Zenés színház

Kacagj, bajazzó! - Leoncavallo 160

2017.04.23. 13:14
Ajánlom
Ruggiero Leoncavallo több operát is komponált, mégis egyműves szerzőként ismerjük. Na de milyen az az egy!

Persze Ruggero Leoncavallón kívül vannak még ún. egyműves szerzők, akik később valóban szomorúan konstatálták, hogy más műveik nem tartottak számot akkora érdeklődésre, mint az, amelyikkel berobbantak a köztudatba. Mondjuk ezt a titulust talán Leoncavallo sem bánná, ha tudná, hogy még a XXI. században is, egészen pontosan a 2013/2014-es évadban az Operabase adatbázisa szerint a Bajazzók a világ leggyakrabban játszott operái között a huszadik helyen szerepelt.

Ruggero Leoncavallo

Ruggero Leoncavallo

De legalább most, az olasz komponista születésének 160. évfordulója alkalmából emlékezzünk meg arról, hogy

a Bajazzók (Pagliacci) szerzője nem csak a Bajazzók szerzője volt.

Ruggero Leoncavallo 1857. április 23-án látta meg a napvilágot Nápolyban, de gyermekkora jelentős részét Calabriában töltötte. Később Nápolyban, majd a Bolognai Egyetemen tanult, az utóbbi intézményben a híres költőnél, Giusuè Carduccinál hallgatott irodalmat. Innen lelkes wagneriánus nézetei miatt rúgták ki később. Leoncavallo nagybátyja az Egyiptomi Külügyminisztérium sajtóosztályát vezette, így került ki a fiatal zongoraművész és zeneszerző Kairóba, ahol az alkirály testvérének házimuzsikusa és zongoratanára lett. Az 1882-es angol-egyiptomi háború idején Párizsba menekült, ahol többnyire kávéházi zongoristaként kereste kenyerét. Itt ismerkedett meg Berthe Rambaud énekesnővel, aki később a felesége lett. A párizsi időszakban nagy hatással volt rá Alfred de Musset költészete, amelynek eredménye a La nuit de mai (Májusi éjszaka) című szimfonikus költemény lett, ami annyiban tér el a szokásos szimfonikus költeményektől, hogy tenor szólistát is foglalkoztat.

Leoncavallo élete bővelkedett a mesés-kalandos fordulatokban.

Victor Maurel világhírű bariton egy kávéházban figyelt fel tehetségére és hívta el Milánóba. A kiadókkal sajnos nem járt sikerrel, hiszen ahogyan korábban egy impresszárió is becsapta őt, amikor rábízta első operája, a Thomas Chatterton angol költő életét megéneklő Chatterton bemutatóját, úgy a tervezett trilógia első része (a Crepusculum című trilógia válasz lett volna Wagner Ringjére), az I Medici sem talált megfelelő pártfogóra a kiadó, Giulio Ricordi személyében, hiszen nem tartotta be ígéretét és nem jelentette meg a művet. Ráadásul miután megbukott a darab, erre még kevesebb esély mutatkozott.

1890-ben nagy hatással volt Leoncavallóra Mascagni új operája, a Cavalleria Rusticana (Parasztbecsület), és

úgy érezte, ő sem késlekedhet azzal, hogy megírja saját verista operáját,

pláne, hogy valóban egy igaz történetet szándékozott megénekelni: a calabriai kisvárosban, Montalto Uffugóban történt gyilkosságról, amelynek a tárgyalásán történetesen Leoncavallo bíró édesapja elnökölt. A Bajazzók az 1892-es premier után azonnali siker lett, híres áriáját, a Vesti la giubbát (ennek a folytatása a jól ismert „Ridi, Paglaccio”, azaz „Kacagj, Bajazzó”) Enrico Caruso lemezre vette és ez lett az első milliós példányszámban elkelt felvétel.

Ezután nyílt lehetősége bemutatni korábbi operáit, a Chattertont és az I Medicit is, de egyik sem bizonyult maradandó sikernek. Ezután Leoncavallónak sikerült darázsfészekbe nyúlnia, hiszen ugyanakkor talált rá a Bohémélet történetére, mint Puccini, így az ő La Bohème című operája elmaradt az olasz honfitárs azonos című alkotása mellett. Néhány ária előkerül időnként belőle, például a tenoristák néha műsorra tűzik a Testa Adoratát, többek között Jonas Kaufmann is így tett a következő felvételen:

Az 1900-as évek elején jelentkezett új operájával, a Zazàval, majd 1904-ben a Der Roland von Berlinnel (Berlini Roland), amelynek megírását II. Vilmos császár támogatta, ám nem aratott túl nagy sikert Németországban sem. Később New Yorkban és az Egyesült Államok több városában turnézott darabjaival és azok részleteivel, amelynek számos sikeres állomása volt, valamint Zingari (Cigányok) című operája is sokáig futott a londoni Hippodrome Theatre-ben, de a Bajazzókat semmi sem tudta felülmúlni. Néhány operett után még nekilátott Edipo re (Oidipusz király) című utolsó operájának, de sajnos már nem tudta befejezni, a hangszerelést Giovanni Pennacchiónak kellett elkészítenie. Konrad Dryden életrajzában arról szól, hogy valószínűleg Leoncavallo felesége fizetett néhány zeneszerzőt, hogy felhasználva a Berlini Roland zenéjét, írják meg Leoncavallo hattyúdalát.

