Zenés színház

Jurtadiszkó, egyházhakni

2012.04.03. 07:17
Ajánlom
Két szabadtéri előadás és több mint egy évtizedes kényszerszünet után a Veled, Uram! ismét színpadra kerülhetett a Thália és a Budapesti Operettszínház jóvoltából. Hogy egész pontosan miért, arra meggyőző választ nem kaptunk.

Amikor egy premier kapcsán többször hangzik el a shakespeare-i és a wagneri jelző, mint ahányszor életünkben - önszántunkból vagy félresiklott házibulik jóvoltából - elkaraokeztuk a megsárgult borítójú István, a királyt, már tudjuk, hogy baj van. Baj, mert a szervezők maximum az előadás tizedik percéig képesek elhitetni a jóhiszemű közönséggel, hogy amit mondtak, azt komolyan is gondolták. A néző aztán hazafelé bandukolva azt tapasztalja, hogy se wagneri leitmotívumok, se shakespeare-i jambusok nem duruzsolnak a fülében, csak az a rockoperának nevezett alig valami, ami egy ideje se nem rock, se nem opera, legfeljebb gitárszólamokkal megfejelt musical.

Azt, hogy az egykor hatalmas erővel robbanó István, a királynak folytatása lesz, mindig is lehetett tudni: a kérdés inkább csak az volt, hogy a szerzők mikor rántják le az újabb bőrt az időközben jócskán megkoptatott hírnévről. Némi önkritikával persze könnyen belátható lett volna, hogy két bemutatót megélt, aztán hamvában elhalt Veled, Uram! korántsem akkora remekmű, mint elődje volt: nem véletlen, hogy (ellentétben az István, a királlyal) se a Nemzeti Színházban nem tűzték műsorra, se a nézői emlékezetbe nem véste be különösebben magát. Ezzel szemben az alkotók abban reménykedtek, hogy - harmadszorra - valami csoda folytán a közönség mégis elhiszi, hogy 2012-ben lehet úgy musicalt írni, ahogy harminc évvel korábban lehetett, figyelmen kívül hagyva mindent, ami azóta színházzal, könnyűzenével történt.

A történet az István (Sasvári Sándor) halálát megelőző, vérrel és intrikával fűszerezett korszakba röpít vissza, amikor a hidrogénezett hajú Orseolo Péter (Mészáros Árpád Zsolt) gátlástalan hatalomvágytól vezérelve versenybe száll a trónért. Ármánykodásainak köszönhetően találkozhatunk az erdőben bujkáló pogányokkal, ősi magyar szokás szerint tűzön futtatott Imre herceggel, és Zobor táltossal (Pirgel Dávid), aki közvetlenül a Gyűrűk Ura kelléktárából zuhant a színpadra. A ködös történelmi tényeket fiktív szálakkal ok-okozati sorrendbe terelő cselekmény még akár izgalmassá is válhatna, ha a rendezés (Somogyi Szilárd) nem iparkodna minden pillanatban a monumentalitás nyilvánvalóan banális hatását kelteni a meglehetésen szűkös színpadon: a Thália méreténél fogva alkalmatlan látványos tömegjelenetek és koreográfiák lebonyolítására. (Apropó koreográfia: az István üdvözlését kísérő karlendítések felett napokkal az előadás után is értetlenül állunk.)

A színpad közepére állított, királyi kastély külső és belső terét egyaránt ábrázoló, karácsonyfa ledekkel körbefont díszlet (Rózsa István) gyakorlatilag folyamatos mozgásban van. Ha épp nem a forgószínpadon pörög, akkor díszletmunkások cibálják jobbra-balra, nehogy a néző egy pillanatra is azt gondolja, hogy ősmagyar rögvalóság helyett a Hattyúk tavát nézi. Grandiózus a nyitókép is: István mindent betakaró palástját egy hirtelen jött ötlettől vezérelve ciklámen fénnyel bombázzák meg, majd egy felvonással később ugyanebben a térben váratlanul egy óriási libikóka bontakozik ki, egyik végén Istvánnal, másikon Vászollyal. Nem érheti panasz a készítők stilizációs készségét sem: Orseolo a második felvonásban több alkalommal kísérel meg gyilkosságot végrehajtani egy méretes fakarddal, a rezervátumba szorított pogányok sámándobja pedig valójában egy olajoskannákból kiépített DJ szett. Satöbbi.

Ha a Veled, Uram! önmagában remekmű lenne - mint ahogy nyilvánvalóan nem az -, ha Szörényi Levente monumentális hangzásvilág alatt nem saját életművének folyamatos és koncepciótlan önismétlését értette volna, ha egy centivel megpróbált volna közelebb lépni a 21. század hangzásvilágához, esetleg ha Bródy János a kínrímszótár felütése helyett valóban akart volna dalszöveget írni, az Operettszínház és a Thália közös produkciója még akkor is komoly gondokkal küzdene. Valódi színészi játékot nem lehet számon kérni, a legtöbb, amit a recenzens megtehet, hogy bocsánatot kér a maréknyi kivételtől. Az azonban, hogy énekhangok terén sem kapjuk meg az élmény minimumát, megengedhetetlen. És akkor álljon itt azoknak a neve, akik a szó szoros értelmében megmentették az estét: Feke Pál, Janza Kata, Vágó Bernadett.

