Zenés színház

Kádi a képtárban

2011.01.18. 07:49
Ajánlom
Philipp György társulatának alternatív (másutt: rendhagyó) operaelőadása egy nyolcadik kerületi általános iskola tornaterméből a KOGART Galéria aktuális kiállításának falai közé költözött, hogy a műfaj(ok) "szándékos popularizálásán" túl a véletlen játéka tovább keretezhesse az élményt.

Ch. W. Gluck A rászedett kádi (Le Cadi Dupé) című egyfelvonásos operájának "vígopera-thriller-tárlat" műfaji megjelölésű bemutatóját 2010 januárjában tartotta a Phrappalt névre keresztelt alkalmi (?) társulat, amely két nap alatt három-három alkalommal játszotta az előadást. A felújításra decemberben került sor új helyszínen, a KOGART Andrássy úti galériájának emeleti termeiben, a sűrített műsorrend hagyományát folytatva: egyetlen napon három egymást követő időpontban. Koncepciót nem, nevet viszont változtatott a csapat, s immár Á la cARTe-ként mutatta be a produkciót, ami nem pusztán az előadásnak tökéletes kontextust biztosító intézmény célkitűzéseivel való "frappáns" egybeesés, hanem a komolyan vehetőség igényével fellépő társulat ars poeticáját is tükrözi. Az "étlapról választva" kifejezés tágabb jelentése a lehetőségekből egyéni ízlés szerint összeállított menüre is utal, ami igaz az alapanyagot szabadon feldolgozó, a kreativitás és a játékosság kirobbanó erejével ható előadásra is.

Az 1761-ben a bécsi Burgtheaterben ősbemutatott opera comique P. R. Lemonnier J. B. Lourdier nyomán írt librettójával az Ezeregyéjszaka meséit és a Kelet varázslatosnak hitt világát idézi meg. A mű - noha elsősorban a szinte azonos fajsúllyal megírt szólista szerepeknek és kórustételeknek köszönhetően örvend nagy népszerűségnek - történetileg az opera műfaját megújító glucki reformok szellemében alkotott zenei orientalizmus példájaként jelentős. Gluck egy-egy karakter autentikussága okán nemcsak török népi dallamokat komponált a zenei anyagba, hanem e tételek hangszerelését is eredeti (vagy annak vélt) eszközökre bízta, így a különféle dobok és fúvósok, mint pl. a töröksípként ismert zurna mellett a (pedál nélküli) cimbalom is megtalálható benne.

Az Á la cARTe társulata az egész operát ilyen "hangszercsodákra" hangszerelte át, amelyeket összesen három zenész szólaltat meg. A "szürreálisnak tűnő, de hamar megszokható hangzású trióban" Philipp György - akit a színlap rendezőként is jegyez - szinti-csemballón, darbukkán és száncsengőn játszik, Bartek Zsolt basszusklarinéton és más fúvósokon, Tóth Lajos vibrafonon. A szokatlan feldolgozás igazi zenei csemegét kínál, amelyben a vájtfülű hallgatók három idegen eredetű (Puccini- és Wagner-) áriát is felfedezhetnek, a finálé zárókórusa pedig török diszkófolkos áthallásokban oldódik fel.

Minderről az "előterem" falán elhelyezett információs táblákról az előadás megtekintése előtt (vagy után) olvashatunk. A színház ugyanis az összművészeti ráhangolódás jegyében már az épületbe való belépéskor elkezdődik: két múzeumi hivatalnok felügyeletével összevárjuk a csoportot, hogy együtt menjünk föl az emeletre, ahol meghallgatjuk a köszöntést. Eszerint a férfi török múzeumigazgató, a nő a tolmácsa, s ők ketten vezetnek majd bennünket végig a török témájú kiállítás rejtelmein. (Noha könnyen belemegyünk a fikciós játékba, azon azért meglepődünk, amikor a decens kosztümös Galbács Gabiról és az echte eredetinek tűnő Nemes Krisztiánról egyszer csak kiderül, hogy egyikük sem civil, s véletlenül tényleg tudnak törökül.)

