz/World

Tizenhét ember szíve egy akkordban - Beszélgetés Bacsó Kristóffal

Elvégezte a Liszt Ferenc Zeneakadémiát és a Berklee College of Music-ot, bizonyított a francia és az amerikai komolyzenei színtéren, londoni, barcelonai és pescarai jazz fesztiválokon nyűgözte le a szakmát, Orszáczky- és Artisjus-díjban részesült, és különböző formációival eddig négy saját lemezt jelentetett meg. Bacsó Kristóf szaxofonista és zeneszerző jelenleg a Modern Art Orchestra művésze – zenei pályafutásáról, a MAO-val közös munkájáról, jövőbeni terveiről beszélgettünk.
Zenés színház

Fontos, hogy a magyar lelkünk is benne legyen ezekben az előadásokban

A Budavári Palotakoncert meghívott vendégeként augusztus 8-án két erdélyi művész, Hary Judit és Fülöp Márton is szívhez szóló, emlékezetes élményt nyújtó produkciókkal készül megajándékozni az Oroszlános Udvarba érkező közönséget. A Kolozsvári Magyar Opera művészeivel a közelgő gála kapcsán arról is beszélgettünk, hogy határon túli magyarokként miért kiemelkedő fontosságú számukra ez a találkozás és maga az operett műfaj.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Zenés színház interjú

„Újra élünk” – Budapesten a két olasz sztárénekes

A legnépszerűbb Rossini-opera, A sevillai borbély két este, augusztus 7-én és 9-én látható a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon. Figaro és Rosina szerepében Giorgio Caodurót és Annalisa Stroppát láthatja-hallhatja a magyar közönség. A két olasz művész a világ legnagyobb operaszínpadait külön-külön is meghódította, de közös történetük is van.
Zenés színház interjú

Fontos, hogy a magyar lelkünk is benne legyen ezekben az előadásokban

A Budavári Palotakoncert meghívott vendégeként augusztus 8-án két erdélyi művész, Hary Judit és Fülöp Márton is szívhez szóló, emlékezetes élményt nyújtó produkciókkal készül megajándékozni az Oroszlános Udvarba érkező közönséget. A Kolozsvári Magyar Opera művészeivel a közelgő gála kapcsán arról is beszélgettünk, hogy határon túli magyarokként miért kiemelkedő fontosságú számukra ez a találkozás és maga az operett műfaj.
Zenés színház interjú

„Ez az a szívdobbanás, ami bennünk is él”

Az idei gálán két testvér, két virtuóz zenész, a Jávorkai Brothers is lenyűgöző produkciókkal várja majd az Oroszlános Udvarba érkező közönséget. Jávorkai Sándor és Jávorkai Ádám - egy hegedűművész és egy gordonkaművész –-, akik számos más díj mellett 2009-ben Ausztriában az Év Művészei címet is elnyerték – a Budavári Palotakoncertek kapcsán az általuk megszólaltatott különleges hangszerek történetei mellett többek között az operettel kapcsolatos gondolataikat is megosztották velünk.
Zenés színház hír

Parkfoglaló gála Jonas Kaufmannal

Az Eiffel Műhelyház körüli hatalmas park ad otthont annak a nagyszabású gálaműsornak, amelyen az Opera művészei és napjaink legnépszerűbb tenorja, Jonas Kaufmann lépnek a közönség elé augusztus 19-én.
Zenés színház interjú

Az operett megoldást kínál és reményt ad az embereknek

A Budapesti Operettszínház művésze, Kalocsai Zsuzsa operettprimadonna is fellép az idei Budavári Palotakoncerteken. A Jászai Mari-díjas művésznővel nemcsak a műfajjal való első találkozást idéztük fel, de egyebek mellett arról is beszélgettünk, mi az a pótolhatatlan érték, amit manapság is nyújt számunkra.