A majd' három órás előadás végeztével a Szent Korona ellebeg a zsinórpadlás irányába, mi pedig- hazaszeretet ide vagy oda- hálásak vagyunk érte. A kötelező vastaps után aztán még egy darabig próbáljuk megérteni, hogyan kerültek a színpadra diszkófényben úszó pogányok és mi szükség volt a hullahegyek felett ízléstelenül felcsendülő Boldogasszony Anyánkra. Választ persze nem kapunk, mint ahogy arra sem, hogy az import tarsolylemezért cserébe megváltható nemzeti identitás korában mennyi szükség van a jurtadiszkóra, mennyi az egyházhaknira. Mert a Veled, Uram! alig több ezeknél.

Programkereső

Legnépszerűbb

Színház

Psotás fények és árnyak

Öt évvel ezelőtt, 2016. február 25-én, 86 éves korában hunyt el a magyar színházművészet egyik legegyedibb és utánozhatatlan alakja, Psota Irén, akinek neve már életében fogalommá vált. Utolsó éveiben visszavonultan élt, elzárkózott a nyilvánosság elől, emiatt is különleges ez a 2009-ben készült beszélgetés, amelyben bepillanthatunk egy nagy művész hétköznapjaiba. Egy valódi, megismételhetetlen legendára emlékezünk ezzel az írással.
Klasszikus

Virtuóz fiatalokkal ad koncertet a Liszt Ferenc Kamarazenekar

Online koncertet ad a Liszt Ferenc Kamarazenekar február 26-án. A szólisták közül a legfiatalabb 11 éves, mindannyiukat számos díjjal ismerték már el, és van köztük, aki a világhírű Carnegie Hallban is fellépett.
Könyv

Dragomán György Máglya című regényét méltatja a New York Times

Elbűvölőnek nevezi a rangos amerikai napilap kritikusa Dragomán György regényét. Ottilie Mulzet fordításában angolul is megjelent a Máglya, és máris dicsérő recenziót kapott.
Könyv

Innentől nem a gyerek hibája lesz, ha nem olvas

Az irodalom a szabadságról szól. Ha ezt a szabadságot nem adjuk meg az oktatással, ha nem mutatjuk meg a gyerekeknek, hogy talán éppen az olvasás az, amire ebben a számára is megterhelő, felgyorsult világban szüksége van, akkor tényleg nem az ő hibája lesz, hogy nem olvas. VÉLEMÉNY.
Zenés színház

Óda a magyarokhoz – 240 éve mutatták be Joseph Haydn A hűség jutalma című operáját

1779-ben leégett a fertődi Esterházy kastélyhoz tartozó színház. E sajnálatos esemény nyomán azonban egy igazán különleges zenemű született: Haydn új nagyoperája, A hűség jutalma csendült fel először az újranyitott teátrumban.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Zenés színház ajánló

Börtöndráma az Operaházban

A megrázó erejű Ments meg, Uram! (Dead Man Walking) című Jake Heggie-operával folytatódik az Opera Otthonra fizetős streamsorozata. Az Almási-Tóth András rendezte produkció szombaton Meláth Andrea és Sólyom-Nagy Máté főszereplésével látható.
Zenés színház magazin

Óda a magyarokhoz – 240 éve mutatták be Joseph Haydn A hűség jutalma című operáját

1779-ben leégett a fertődi Esterházy kastélyhoz tartozó színház. E sajnálatos esemény nyomán azonban egy igazán különleges zenemű született: Haydn új nagyoperája, A hűség jutalma csendült fel először az újranyitott teátrumban.
Zenés színház interjú

„Az egyetemes Bóni-életérzést kerestem” – interjú Erdős Attilával

Erdős Attila operaénekesi feladatai mellett a Budapesti Operettszínházban táncoskomikusként is bemutatkozhatott, a Kékszakáll Popolanija után többek között a Vidnyánszky Attila rendezte Csárdáskirálynő Bónijaként láthatta őt a közönség. Az indulásról, zenei kalandozásokról és az operett műfajának sokszínűségéről beszélgettünk.
Zenés színház hír

Először neveztek ki női zeneigazgatót Szentpétervár történelmi színházában

A szentpétervári Mihajlovszkij Színház zeneigazgatója lett Alevtina Ioffe, aki több rangos német színházban is bemutatkozott már. Ilyen magas pozíciót még nem kapott női dirigens Oroszországban.
Zenés színház hír

Whoopi Goldberg nélkül mutatják be az Apáca Show-t a West Enden

Nagy dobásra készült tavaly a West End: az 1992-es Apáca Show musical-változatának főszerepére a nagysikerű film Delorisát, Whoopi Goldberget kérték fel, aki örömmel vállalta, hogy ismét magára ölti az apácaruhát. Az előadásra a borsos jegyárak ellenére gyorsan fogytak a jegyek, a bemutató azonban a koronavírus miatt elmaradt, az új változatban pedig úgy tűnik, hogy hiába is keresnénk az Oscar-díjas színésznőt.