Ruggero Leoncavallo kiváló librettista is volt,

sokak szerint Boito után az egyik legnagyobb, saját operáinak szövegkönyveit is maga írta többnyire, sőt más szerzők operalibrettóit is jegyzi, többek között Puccini Manon Lescaut-ja esetében is közreműködött a librettó megírásában.

Leoncavallo 1919. augusztus 9-én hunyt el a toszkánai Montecatini Termében, majd Firenzében helyezték örök nyugalomra, a temetésen pedig megjelent Mascagni és a nagy vetélytárs, Puccini is. A kiváló olasz író, Gabriele D'Annunzio haláláról úgy nyilatkozott, mint egy „nagyszerű finálé a melodrámák és operettek azon szerzőjének, akinek neve két nemes állatéból egyesült [Leone – oroszlán, cavallo – ló – a szerk.], és akinek fulladásos halálát a dallami adipozitás okozta”.

Hetven évvel halála után többen elkezdtek kampányolni azért, hogy Leoncavallo földi maradványait a svájci Brissagóba szállítsák, arra hivatkozva, hogy a komponista állítólag ezt kérte volna végrendeletében, amire utaló jelet nem találtak, mindössze egy beszédében jelezte 1904-ben, hogy nem bánná, ha ott helyeznék őt örök nyugalomba. Végül megkapták az engedélyt a zeneszerző utolsó élő leszármazottjától, Piera Leoncavallo-Grandtól, így exhumálták a komponistát és feleségét, hogy Brissagóban temessék el őket. 2002-ben itt létrehozták a Leoncavallo Múzeumot, ahol személyes tárgyakat, kéziratokat, valamint operakaraktereinek szobrait találhatjuk.

A Bajazzókon kívül a La Bohème és a Zazà néhány áriája hallható időnként, valamint dalai közül népszerű lett Mattinata című darabja is, amelyet Enrico Caruso is rögzített, ráadásul a zeneszerző zongorajátékával, így ezzel a felvétellel búcsúzunk a 160 éve született verista zeneszerzőtől. Az 1904-es felvételből még ma is úgy átsüt az élet, hogy csak sistereg:

Programkereső

Legnépszerűbb

Színház

Kilép a POSZT-ot szervező cégből a Magyar Színházi Társaság

A szervezet azt sérelmezi, hogy nem tudják megfelelően gyakorolni tulajdonosi és ellenőrzési jogukat. FRISSÍTÉS: Karsai György kilép a POSZT Tanácsadó Testületéből.
Klasszikus

Nem vagyok kétlaki - Interjú Selmeczi Györggyel 

Kisorosziban Selmeczi György, Orbán György, Vajda János és Csemiczky Miklós zeneszerzők fogadták a Partitúra stábját. Miklósa Erika és Batta András a kamerák előtt pillanthatott be a kortárs magyar zeneszerzés Négyek-nek is nevezett csoportja semmihez sem hasonlítható alkotói miliőjébe.
Színház

Balogh Tibor válasza Karsai Györgynek

A POSZT Szakmai Tanácsadó Testületének tagja nyílt levélben reagál Karsai György egyetemi tanár, színikritikus hétfőn közzétett írására, amelyben lemond a POSZT Tanácsadó Testületi tagságáról.
Klasszikus

Alig egy hónap, és kezdődik Érdi Tamás nyári fesztiválja

Ötödik alkalommal rendezik meg a Klassz a pARTon! fesztivált. Idén negyven koncertet, összesen 62 programot látogathatunk a hazai vízpartokon.
Klasszikus

Így gyakorolj! – Tabea Zimmermann brácsaművész tanácsai

A hazánkban is gyakran megforduló brácsaművész, Várjon Dénes zenészpartnere a Strad hasábjain hat pontban szedte össze tanácsait a fiatal (vonós)hangszereseknek.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Zenés színház interjú

Olyan ez, mint egy jókedvű sütés-főzés

Opera és festői nyáreste Szentendrén – 100 százalék élmény! Megadja a kulturális nyár alaphangját a június 29-ei szentendrei Operagála.
Zenés színház operett

Népi tánc színesíti idén a Budavári Palotakoncerteket

Elemi szenvedélyek – ez a címe a Budapesti Palotakoncertek idei gálaműsorának, amelyet a budai vár Oroszlános udvarában rendeznek augusztus 2-án és 3-án.
Zenés színház interjú

Fischl Mónika: „Ez az este örömzene lesz”

Első szerepe operaszerep volt, ma az Operettszínház primadonnájaként ismerjük Fischl Mónikát, akit nyáron egy operagálán is hallhatunk Szentendrén. Interjúnkban felelevenítettük pályájának lényeges mozzanatait.
Zenés színház koktélparti

5 dolog, amit talán nem tudtál Wagner Ringjéről

Wagner tetralógiája, A Nibelung gyűrűje megkerülhetetlen monstruma a zenetörténetnek. Összeszedtünk öt dolgot, amit talán nem tudtál róla.
Zenés színház interjú

Kendi Lajos: Sportot űztem a beugrásokból

Kendi Lajos baritont, a tavalyi szegedi Rigoletto főszereplőjét nem kell bemutatni a magyar operaszerető közönségnek. Az énekes elmesélte, hogy miért szerette sokáig a merész beugrásokat, és miért meghatározó mű a Figaro házassága karrierjében.