Zenés színház

Kacagj, bajazzó! - Leoncavallo 160

2017.04.23. 13:14
Ajánlom
Ruggiero Leoncavallo több operát is komponált, mégis egyműves szerzőként ismerjük. Na de milyen az az egy!

Persze Ruggero Leoncavallón kívül vannak még ún. egyműves szerzők, akik később valóban szomorúan konstatálták, hogy más műveik nem tartottak számot akkora érdeklődésre, mint az, amelyikkel berobbantak a köztudatba. Mondjuk ezt a titulust talán Leoncavallo sem bánná, ha tudná, hogy még a XXI. században is, egészen pontosan a 2013/2014-es évadban az Operabase adatbázisa szerint a Bajazzók a világ leggyakrabban játszott operái között a huszadik helyen szerepelt.

Ruggero Leoncavallo

Ruggero Leoncavallo

De legalább most, az olasz komponista születésének 160. évfordulója alkalmából emlékezzünk meg arról, hogy

a Bajazzók (Pagliacci) szerzője nem csak a Bajazzók szerzője volt.

Ruggero Leoncavallo 1857. április 23-án látta meg a napvilágot Nápolyban, de gyermekkora jelentős részét Calabriában töltötte. Később Nápolyban, majd a Bolognai Egyetemen tanult, az utóbbi intézményben a híres költőnél, Giusuè Carduccinál hallgatott irodalmat. Innen lelkes wagneriánus nézetei miatt rúgták ki később. Leoncavallo nagybátyja az Egyiptomi Külügyminisztérium sajtóosztályát vezette, így került ki a fiatal zongoraművész és zeneszerző Kairóba, ahol az alkirály testvérének házimuzsikusa és zongoratanára lett. Az 1882-es angol-egyiptomi háború idején Párizsba menekült, ahol többnyire kávéházi zongoristaként kereste kenyerét. Itt ismerkedett meg Berthe Rambaud énekesnővel, aki később a felesége lett. A párizsi időszakban nagy hatással volt rá Alfred de Musset költészete, amelynek eredménye a La nuit de mai (Májusi éjszaka) című szimfonikus költemény lett, ami annyiban tér el a szokásos szimfonikus költeményektől, hogy tenor szólistát is foglalkoztat.

Leoncavallo élete bővelkedett a mesés-kalandos fordulatokban.

Victor Maurel világhírű bariton egy kávéházban figyelt fel tehetségére és hívta el Milánóba. A kiadókkal sajnos nem járt sikerrel, hiszen ahogyan korábban egy impresszárió is becsapta őt, amikor rábízta első operája, a Thomas Chatterton angol költő életét megéneklő Chatterton bemutatóját, úgy a tervezett trilógia első része (a Crepusculum című trilógia válasz lett volna Wagner Ringjére), az I Medici sem talált megfelelő pártfogóra a kiadó, Giulio Ricordi személyében, hiszen nem tartotta be ígéretét és nem jelentette meg a művet. Ráadásul miután megbukott a darab, erre még kevesebb esély mutatkozott.

1890-ben nagy hatással volt Leoncavallóra Mascagni új operája, a Cavalleria Rusticana (Parasztbecsület), és

úgy érezte, ő sem késlekedhet azzal, hogy megírja saját verista operáját,

pláne, hogy valóban egy igaz történetet szándékozott megénekelni: a calabriai kisvárosban, Montalto Uffugóban történt gyilkosságról, amelynek a tárgyalásán történetesen Leoncavallo bíró édesapja elnökölt. A Bajazzók az 1892-es premier után azonnali siker lett, híres áriáját, a Vesti la giubbát (ennek a folytatása a jól ismert „Ridi, Paglaccio”, azaz „Kacagj, Bajazzó”) Enrico Caruso lemezre vette és ez lett az első milliós példányszámban elkelt felvétel.

Ezután nyílt lehetősége bemutatni korábbi operáit, a Chattertont és az I Medicit is, de egyik sem bizonyult maradandó sikernek. Ezután Leoncavallónak sikerült darázsfészekbe nyúlnia, hiszen ugyanakkor talált rá a Bohémélet történetére, mint Puccini, így az ő La Bohème című operája elmaradt az olasz honfitárs azonos című alkotása mellett. Néhány ária előkerül időnként belőle, például a tenoristák néha műsorra tűzik a Testa Adoratát, többek között Jonas Kaufmann is így tett a következő felvételen:

Az 1900-as évek elején jelentkezett új operájával, a Zazàval, majd 1904-ben a Der Roland von Berlinnel (Berlini Roland), amelynek megírását II. Vilmos császár támogatta, ám nem aratott túl nagy sikert Németországban sem. Később New Yorkban és az Egyesült Államok több városában turnézott darabjaival és azok részleteivel, amelynek számos sikeres állomása volt, valamint Zingari (Cigányok) című operája is sokáig futott a londoni Hippodrome Theatre-ben, de a Bajazzókat semmi sem tudta felülmúlni. Néhány operett után még nekilátott Edipo re (Oidipusz király) című utolsó operájának, de sajnos már nem tudta befejezni, a hangszerelést Giovanni Pennacchiónak kellett elkészítenie. Konrad Dryden életrajzában arról szól, hogy valószínűleg Leoncavallo felesége fizetett néhány zeneszerzőt, hogy felhasználva a Berlini Roland zenéjét, írják meg Leoncavallo hattyúdalát.