Merthogy a koncepció szerint A rászedett kádi című tárlaton vagyunk, ahol az opera cselekményének megfelelően megelevenednek a kiállítótérben berendezett háromdimenziós képek. A nézők az "idegenvezetők" irányításával vándorolnak közöttük, s egy-egy zeneszám után egyrészt a narrációs lyukakat betömendő, másrészt időkitöltés céljából kétnyelvű összefoglalókat és kommentárokat hallhatnak a soron következő képről, annak történetéről, szereplőiről, hangszereiről. A kvázi kiállítás hétköznapi tárgyakból ötletesen összeállított tablói a törökökkel kapcsolatos sztereotípiákat fricskázzák: a kádi háremében "perzsa" szőnyegeken hevernek a dúsidomú hölgyek (Szakács Ildikó, Dezső Sára, Csádi Nóri), akik nemcsak telten zengő közös énekükkel kényeztetik urukat, hanem olajjal masszírozzák, (mű)gyümölccsel etetik, füstölőt égetnek (?), vízipipát szívnak és hastáncot is lejtenek. A megunt feleség (Szathmáry Judit) ékszerekkel és virágszirmokkal telehintett fátylas pipereasztalánál szépítkezik és kártyát vet, miközben tükreiből nemcsak magát tartja szemmel, hanem a férjét és a közönséget is; a kádi szerelmét visszautasító lány és párja késdobáló mutatványosnak álcázza magát; a bírónak lekötelezett kelmefestő egy sakktábla fölé görnyedve hörög részegen; torzszülött lánya pedig nőimitátorságában visszataszító jelenség.

Ha jól helyezkedünk, szinte tapintható közelségbe kerülünk a részletekkel, de elidőzhetünk a képek utóéleténél vagy - műtárgyként szemlélve a hangszereket - a zenészek tablójánál is (s mint ilyen, a vibrafon kihagyhatatlan egzotikum). Az élmény megkonstruálása tehát a' la carte adott lehetőség, a szabadság bőséggel leplezett illúziójában viszont hajlamosak vagyunk elnézőbben megítélni a végeredményt. A decemberi harmadik előadásra felfokozott játékkedv hatására például az olykor sematikus és túlzó szerepformálást vagy a fáradtságnak betudható gyengébb énekesi teljesítményt. Mikecz Kornél fölényesen stabil baritonja a címszerepben és Szabó Sebestyén tisztán zengő tenorja mégis kimagaslóan emelte az est fényét, Bubnó Márk láncon előkúszó Omegája azonban - annak ellenére, hogy diabolus ex machinaként thrillerbe fojtja a cselekményt - megdöbbentő közönségességével majdnem kioltotta a befejezést.

A KOGART művészeinek csoportos kiállítási anyaga ugyanis egészen más dimenzióit nyitotta meg az értelmezésnek. Arról nem szól a színlap, hogy kurátori közreműködéssel vagy pusztán a "véletlen" rendezőelvének köszönhetően kerültek (vagy maradtak) a falakon azok a festmények, amelyek tematikus kapcsolódásaik által aktuális kérdésfelvetésekbe ágyazták a színházi eseményt. A szerelmesek meneküléséhez például Szabó Ábel utópisztikus fotórealizmusa szolgált háttérként a kihalt kül- és belvárosi urbánus terek pasztell-uniformizmusával; a hárem mellett A. Nagy Gábor fekete alapon színes betűmozaik technikával festett Portréján egymást csókoló nők kontúrja pixeleződött ki a szavak töredékeiből; Adorján Attila csendéletén (Hommage á Csernus) a késdobáló tárlónál megcsillant egy bárd, a Testvérek II. című kép gyászos ünnepélyességgel ugyanitt a testvéri (rokoni) szerelem tabuját feszegette; Verebics Katalin Öntestfest című akvarellje pedig a szépítkező Fatime lelkiállapotának "tükörképeként" az önreprezentáció közös lenyomata lett, az arckép szájáról elkenődő vörös festékes rúzsfolt és a történet szívrabló gyilkosának szájáról lefolyó művér egymásra rímelő bizonyítékával. Szerencsések, akik ezt az időszaki változatot látták. (Az előadásról kézikamerás videofelvétel is készült, ennek láthatják most az ízelítőjét - a szerk.)