Ruggero Leoncavallo kiváló librettista is volt,

sokak szerint Boito után az egyik legnagyobb, saját operáinak szövegkönyveit is maga írta többnyire, sőt más szerzők operalibrettóit is jegyzi, többek között Puccini Manon Lescaut-ja esetében is közreműködött a librettó megírásában.

Leoncavallo 1919. augusztus 9-én hunyt el a toszkánai Montecatini Termében, majd Firenzében helyezték örök nyugalomra, a temetésen pedig megjelent Mascagni és a nagy vetélytárs, Puccini is. A kiváló olasz író, Gabriele D'Annunzio haláláról úgy nyilatkozott, mint egy „nagyszerű finálé a melodrámák és operettek azon szerzőjének, akinek neve két nemes állatéból egyesült [Leone – oroszlán, cavallo – ló – a szerk.], és akinek fulladásos halálát a dallami adipozitás okozta”.

Hetven évvel halála után többen elkezdtek kampányolni azért, hogy Leoncavallo földi maradványait a svájci Brissagóba szállítsák, arra hivatkozva, hogy a komponista állítólag ezt kérte volna végrendeletében, amire utaló jelet nem találtak, mindössze egy beszédében jelezte 1904-ben, hogy nem bánná, ha ott helyeznék őt örök nyugalomba. Végül megkapták az engedélyt a zeneszerző utolsó élő leszármazottjától, Piera Leoncavallo-Grandtól, így exhumálták a komponistát és feleségét, hogy Brissagóban temessék el őket. 2002-ben itt létrehozták a Leoncavallo Múzeumot, ahol személyes tárgyakat, kéziratokat, valamint operakaraktereinek szobrait találhatjuk.

A Bajazzókon kívül a La Bohème és a Zazà néhány áriája hallható időnként, valamint dalai közül népszerű lett Mattinata című darabja is, amelyet Enrico Caruso is rögzített, ráadásul a zeneszerző zongorajátékával, így ezzel a felvétellel búcsúzunk a 160 éve született verista zeneszerzőtől. Az 1904-es felvételből még ma is úgy átsüt az élet, hogy csak sistereg:

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Generációk csellista példaképe: 75 éves lenne Jacqueline du Pré

Tragikusan fiatalon hunyt el, de egyetlen évtized alatt beírta nevét a legfontosabb modern előadóművészek közé. Jacqueline du Pré inspiráció sokak számára ma is, egykori hangszerén pedig magyar művész játszik.
Vizuál

Az első önarckép, amely tükrözte Van Gogh elmeállapotát

Vincent Van Gogh munkásságának vezető szakértői igazolták, hogy az oslói Nemzeti Múzeum gyűjteményében található önarcképet valóban a holland mester festette. A különleges alkotás 1889-ben készült, mikor a művész pszichózisa miatt többször is kezelésre szorult.
Klasszikus

Egy nő nem csupán a gitárját tudja behangolni, hanem akár zenét is írhat

Egyre nyilvánvalóbb, hogy a nők legalább annyira értenek a zenéhez, mint a férfiak. De milyenek a lehetőségeik, és mennyi terük van alkotni? Erről kérdeztük Barna Emília szociológust.
Könyv

A Tüskevár írója volt gazdatiszt, de uszálykísérő, patkányirtó és napszámos is

Bár elsősorban ifjúsági és "állatregényíróként" emlegetik, még utóbbi köteteiben is - csak úgy mellékes könnyedséggel - zseniális emberábrázoló. 1900. január 25-én született Fekete István író.
Klasszikus

Bionikus kesztyűben újra képes zongorázni a brazil zongoraművész

Több mint 20 év után ismét képes mindkét kezével zongorázni Joao Carlos Martins brazil zongoraművész, Johann Sebastian Bach zenéjének egyik legnevesebb előadója.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Zenés színház hír

Csütörtökön búcsúztatják Felföldi Anikót

A temetés szűk családi körben, egy későbbi időpontban lesz.
Zenés színház bűnügy

Ennyibe kerül valakit ököllel megütni az operaházban

Fizetnie kell a nézőnek, aki megütötte a közönség egy másik tagját a brit Királyi Operaházban.
Zenés színház opera

Világhírű baritonunk – 80 éves Miller Lajos

A hetvenes években aratta első komoly sikereit az Operaház színpadán, és baritonszerepekben sokak szívébe belopta magát. Európa és Amerika legrangosabb operaházaiban énekelt, az utóbbi években pedig a magyar vidéken szervezett koncerteket. Miller Lajost köszöntjük.
Zenés színház hír

Gyönyörű színházban kap helyet Bayreuth második operafesztiválja

Újabb operafesztivál kezdődik Bayreuthban 2020-ban. A Bayreuthi Ünnepi Játékok mellett ősztől a Bayreuth Barokk is várja a komolyzene kedvelőit.
Zenés színház alan gilbert

A Svéd Királyi Operaház zeneigazgatója lett Alan Gilbert

A svédek első számú operaháza bejelentette, hogy 2021 tavaszától Alan Gilbert veszi át a zeneigazgatói posztot az intézményben.