Ch. W. Gluck: A rászedett kádi - KOGART Ház

A kádi: Mikecz Kornél

Fatime: Szathmáry Judit

Hárem: Szakács Ildikó, Dezső Sára, Csádi Nóri

Zelmire: Szabó Anna

Nouraddin: Szabó Sebestyén

Omar: Veres Borcsi

Omega: Bubnó Márk

Tourist guide: Galbács Gabi, Nemes Krisztián

Zenekar: Bartek Zsolt, Philipp György, Tóth Lajos

Rendezte: Philipp György

Programkereső

Legnépszerűbb

Plusz

Lady Gagának szabadott, amit Radics Giginek nem

Az Egyesült Államokban nagy hagyománya van annak, hogy az új elnököt popsztárok körében eskessék fel. Tegnap Joe Bidennek Lady Gaga énekelt himnuszt, tizenkét éve Aretha Franklin tette felejthetetlenné Obama beiktatását. De Barbra Streisand, Ricky Martin és Gene Kelly egyaránt mutatkoztak hasonló szerepben. És mi az, amiért Radics Gigit tetemre hívták, Lady Gagát viszont nem?
Klasszikus

Bősze Ádám és a Budapesti Vonósok kalauzolnak Schubert világába

A Budapesti Vonósok háromrészes sorozatában a zenetörténet egyik legtitokzatosabb, alig 31 évesen elhunyt zsenijének remekműveit ismerhetjük meg közelebbről január 22-én.
Klasszikus

Bogányi Tibor karmesteri pálca helyett csellót ragad A magyar kultúra napján

Magyar zeneszerzők művei csendülnek fel 2021. január 22-én, pénteken, a magyar kultúra napján 19.30 órakor a Müpában. A pécsi zenekar ünnepi koncertjét a Müpa Home ingyenes közvetítéssorozat keretében élőben követheti majd a közönség az intézmény online platformjain.
Klasszikus

Valós időben, koncert közben is nézői kérdésekre válaszol Hámori Máté és az ÓDZ

No, persze biztosított a zavartalan zeneélvezet is. Az Óbudai Danubia Zenekar új sorozatában a kulisszák mögé vezet, hogy belülről nézzük meg, hogyan folyik egy zenekari próba, mit csinál egy karmester és hogyan születik meg a koncert.
Jazz/World

„Réteken és mezőkön improvizáltam hosszasan”

Nyolcadik szerzői lemezét készítette el Tóth Viktor, a hazai jazz-színtér különleges alakja. A szaxofonos, zeneszerző Have No Fear című albumát a Tóth Viktor Arura Trió rögzítette, az élő anyag ihletője a természet volt.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Zenés színház ajánló

„Mindannyian vágyunk erre az idilli szerelemre” – János vitéz az Operett Online-on

Kacsóh Pongrác gyönyörű daljátékával folytatódik a Budapesti Operettszínház közvetítés-sorozata január 22-én. A Petőfi Sándor elbeszéléséből írt János vitéz Bozsik Yvette rendezésében újfajta értelmezést kap, eggyé olvad benne a túlvilági és a földi lét.
Zenés színház hír

Cseh Tamásra emlékezik a Vígszínház a Magyar Kultúra Napján

Koncertszínházi előadással idézi meg Cseh Tamás alakját január 22-én a Vígszínház. A zeneszerző, énekes éppen a Magyar Kultúra Napján lenne 78 éves, a Kelet-nyugati pályaudvar című est két nagy sikerű lemezének – a Fontátvonulás és a Nyugati pályaudvar – dalait dolgozza fel.
Zenés színház hír

„Húsz évem már a múlt” – 20 éves a Rómeó és Júlia musical

2001. január 19-én mutatták be a párizsi Palais des Congrès-ben Gérard Presgurvic musicaljét, a Shakespeare drámája nyomán írt Rómeó és Júliát.
Zenés színház hír

A nyári szezonra készül a Margitszigeti Szabadtéri Színpad

Idén a vártnál jóval korábban, már január 18-án kihirdette nyári előadásait a Margitszigeti Szabadtéri Színpad. A minden eddiginél gazdagabb műsorkínálatban az operák, musicalek, balett-, valamint táncelőadások mellett rendhagyó koncerteket is láthatnak az érdeklődők, ahol az ünnepelt popsztárokon túl a klasszikus zene mesterei is képviseltetik magukat.
Zenés színház koktélparti

„Nessun dorma” – Minek köszönheti rendkívüli népszerűségét Puccini operaáriája?

„Vincerò! Vincerò-ò-ò!!!” – És a fejünkben máris megszólal Pavarotti hangja, amint elnyújtva a magas H hangot, üdvrivalgásra készteti a stadionok közönségét. Kerülőúton vált Puccini áriája mindenki kedvencévé, és egy futball-világbajnoksággal indult az egész.